Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

À nemzetgyűlés 112. ülése 1923. évi március hó 14-én, szerdán. 449 Napirend szerint következik az országos erdei alapról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Strausz István ! Sztrausz István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélső'jaloldalon.) Az erdőjavaslatok sorozatában elérkeztünk a harmadikhoz. Ezek az erdőjavaslatok tulaj donképen tartalmukban egyneműek, de különösen egyneműek céljaikban. Épen azért nem helyeslem, hogy a földmivelésügyi kormányzat ezeket a célokat különféle törvényjavaslatokba szétdarabolta, elaprózta. Az ujabb törvényalkotási módszerek a lex specialis-tól most már tartózkodnak. Az ilyenek, mint itt az egységes erdőprogramm törvénybe való iktatása, miként itt egyik felszólaló is emiitette : lex codex-ben kerülnek megoldásra. Ez nem egyszerű formai kérdés, mert az egységes törvényjavaslat, az úgynevezett lex codex az illető törvénybe lefektetett programmot sokkal áttekinthetőbbé teszi és könnyebben lehet azt átvinni a köztudatba, továbbá maga a végrehajtás is sokkal egyszerűbb, eszerint a végrehajtás lényegesen kevesebb költségbe kerül. Azonban nem akarom a t. földmivelésügyi minister úrtól megtagadni, hogy hasznos munkát végzett a törvényjavaslatok kidolgozásával, csak azt állapítom meg, hogy ez a munkája sokkal gyümölcsözőbb lett volna, ha azt egy egységes törvényjavaslatban terjeszti elő, mert az egységes törvényjavaslat felszívhatta volna mindazokat az erdőtörvényeket, amelyek még most hatályban vannak és e törvényjavaslatok után is hatályban maradnak. Most már az a fontos, hogy a földmivelésügyi minister ur emancipálni tudja magát az erdőigazgatóságok és az erdőhivatalok számának megállapításában az egyoldalú politikai befolyásoktól. Mert amint tudjuk, ezt a fontos, lényeges kérdést a már megszavazott törvény a rendeletileg szabályozandó kérdések közé sorolta. Odasorolta azt is, hogy az uj erdőhatóságok hol állíttassanak fel. Én bizom a földmivelésügyi minister urban, hogy a politikai tekinteteket az erdőhatóságok elhelyezésénél is ki fogja tudni kapcsolni. Ami az erdészeti létszámkérdést illeti, e tekintetben nekem nincsenek skrupulusaim, mert hiszen ez voltaképen a pénzügyminister úrra tartozik, aki majd a budget, az előirányzat megállapitásánál annak idején bizonyára érvényesíteni fogja tudni az államháztartás érdekében a maga jogát. Még csak egy-két szót kívánok szólani a már megszavazott másik törvényjavaslatról, amely az alföldi erdők telepítéséről és a befásitásról szól. Amikor én e törvényjavaslat indokolását elolvastam, de különösen, amikor Marschall Ferenc t. képviselőtársam ékesen szóló előadói beszédét hallottam, ez teljesen magával ragadott. Lelki szemeim előtt láttam az Alföldön a hatalmas erdőket és hallani véltem ott az éneklő madarak hangversenyét. De amikor felszabadultam, felocsúdtam az indokolás és az előadói beszéd hatása alól, megszokott hivatásomhoz képest ceruzát vettem kezembe és a számítások azt igazolták, hogy ami ebben a törvényjavaslatban lefektetve van, az hosszú időre csak illúzió marad. A trianoni béke nemcsak az erdőterületeket szakította el tőlünk, hanem elszakította azokat az anyagi eszközöket is, amelyek lehetővé tennék azt, hogy mi egy hatalmas telepítést, erdő-politikát érvényesítsünk az Alföld területén. Elég arra rámutatnom, számításaim alapján, hogy az állami erdőbirtok-gazdaságok, amelyek üzemi alapra vannak fektetve, számitásom szerint évenként több mint 200 millió korona hiánnyal zárulnak. Hogyan lehet nekünk tehát egyelőre arra gondolnunk, hogy az államháztartás és az általános közgazdaság mai viszonyai között egy hatalmas erdőtelepítést viszünk keresztül az Alföldön. Ez tisztán az entent e-t ól függ, attól függ, ad-e nekünk kölcsönt. Kell is hogy adjon kölcsönt erre a célra is, mert nem lehet neki érdeke az, hogy egy nemzet, amelyet ő silányított tönkre, itt fainségben sínylődjék, mert a fa a kenyér után a legfontosabb háztartási és ipari szükséglet. Ezt azért hangsúlyozom, mert a külföldi lapokban, különösen a kisentente lapjaiban már örvendeznek afelett, hogy itt az erdőgazdaságunkat kiépíteni törekvő törvényjavaslatok tárgyaltatnak és igyekeznek ennek reális alapot adni, hogy ebből aztán megnöveljék a jóvátétel fizetésére a maguk igényét. Épen ilyen megítélés alá esik a jóvátétel szempontjából az, hogy az egyik törvényjavaslat indokolása azzal a megállapítással él, hogy a mi megmaradt erdőterületünk 2,042.000 katasztrális holdat tesz ki. A külföldi lapok ezt ugy tárgyalják, hogy ez a mi területünkhöz, a mi népességünkhöz képsst elég erdőterület. Mikor mi ezt beállítottuk az indokolásba s mikor ez a tárgyalások során itt is többször fel említtetett, hiba volt az, hogy ezt ugy állítottuk be, mintha itt a jelzett egész erdőterületen hozamképes erdők állanának, amelyek kitermelhet ők. En nagyon kérem a t. földmivelésügyi minister urat, találjon módot még a tárgyalások folyamán arra, hogy részletesen mutassa ki, mennyit tesz ki ebből a jelzett erdőterületből a hozamképes, a kitermelhető erdőterület. Erdélyi Aladár : Ott van a költségvetés, abban benne van ! Strausz István : Abban nincs benne. Erdélyi Aladár : Az benne van, hogy ebből az erdőterületből nincs jövedelem. Strausz István : Én az erdőterületről beszélek. Amikor ennek az erdőterületnek legnagyobb részén még csemeték sincsenek hanem csak az abszolút erdőtalajok beszámításával történt a bemondott erdőterület megállapítása, hogy szaporítsuk és nagyítsuk a magunk rovására a helyzetet, akkor szükséges, hogy a kormányzat itt, a nemzet színe előtt megcáfolja azt a kritikát, amelyben ezt az adatot egyes külföldi lapok ugy !