Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-100

48 À w-inzetgyïûés 100. ülése 1928. évi február hó.'21-én, szerdán. csomagokban elhelyezett bombákat és az ő szakvéleményük szerint is ezek a legnagyobb naivitással voltak összeállítva. Aki a kézigránát szerkezetével tisztában van, tudja, hogy ott egy spárga van elhelyezve, amelyet, ha megrántanak, a kézigránát bizonyos másodpercek után felrobban. Ilyen kézigránát, még pedig a háború legelején gyártott kézigránátok fajtájából való volt két bádogdobozban elhelyezve oly képen, hogy az egyik bádogdobozhoz volt; fixirozva a kézigránát, a másikhoz pedig hozzá volt kötve a gyújtózsinór, ugy, hogyha valaki erővel a bádogdobozokat széthúzza, a gránátnak fel kellett robbannia. Miután régen elrozsdásodott bádogdobozokat használt fel a tettes, ez a két bádogdoboz nem állott tökéletesen egymáshoz és az igy előállott közök papírral voltak kitömve és egy fadarabbal volt a két bádogdoboz egymáshoz fixirozva, ugy, hogy a fadarab szorította össze a bádogdobozokat. Azonkívül a dobozok közötti űrbe papirosok voltak beletömve, és mindkét robbanó szerkezetben egy papirosra ugyanolyan kézírással enynyi volt ráírva: Üdvözlet a 101-estől. Ugyancsak a 101-es szám volt írva azokra a cédulákra is, amelyeket cimmel ellátva a hordárok adtak át. A nyomozás idáig abban merült ki, hogy a két hordárt, akiknek személyazonosságát megállapították, még az éjszaka folyamán kihallgatták. A két hordár által adott személyleírás alapján ugy az Emke kávéház, mint a Hungária szálloda környékét a detektívek lerazziázták és az egész város területén keresték a személyleirásnak megfelelő egyéneket. Sajnos, ezek a személyleirások nem egészen tökéletesek. Az egyik hordár vállalkozik ugyan rá, hogy a szembesítés esetén megismeri azt, aki a csomagot neki átadta, a másik azonban azt mondja, hogy szembesítés esetén sem volna képes az illetőt felismerni. Annyit tudunk, hogy az egyik tettes magas, szikár, beretváltképü ember volt, hosszú, szürke felöltőt viselt, a másik szintén sovány, szikár, inkább alacsonytermetü, rövid bajuszú ember rövid felöltőben. Mind a kettőnek fején puha kalap volt. Ezen az alapon elrendeltük a két tettesnek körözését az egész országban ; szétmentek a köröző sürgönyök valamennyi csendőrörsnek, az összes pályaudvarokon megfelelő szolgálat van, hogy amennyiben az illetők távozni akarnának, azonnal letartóztassák őket, és bizonyos szisztéma szerint ilyen razziák segítségével a városokban is nyomoznak utánuk. A másik kiindulópont, amely esetleg nyomra vezethet, az a bombákban elhelyezett kézigránátnak minemüsége. Ugyanis az úgynevezett wöllersdorfi kézigránátok voltak a pléhdobozokban. Ezeket a háború legelején gyártották, de nem túlságosan váltak be és ezért már az 1915. év folyamán másrendszerü kézigránáttal cserélték ki ezeket a kézigránátokat, az akkori készleteket pedig elhasználták, ugy, hogy alig képzelhető, hogy a hazatérő katonaság, amely a forradalom kitörése alkalmával a kézigránátokat széthurcolta a falvakba, még ilyen kézigránátot hozhatott volna magával, miután a hadsereg készletében akkor már nem voltak ilyen gránátok. Alig képzelhető tehát, hogy az országban ilyen kézigránát még esetleg több helyen volna található. Ezért a magam részéről azt tartom a legfontosabbnak, hogy először megállapittassék, hol lehetnek és vannak ma még egyáltalán ilyen régirendszerü kézigránátok . . . Rupert Rezső: Tessék megkérdezni Hir Györgytől. Rakovszky Iván belügyminister: . . . ugy hogyha valahol ilyen készletet fel fogunk fedezni, a nyomozás hamar abba a stádiumba juthat, melynélfogva a további összefüggést megtaláljuk. En ma délelőtt intézkedtem aziránt, hogy 100.000 korona jutalomban részesüljön az, aki a rendőrséget ebben a bűnügyben nyomra vezeti. Hiszen régi tapasztalat, hogy ilyen esetekben mindig a nagyközönség az, mely a legkönnyebben képes a rendőrségnek oly adatokat rendelkezésre bocsátani, amelyeknek alapján a nyomozás továbbhaladhat. Intézkedtem továbbá olyan irányban, hogy az összes hatóságok a legszigorúbb utasításokat kapják, hogy minden kímélet nélkül folytassák le a nyomozást, bárhová vezessenek is annak szálai. Farkas István : Már egyszer hallottuk ! Szeder Ferenc : Máskor kíméletesen nyomoznak, ugy-e? Rakovszky Iván belügyminister: Peidl igen t. képviselőtársam azt mondotta az előbb, hogy én a Fővárosi Operett-színházban elkövetett merénylettel kapcsolatban védőbeszédet tartottam. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Több felszólaló mondotta azt, hogy nem szavakat várnak, de tetteket. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Hát, én arra kérem a nemzetgyűlés igen t. tagjait, hogy akkor, amikor a Fővárosi Operett-színház kérdéséről beszélnek, ne tessék itt védőbeszédnek elkeresztelni a szavaimat, tessék őszintén és becsületesen bevallani azt, hogy ennek a merényletnek a tettesei mindnyájan le vannak tartóztatva, (Felkiáltások a, szélsöbalóldalon: Hol? Hát a felbujtók?) ma is vizsgálati fogságban ülnek, kivéve egyetlenegyet, aki megszökött. De sem a kormányt nem lehet azzal vádolni, hogy a nyomozást nem elég erélyesen indította volna meg, és nem elég erélyesen folytatta volna le az eljárást, sem pedig a rendőrséget jóhiszeműséggel és meggyőződéssel nem lehet azzal vádolni, hogy ebben a nyomozásban bármilyen mulasztást követett volna el. T. Nemzetgyűlés! Azt mondották itt egyes képviselő urak, hogy a régi és a múlt időkben elkövetett merénylet tettesei ismeretesek a nemzetgyűlés egyes tagjai előtt és a kormány nem tette meg velük szemben a kellő lépéseket. (Ugy