Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-112
500 A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. évi március hó M-én, szerdán. tnunkásnak, aki most a munkaalkalmat nem találja meg. Újra kell j éleznem, hogy mindezek csak kivánságok és figyelmeztetések a bekövetkezhető nagyon nehéz állapDtokra nézve, amelyeknél nem tudjuk, hogy a végük hova lyukad ki, hogy hol csattan ki az ostor. Ez tehát csak figyelmeztető volt a munkaadók számára. De rendeletileg intézkedni nem tudok. A másik kérés, hogy igyekezzem a földreform novelláját beterjeszteni. Hát én igyekezem is, (Helyeslés balfelől.) amennyire a lekötött idő engedi ; ennek elkészítésében meglehetősen előhaladtam, de annyi mindenféle érdekeltség kivánja, hogy ezekhez a tervezetekhez hozzászólhasson, hogy ezt a novellát nem tudtam a nemzetgyűlés elé hozni. Mindenesetre azonban iparkodni fogok arra, hogy mielőbb a nemzetgyűlés elé hozzam A földreform dolgában hozzám intézett többszörös interpellációkra pedig, ha nem is vagyok itt mindig és nem is tudok rájuk felelni, általában csak azt felelhetem, bogy úgyis ide akarok és ide fogok jönni azzal a földreformnovellával, és módja lesz minden egyes képviselőtársamnak arra, hogy itt a nemzetgyűlés előtt elmondhassa panaszait, kívánságait és elmondhassa, hogyan akarja a földreform végrehajtását gyorsitani. Ezért arra kérném t. képviselőtársaimat, méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy addig ezek a különleges interpellációk a helyzeten nem lendítenek sokat. Ha pedig itt lesz a novella, meglesz a mód és alkalom rá, hogy behatóan, a legnagyobb jóindulattal, igazán az ügy fontossága iránt érzett szeretettel és lehetőleg ugy oldjuk meg ezt a kérdést, amint adott viszonyok és körülmények köpött a legsikeresebben megoldható. Én tehát megigérem, hogy ezt a novellát hozom, és ha élek, fogom is hozni. Remélem, nem sok idő telik bele. E'ekben kívántam válaszolni az interpella cióra. Kérem válaszomnak tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólani ? Szakács Andor.: T. Nemzetgyűlési Én igazán csak egypár rövid sióval kivánok reflektáló a minister ur vá laszára, amely különben engem többékevésbé ki elegit. Az egyik megjegyzésem a?, hogy én azért neveztem a minister ur 70.000/922. számú leiratát rendeletnek, mert maga a minister is igy nevezi. Az a címe ennek a leiratnak, h^gy körrendelet. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister.: Felhívás, hogy hívják fel a hatóságokat. Szakács Andor (olvassa) : »Felhívom t. címedet, hogy ezen rendeletemet . . .«, tehát én is igy neveztem. A másik az, hogy mi indított engem arra, hogy a minister ur szives figyelmét felhívjam, hogy már sporadikusan jelenségek vannak az Alföldön arra nézve, hogy egyes uradalmak épen az eddigi szűkkeblű politikájuk folytatásaképen a saját természetadta munkásaikat mellőzik' a gazdasági szerződéseknél, amiből utóvégre kisebb-nagyobb bajok származhatnak, amit a minister ur is szíves volt elismerni. Arra, hogy ezt idehozzam, és a minister ur figyelmét felhivjam, Békés község hozzám intézett átirata indított. (Olvassa :) »A békési földmunkások panasza folytán tisztelettel jelentjük, hogy a békési uradalom olyan csekély aratóbéreket állapított meg az aratómunkások részére, hogy azok ilyen csekély díjakért az aratómunkálatokat nem vállalhatták el. Ennélfogva a békési uradalom 700 vasmegyei aratómunkást szerződtetett. Szabó István (sokoróf átkai) : Azoknak megéri a messze utat megtenni ? Szakács Andor (olvassa) : Mi, akik szivünkön viseljük községünk nyugalmát és békességét, teljes felelősségünk tudatában azon tiszteletteljes kérésünket terjesztjük elő, hogy a magas kormány utján ezen sérelmes munkaszerződést feloldatni méltóztassék.« T. Nemzetgyűlés ! Most van a nemzetgyűlés előtt a mezőgazdasági munkások bérének megállapitásáról és munkaviszonyairól szóló törvényjavaslat, ugy tudom, hogy ki is van tűzve, vagy legközelebb ki lesz tűzve tárgyalásra. Amikor egy ilyen törvényjavaslatot szükségesnek tartott .a kormány ide hozni és amikor ilyen törvényjavaslat a nemzetgyűlést foglalkoztatni fogja, akkor nem tudom melyik időpont volna időszerű az ilyen sérelmeknek a nemzetgyűlés elé való terjesztésére. Én ismételten arra kérem a minister urat, hogy tegyen intézkedést. Tudom nagyon jól, hogy a magángazdaságokat nem kötelezheti rendeletileg, de a hatóságakat igenis kötelezheti, és én nem kétlem, hogy ha Békés vármegye hatóságainak figyelmét a megtörtént sérelmekre felhívja, azoknak bizonyára lehetne elég befolyásuk az uradalmakra, hogy a sérelmes szerződéseket változtassák meg. Mert ne méltóztassék azt hinni, hegyminden esetben az a nagybirtokos a saját személyében felelős ezekért a szeri ődésekért vagy a munkásokat ért sérelmekért. Magam jól tudom, — mert egy pár esztendeje foglalkozom ilyen kérdé:ékkel, -=- hogy a községi életben lassankint az az uradalmi jószágigazgató olyan hatalmi kört vindikál magának és lassankint épen az ő hatalmi túltengés éből olyan elkeseredett viszony keletkezik ő közte és a munkásság között, hogy azt mondja: »Azéit is megmutatom, hogy egyetlen egy embernek sem lesz, aki velem ujat mert húzni a múlt esztendőben, betevő falatja.!« — és az ország más részéből hozat arató munkásokat, gyakrabban jobb díjazással, csakhogy a boszuját kitölthesse a helybeli munkásságon. Viszont ha a nagybiitokos meggyőződik e panaszok jogos voltáról, ugy — miután nincs ily személyes feszült viszonyban a munkássággal, épen társadalmi helyzeténél fogva, amely nagylelkűségre kötelezi, nem kétlem, hogyha megfelelő irányban történik az a figyelmeztetés, a kormány igenis érvényt szerez a maga intenciójának. Ami a novellát illeti, én hiszem, hogy ki fog
