Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-110

406 A nemzetgyűlés 110. ülése 1923. évi március hó 9-én, pénteken. nem igy éltette. Akárhogyan értette, aki ilyet a száján kiejt, az ne egyék magyar állami kenyeret. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Értelmezhette ezt akármiféleképen, ezt megbocsátani nem lehet. Én nem vagyok azon az állásponton, hogy csak a munkásnak, csak a nyomorban lévőnek vegyük zokon, ha elkeseredettségében, tanulatlanságában, tudatlanságában kiejt néha olyan szót, amelyet nemzeti szempontból kifogásolni lehetne. Ha megköveteljük egy magyar munkástól, hogy még legnehezebb percében is tartsa szem előtt, hogy ő végtére egy országnak a a polgára s tartozik ennek az országnak valamivel, hiszen ha semmije sincs is, csak az élete van meg, akkor is köszönhet már valamit annak az országnak, mondom, ha megkövetelem egy munkástól a nemzeti érzést, akkor nem bocsátom meg egy intelligens embernek azt, hogy állami állásban lévén, ilyen csússzon ki a száján. (Ugy van! a középen.) Egyébként módjában állott volna ennek a volt karmesternek a magyar bíróság elé állitani azokat, akik róla sajtóban és más nyilatkozatokban ezt a ténykörülményt állították. Engem itt semmiféle zsűri ítélete meg nem nyugtat. Mert a zsűri felvonultathat ezreket, akik ezt nem hallották, és nem lesznek meghiva olyanok, akik hallották. Tessék a bíróság elé menni, és ha ő ugy érzi, hogy őt rágalmazzák, ott van a sajtóbiróság, — mert a lapokban megjelent ez az állítás, — tessék ott tisztázni a kérdést, mondta-e vagy nem. De amig nem tisztázta, amig ez az ügy függőben van, addig szerintem nem lehet arról szó, hogy a magyar nemzet őt visszahelyezze állásába, amiről állítólag tárgyalások folynak. Ezekre kívántam felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét azzal a hozzáadással, hogy egyébként még egy egészen sajátságos ügy is kapcsolódik ehhez a karmesterhez, aki ugy látszik, nem túlságosan respektálja a mi 17 centime-os koronánkat. Ugy tudom, hogy azt a fikciót állította fel, hogy annak idején az ő szerződése csak egyoldahilag lett felbontva, tehát az tulaj donképen érvényes, és ő visszamenőleg akarja követelni az elmaradt fizetéseket. A magyar állam egy egész életre leszerződött tisztviselők százezreivel kötött szerződést mindenütt egyoldalulag bontotta fel, és azoknak az embereknek, akik e hazán kívül nem mehetnek sehova sem, nem jutott eszükbe, hogy ezt az egyoldalú felbontást törvénytelennek minősítsék és visszamenőleg — nem tudom, hány esztendőre — követeljék a bíróságnál elmaradt járandóságaikat. Ha valaki ezt megcsinálja olyan múlt után, mint aminővel magyar szempontból ez a karmester dicsekszik, akkor azt hiszem ezzel egyszer s mindenkorra eljátszotta minden jogát arra, hogy bármily tekintettel legyünk az ő esetleges nagy kvalitásaira, amelyekről én különben nem tudok semmit, mert azt tudom, hogy Olaszországban tizedrendü szerződése volt és Olaszország tudja őt nélkülözni és tudjuk nélkülözni Magyarországon is évek óta s azt- hiszem, fogjuk tudni nélkülözni most is. Nekünk nincs jogunk — ez az én szilárd meggyőződésem —- s különösen a kormánynak nincs j oga példát adni arra, hogy milyen könnyen teszi túl magát olyan lappáliákon, hogy valaki a magyar nemzet hűség szempontjából igy vagy amúgy viselkedett. Nekünk nincs jogunk kenyeret adni olyannak, aki máshol is tud boldogulni, addig, mig testvéreinknek, akik a magyar állam szolgálatában voltak, nem tudunk megfelelő elhelyezkedést és megfelelő kenyeret adni. (Ugy van! Ugy van!) Ha pedig szükség van arra, hogy a m. kir. Opera más vezetés alá kerüljön, nevet nem akarok emliteni, de tudnék az illetékeseknek adni egy olyan tippet, —• hogy ezzel a börzenyelwel éljek, —• tudnék megnevezni egy olyan egyént, aki azt hiszem, Európában és Európán kívül is olyan tekintélye a zenei kultúrának, dacára annak, hogy magyar — és ezt hozzá kell nálunk tenni, — hogy egész nyugodtan rá lehetne bízni az Opera fellendítését, ha szükség van rá. Szilágyi Lajos: Valószínűleg legitimista az illető ! Haller István : Interpellációm a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz a következőképen hangzik (olvassa) : »1. Lehetségesnek és a nemzetnevelés szempontjából megengedhetőnek tartja-e a minister ur egy olyan magyar állampolgárnak állami szolgálatba való vételét, aki magyar állampolgár létére román szolgálatot vállalt ? 2. Nem tartja-e a minister ur elérkezettnek az iiőt arra, hogy felülről adódjék példa a nemzeti önbecsülésre azzal, hogy megelégedjünk saját erőinkkel és ne fussunk idegenben sem értékelt egyének után csak azért, mert külföldi származásúak ? 3. Elkerülhetetlenül szükségesnek tartja-e a minister ur a m. kir. Operához a nyolc meglevő karmesterhez egy kilencediknek a szerződtetését ? 4. Mivel szolgált rá Tango a magyar nemzet különleges hálájára, hogy akkor kapjon szerződést állami intézményhez, mikor az állam ezerszámra kénytelen elbocsátani tisztviselőit % 5. Vállalja-e a minister ur a felelősséget egy fölösleges szerződtetésért, amely a magyar közönség jókora részében nemzeti szempontból ellenérzést vált ki ?« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kultuszminister urnák. Fábián képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés t Minthogy nem óhajtom, hogy egyáltalában még a gyanúja is fenmaradjon annak, hogy a Viczián képviselő urnái rám nézve valami kompromittáló irat van, tisztelettel felkérem Viczián képviselő urat, aki nekem kegyes volt megmutatni azt az iratot, jelentse ki itt a nemzetgyűlés színe előtt azt, hogy ő nemcsak ma az én bemondásom alapján, hanem már előzőleg is tudomást szerzett arról, hogy az a Fábián Béla, akiről abban a levélben szó van,