Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

504 A nemzet gyűlés 112. ülése 1923. évi március hő 14-én, szerdán. lyek lehetővé teszik, hogy a másik oldalon a fizetés­javítás keresztülvihető legyen, vagy pedig az adó­emelés eszközéhez kellett volna nyúlnunk. A kor­mány felfogása szerint a második eszközhöz nem lehet és nem volna helyes nyúlni. Különben is, végre már hozzá kell fognunk ahhoz a nehéz, sú­lyos, de minden köiülmények között megoldandó feladathoz, hogy a költségvetésben mindazokat, a megtakarításokat keresztül vigyük, amelyek álla­munk jelenlegi helyzetével és viszonyaival össze­egyeztethetők és amelyeket ezek az állapotok tényleg meg is követelnek. (Helyeslés.) Ami a fizetésemelés mérvét illeti, a Közalkal­mazottak Nemzeti Szövetsége a rendidvüli segé­lyeknek 100%-kal való felemelését követelte. Ne­vezetesen a rendkivüli segélyek az eleinte meg­állapított segélyösszegnek harmincszorosáig emel­tettek volt. A Közalkalmazottak Nemzeti Szövet­sége most ennek a segélynek hatvanszorosra való felemelését kérte, ami kerek 100%-os emelést je­lent. Minthogy a rendkivüli segély a tisztviselők fizetésének túlnyomó nagy részét teszi ki, ugy hogy — eltekintve a természetbeni járandóságoktól — a többi pénzbeli járandóság ehhez viszonyítva a fizetésnek egy igen csekély részét teszi, igy az a követelés, hogy a tisztviselők rendkivüli segélye 100%-kal emeltessék, annyit jelentett volna, hogy a tisztviselők fizetése úgyszólván megdupláztassék. A kormány felfogása, szerint ez olyan követelés volt, amely semmi esetre sem talált indokolást a vii z nyok romlásában. Igaz ugyan, hogy az árak-­ban lényeges eltolódás mutatkozik a múlt év decem­beré óta, amikor a rendkivüli segély harmincszo­rosra emeltetett, de ez semmi esetre sem 100%-os eltolódás, sőt ha végignézem a statisztikai hivatal­nak erre vonatkozó kimutatásait, akkor a legfonto­saöb élelmicikkekre nézve megállapitom azt, hogy tavaly december óta, sőt még október óta is szá­mítva, a legfontosabb közszükségleti cikkek ára körülbelül februárig 15%-kal emelkedett. (Fel­Máltás :h a szélsöbaloldalon : Tévedés !) Bocsánatot kérek, nem tévedés ; rendelke­zésre állnak a statisztikai adatok decembertől február 15-éig. Már most azóta —- szó sincs róla — lényegesebb emelkedés következett be, de ma még ez sem megy t 1 a 30—35%-on, az akkori árakhoz viszonyitva, ugy hogy ezel parifikálva a fizetéseknek egy 100%-os emelését, a kormány a. maga részéről ezt indokoltnak nem tarthatta* Hozzájárultunk azonban ahhoz, hogy a rend­kívüli segélyek megfelelő skála szerint 33—66%, tehát átlagosan véve 50% erejéig emeltessenek. Azért különféle skála szerint, mert hiszen régi ob­szerváció, régi megállapítás az, hogy a különféle fizetésemelések folytán olyan helyzet alakult ki, hogy az alsóbbrangu tisztviselők tulaj donképen sokkal nagyobb mértékben részesültek a fizetés­emelésekben, ha nenl is százalékszámban, de a felsőbb osztályokhoz viszonyitva ma mindenesetre sokkal jobban vannak fizetve, mint a felsőbb rangban levő tisztviselők, ugy hogy olyan átlagos nivó alakult ki, .ahol a felsőbb- és alsóbbrangu tisztviselők fizetése között az eltérés valóban igen csekély. Ez pedig a szolgálati viszonyok és a fe­gyelem szempontjából semmi esetre sem kívánatos. (Helyeslés jobbfelől.) Ez volt az oka annak, hogy lehetőleg vissza­térve a régi differenciákra, amelyek fennállottak a felsőbb fokozatban és az alsóbb fokozatban szolgáló tisztviselők fizetése között, ha ezek nem is állít­tatnak helyre, de lehetőleg megközelíthetők legye­nek. Azt hiszem, hogy ez nemcsak méltányos, nemcsak helyes, de állami szempontból s a tiszt­viselői kar fegyelme és tekintélye szempontjából is feltétlenül szükséges volt. (Ugy van! a középen.) T. Nemzetgyűlés! Ugyanakkor felemeltük a túlóráknak a díjazását 100 %-kal és felemeltük a lakbért és a lakbér nyugdíj pótlékot is. Gaal Gaston : Legjobb volna eltörölni a külön­órázást ! D lgozzanak a hivatalos órák alatt ! Gr. Bethlen István ministerelnök ; Természe­tes, hogy azokkal az inté2kedésekkel, amelyek a tisztviselői kar viszonyainak rendezését célozzák, karöltve kell hogy járjanak azok az intézkedés el­is, amelyekkel azt akarjuk elérni, hogy egyfelől a felesleges tisztviselőktől szabaduljon az állam, másfelől pedig, hogy mindazok a megtakarítások eszközöltessenek, amelyek budgetáris szempontból feltétlenül szükségesek. Ebben a tekintetben, hogy a mélyen t. Nemzetgyűlést, tájékoztassam, kööini kívánom a követ kei őket. (Halljuk ! Halljuk !) A kormány először is elhatározta, hogy a tiszt­viselők által alkalmazott cselédek természetbeni ellátását április elsejétől kezdve meg fogja szün­tetni. Ebben a tekintetben nem osztódhatom Per­laki t. képviselőtársamnak abban a felfogásában, hogy az állam még a tisztviselő által tartott cseléd­nek az ellátását is biztosítsa. (Ugy van ! a szélső­baloldalon,) Gaal Gaston : Visszaélésekre ad alkalmat 1 Gr. Bethlen István ministerelnök: Végered­ményben a cselédtartás olyan luxus, amelyet ha valaki megbír, megteheti, de hogy azt az állam mindenkinek minden körülmények között bizto­sítsa, arra az államnak vállalkoznia nem lehet és nem szabad. (Ugy van! jobbfelöl.) De hiszen ez bizonyos igazságtalanságot is jelent, mert vannak tisztviselők, akik nem tartanak cselédet, és akik ennek folytán ettől a benetől el is esnek, épen a szegénységük folytán, minthogy nincsenek abban a helyzetben, hogy cselédet tartsanak. Másodszor pedig elhatározta a kormány, hogy a családi pótlék tekintetében visszatér arra az állapotra, amelyben a tisztviselők voltak a Károlyi­kormány határozata előtt. A Károlyi-kormány volt ugyanis az, amely elhatározta, hogy a családi pótlék minden tisztviselő részére egészen a 24-ik életévig Idadassék, tekintet nélkül arra, hogy milyenek az életviszonyai annak a tisztviselőnek. Ebben a tekintetben mi visszatérünk a régi álla­potra, melynek megfelelően az állami tisztviselők igenis, megkapják a gyermekek családi pótlékát 24 éves korig, de a nem'tisztviselői minősítésű alkalmazottak -csak; 16 éves korig, (Helyeslés a

Next

/
Thumbnails
Contents