Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

S06 A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. évi március 7w 14-én, szerdán. azokat ne méltóztassék túltragikusan venni és méltóztassék megnyugodni abban, bogy ba ko­moly szimptóma mutatkoznék, akkor a kormány meg fogja találni minden körülmények között az erőt, (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) amely szükséges arra, hogy ilyen fellépést a maga részéről megint háttérbe szoritson. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Az egész tisztviselői kar­hoz is van egy szavam. Mi tudatában vagyunk annak, hogy a tisztviselői kart a magyar állam a mai körülmények között nem fizetheti ugy, mint ahogy fizette a háború előtt, a békeidőben. De kérdem : melyik az a társadalmi réteg, amely a jövedelmei tekintetében ott állana, mint a há­ború előtt ? (Felkiáltások jobb- és balfelől : A síbe­rek és tőzsdeügynökök !) Akár a gazdákra, akár az iparosokra, akár a kereskedőkre nézek, bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, mi tologathatjuk egy­másra a hibákat, de ha objektive nézzük a dol­gokat, meg kell hogy állapitsuk, hogy ebben az országban a háború és a szomorú béke folytán mindenki... Gaal Gaston : Mindenki koldus ! Gr. Bethlen István ministerelnök : ... egyfor­mán veszitett, és mindenki meg kell hogy eléged­jék egy kisebb jövedelemmel és kisebb bevétellel, mint amellyel birt a háború előtt. (ügy van !) A magyar kormány tehát nem helyezkedhet!k arra az álláspontra, hogy akár aranyparitást, akár másféle világparitást nyújtson a tisztviselőknek, mert hiszen tudjuk,— és ha a tisztviselők objektive megnézik a statisztika számait, ők is be kell hogy lássák — hogy a magyar közgazdasági élet nem áll semmiféle vonatkozásában az aranyparitáson. (Ugy van 1) Tisztában kell lennünk azzal, hogy itt a kormány is és a magyar tisztviselőség is tulaj­donképen két malomkő között van. Az egyik oldalon a folytonos valutaromlás, az ennek következtében beálló drágulás, a másik olda­lon pedig a lehetetlenség, hogy az állam a bevételeit olyan mértékben fokozza, amely szükséges ahhoz, hogy azokat a kiadásokat, amelyek szükségessé válnak, fedezhesse. Ezen a helyzeten mi csak akkor fogunk tudni segiteni, ha végre a nyugati államok is a reparáció kérdésének Damokles­kardjf t rólunk leveszik. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) mert amig ez a Damokles-kard a fejünk felett lebeg, addig pepecselhetünk, addig csinál­hatunk foltozó munkát pénzügyi téren, a tiszt­viselőkérdés terén, de egy végleges rendezést, egy végleges pénzügyi konszolidációt nem fogunk tudni csinálni. (Igaz ! Ugy van !) Én kérem tehát a tisztviselői kait, hogy a maga részéről azokat a kivánságait, amelyek, elismerem, hogy sokban jogosak, lehetőleg mérsé­kelje, mert hiszen el fog következni az idő, amikor meggyőződésem szerint a pénzügyi konszolidáció­nak egy hatékonyabb lépése után az ő sorsukban is javulás fog beállani. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök : A ministeTelnök ur együttes választ adott három képviselő ur interpellációjára. A három interpelláló képviselő urat szintén megilleti a szó. Kérdem, kiván-e szólani az első interpelláló, Hegy­megi-Kiss Pál képviselő ur í Hegymegi-Kiss Pál: Én a ministerelnök ur válaszával nem kivánok foglalkozni, tisztán csak tudomásul veszem azt, hogy a kormány megteszi a lépéseket abban a tekintetben, hogy a létszám­redukció és egyáltalában a tisztviselőkérdés ren­deztessék. Csak két körülményre vagyok bátor a ministerelnök ur figyelmét felhivni. Azt méltózta­tott mondani ministerelnök ur, hogy a tisztvise­lőkkel külön-külön, személyenkint fogják közölni, hogy kik azok, akik beletartoznak azok közé, akik­kel a létszám voltaképen apasztatik. Én a magam részéről, nehogy ebben a tekintetben bárminemű üldözés vagy efféle lehessen, azt szeretném, ha a kormány meg is állapítaná azokat az általános szempontokat, amelyeknek figyelembevételével ez a 20 %-os létszámredukció meg fog történni. A másik, amire bátor vagyok a ministerelnök ur figyelmét felhivni, az, hogyha egy bizonyos igazgatási ágban többlet van, a másikban pedig hiány, akkor annak a többletnek oda, ahol hiány van. átvitele iránt is szintén méltóztassék megtenni az intézkedéseket. Itt bátor vagyok megemlíteni a szőnyegen levő közigazgatási reform kérdését is, különösen is. hogy nagy számban vannak menekült önkor­mányzati tisztviselők, akiknek az önkormányzat körében való megfelelő elhelyezéséről, anélkül hogy ezzel az önkormányzati közületeknek jogai sérelmeztetnének, megfelelő módon intézkedni le­hetne. Ez távolabbi dolog. Az elsőt tisztán csak azért akartam megemlíteni, hogy az egyes tiszt­viselőket valamelyes üldöztetés vagy támadás ne érje. Szeretném ezért, ha a lets;ámredukciónál az általános szempontokat is megállapítaná a kor­mány. Nagyon jól tudom, hogy ez nagyon nehéz, de bizonyos szempontokat mégis meg kell álla­pítani, hogy üldözési jellege ne legyen ilyen reduk­ciónak, mert hiszen akinek el kell mennie, az bizo­nyára panaszkodni fog. Különben a választ tudomásul veszem. Elnök : Perlaki képviselő ur nem kivan a szó­lás jogával élni. Még Farkas Tibor képviselő urnák van szólási joga. Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Nagy álta­lánosságban megnyugvással vettem tudomásul a ministerelnök ur válaszát, de mindenesetre én is nélkülöz öm, hogy nem világosittattunk fel arra nézve, milyen elvek szerint fog tulaj donképen ez a redukció keresztülvitetni. A ministerelnök ur egy kéréssel fordult az ország tisztviselői karához. Én egy tiszteletteljes kéréssel fordulok a t. Nemzetgyűléshez : ugyan­akkor, amikor a tisztviselői fizetésnél ezt a szo­morú operációt elvégez* ük, a nemzetgyűlés ne forduljon fokozott igényekkel az ország teljesítő­képességéhez. Elnök : Következik a határozathozatal.

Next

/
Thumbnails
Contents