Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-112
A nemzetgyűlés 112\ ülése 1923. évi március hő 14-én, szerdán. 469 Pikler Emil : Ennek a rossz lelkiismeret volt az oka, semmi más ! Elnök : Csendet kérek ! Kérem különösen Pikler Emil képviselő urat, méltóztassék csendben maradni, mert különben kénytelen volnék a kétszeri rendreutasitás után a házszabályokban előirt utón és módon eljárni, ha nem méltóztatik semmibe venni az elnöki figyelmeztetést. Nagyon kérem a képviselő urat, ne méltóztassék megneheziteni elnöki működésemet. Zsitvay Tibor : Épen azért tartom kötelességemnek, ha ilyen jelenségek ismétlését látom a magyar közélet terén, hogy interpellációval forduljak a kormányhoz és megnyugvást szerezzek a hazafias magyar közvéleménynek a tekintetben, hogy itt ujabb októbrista izgatásoknak, a nemzeti erők ujabb felőrlésének helye nem lehet és ezzel szemben ez a kormány tudni fogja kötelességét. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol van ilyen jelenség ? Mondja meg ! Zaj.) Nyugaton, amelyre oly nagyon szeretnek egyesek hivatkozni, nem nézték ölbetett kezekkel azt, hogy valaki a nemzet ellen milyen politikát folytat. ( ügy van ! jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ott a lehető legkíméletlenebbül törtek azok ellen, akik a nemzeti akaratot semmibe vették. Rupert Rezső : Összetéveszti az egységespártot a nemzettel ! Hébelt Ede : Mi vagyunk a nemzet, nem Patacsi ! (Felkiáltások jobbfelöl : Milyen nemzet ? Zaj. Elnök csenget.) Nagy Ernő : Aki a nemzet ellen tesz, azt fel kell akasztani ; nem mandátumot kell neki juttatni, hanem börtönbe és akasztófára kell juttatni ! Ez kellene ! Nem tapsolni neki ! (Zaj.) Elnök : Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék talán külön beszédben elmondani megjegyzéseit. (Derültség. Zaj. Halljuk/ Halljuk !) Zsitvay Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Én néhány külföldi példát, francia példát akarok felhozni, s előrebocsátom mindjárt azt, hogy ha felhozom a példát, nem azért hozom fel, hogy azt minden részletében helyeseljem, sem azért nem hozom fel, hogy azt kritizáljam, de ide állitom a példát azért, hogy méltóztassanak látni, hogy a nyugati demokrácia országában, Franciaországban hogyan és miként járnak el. (Mozgás a szélsőoafaldalon.) Itt van az egyik eset, a Duval esete. Ennek büalajstroma abból állott, hogy megállapították róla, hogy a háború alatt 13 esetben átment a szomszédos Svájc területére és ott, mint nemzetközi helyen, ahol mindenkivel lehet találkozni, találkozott sokféle emberrel és többek között németekkel is beszélt. Ezek után az ő bűnlajstromában a következő tétel következik : három memorandumot adott át előkelő francia politikusoknak, mindenféle pártállásuaknak, amelyekben nem mondott mást, mint azt ecsetelte, hogy Svájcban azt a benyomást nyerte, hogy Németország még igen nagy erőkkel rendelkezik és Franciaországra előnyös volna, ha békét keresne, Ezután következik az, hogy Duval külföldről pénzösszegeket kapott. Hogy erről világos elszámolást tudott adni, ezt most nem hozom elő, de tény az, hogy ezek után a lapja, a Bonnet Rouge átalakul hetilapból napilappá, és ahogy megállapítják, pacifizmust hirdet és a hangja hasonló lesz a Gazette des Ardennes hangjához. Rupert Rezső : Olvassa el a Szózat mai számának a regényét ! (Zaj.) Zsitvay Tibor." Szívesen állok önnel vitába olyan témáról, amelyet ön vet fel, de engedje meg nekem, hogy ha én vetek fel egy témát, azt logikusan mondjam el, mert különben azt a feltevést kelti bennem, hogy a képviselő urat érinti ez a felolvasás. Rupert Rezső: Engem nem! Zsitvay Tibor : Mert nem akarom azt mondani, hogy októbrista politikát folytat .. . (Rupert Rezső közbeszól). Elnök : Kérem Rupert képviselő urat, ne méltóztassék állandóan zavarni a szónokot. Zsitvay Tibor: Hogy mi az a pacifizmus, amit Duval a Bounet Rouge-ban hirdetett, ennek non plus ultrájakép felhozza az ügyész a vádbeszédében a következő passzust (olvassa) ; »L Allmagne est un peuple redoutable ; un peuple qui lutte pour son existence.« Németország népe rettenetes félelmetes nép, amely a maga exisztenciájáért küzd. Ezt mondja a háború alatt egy francia újság az ellenfeléről. S mi a következmény ? Bár semmi egyéb bizonyiték vele szemben nincs, mégis a zsűri Ítélete a következőkép szól : Igaz-e, hogy Svájcban a német intelligencia tagjaival érintkezett Duval % Egyhangú igen. Velük egyetértésben csinálta-e a sajtó-kampányt ? Egyhangú igen. S a büntetés : halálbüntetés. Peidl Gyula : A nyugta nem volt hamis ! (Zaj.) Zsitvay Tibor : Eszerint a demokrata francia felfogás szerint teljesen elegendő, ha valaki, megakar jóhiszeműen is, az ellenség malmára hajtja a vizet. Közömbös az, hogy pénzeket kapott-e. (Zaj. Elnök csenget.) Minthogy az előbb egy közbeszólást hallottam, hogy nem egészen ugy van, egy esetleges ujabb megjegyzés ellen ajánlom, hogy méltóztassék a Le Temps 1918 május 17-iki számát elolvasni annak, aki az idézeteimben esetleg kételkedik. Rassay Károly : Mi ebből a konzekvencia 1 Zsitvay Tibor : A másik eset a következő : Nem olyan eseteket hozok fel, amelyek nem köztudomásúak. Ott van továbbá Bolo pasa esete. Erre vonatkozólag más bizonyiték nincs, minthogy tényleg egyszerre az ő nevén a bankokban pénz van, érintkezik Svájcban az elcsapott ex-khedivével Abbas Hilmivel. és Abbas Hilmiről nincs további bizonyiték, minthogy — szörnyűség — Bécsben egyszer megfordult a háború alatt. Ellenben tény az, hogy ő megpróbálja venni a Figarót. az Information-t, végül a Rappelt megveszi és a Journalnál több millióval érdekeltséget vállal s itt bizonyos sajtócampagne indul meg, amely igen hasonlít már a pacifista hangokhoz. Ezt a kifejezést használja a vádirat: »hasonlít a pacifista hangokhoz«.
