Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-110
«Htô A nemzetgyűlés 110. ülése 192 indokolt esetben rendeli el ezt az eljárást — ez a törvényjavaslat szövegéből magától értetődik — azonban szeretném, ha ez szóval is kifejezésre játna a törvényjavaslat szövegében. Epen azért vagyok bátor indítványozni, hogy a 14. § második bekezdésének első mondata a következőkép módosittassék (olvassa) : »Ha valamely község (város) az erdősítési, vagy fásítási kötelességének eleget nem tett, a munkálatokat a község (város) terhére indokolt esetben az állani hajtja végre.« Indítványozom továbbá, hogy a 14. § második bekezdésének nyolcadik sorában a »terhére« szó után ezek a szavak iktattassanak be : »ugyancsak indokolt esetben.« Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Minthogy szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Gaal Gaston t. képviselőtársam nem tett módosító indítványt, csak rámutatott arra, hogy ebben a szakaszban milyen súlyos kötelezettség és birság meg kisajátítás van. Gaal Gaston t. képviselőtársam nagy buzgalommal a törvényjavaslatnál mindig azokat a lehetőségeket állítja be,... Gaal Gaston : Az a kötelességem ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: ...amelyekre gondolni lehet. Minden lehetőséget lefektetni azonban egy törvényben igazán a lehetetlenséggel határos. Minthogy Gaal Gaston t. képviselőtársamnak az volt az álláspontja, hogy csak ott erdősitsünk, ahol erre a területet felajánlják, nagyon természetesnek tartom, hogy ezek a kényszerintézkedések t. képviselőtársam tetszésével nem találkoznak, ami pedig azt illeti, hogy ebben a szakaszban is kényszerintézkedés foglaltatik, — mert hiszen a büntetésre és a kisajátításra vonatkozó rendelkezés egy későbbi szakaszban foglaltatik — kérdés, hogy miért van kétféle kényszerintézkedés? A pénzbírság alkalmazható a kisajátítás előtt is, nem szívesen megy bele az állam vagy a község abba, hogy a birtokos tulajdonát kisajátítani kelljen, s ezért pénzbirsággal is próbálkozhatik, hogy rászorítsa arra a tulajdonost, amit elég körülményes eljárással, mindenfélének figyelembevételével, sok költséggel előre megállapítottak. Ha ez sem használ, jöhet a kisajátítás. A pénzbüntetés azért is szükséges, mert az az aggodalom, amelynek Csik József t. képviselőtársam adott kifejezést, hogy t. i. a kisbirtokokat is kisajátíthatják, nem állhat fenn, mert egy kisbirtoknál rendszerint fásitásról van szó és az, hogy kisbirtokon erdősitsenek olyan területeket, amelyek kisajátításra is alkalmasak, kisajátithatók, az életben el sem képzelhető. De ha valaki azt a kötelezettséget, amely a határ körülültetésére vagy a fásításra vonatkozik, egyáltalában megtagadja és lehetetlen vele más utón '. évi március hú 9-én, pénteken. célt érni, erre az esetre szükséges valami büntetést megállapítani. S miután itt kisebb, de jóval nagyobb területekről is lehet szó, a büntetés mértéke a mai pénznem szerint elég magasan állapíttatott meg. Tudjuk azonban a gyakorlatból, hogy ez a megállapítás csak azért van, hogy ennél magasabban nem lehet büntetni, de lehet a századrészével is büntetnie annak a hatóságnak, amely a büntetés kiszabására illetékes. Ami Gaal Gaston t. képviselőtársam további aggodalmait illeti, már Ígértem a tárgyalás folyamán, hogy mielőtt a végrehajtási utasítást kiadjuk, azt Gaal Gaston képviselőtársamnak be fogom mutatni és meg fogom kérni, hogy a végrehajtási utasításra is méltóztassék az észrevételeit nekem megmondani, s én lehetőleg'igyekezni fogok arra, hogy abban a végrehajtási utasításban minden benne legyen, amire a megnyugtatás szempontjából is szükség van. Ezt most is ígérem és meg is fogom tenni, s azt hiszem, nem lesz itt nagy aggodalom, ha a végrehajtási utasításban gondoskodunk arról, hogy ez a szakasz senkit el ne ijeszthessen és hogy a végrehajtásnál lehetetlen helyzet elő ne álljon. Ezeknek előrebocsátása után kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a szakaszt ellentétben a beadott módosításokkal, eredeti szövegében elfogadni méltóztassék. Gaal Gaston : Szavaim értelmének helyreállítása címén kérek szót. Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Gaal Gaston : A mélyen t. minister ur olyan állítást imputait nekem, amelyet egy pillanatig sem hagyhatok szó nélkül, mivel félreértésekre adhatna alkalmat. A mélyen t. minister ur ugyanis azt mondotta, hogy Gaal Gastonnák az volt az álláspontja, hogy csak azok a területek legyenek beerdősithetők, amelyeket a tulajdonosok önként felajánlanak. Bocsánatot kérek, tévedni méltóztatik, mert Gaal Gastonnák az volt a nyíltan kifejezett álláspontja, hogy minden feltétlen erdőterület igenis kényszer utján is befásitható legyen. Az a bizonyos klauzula, az az önkéntes felajánlás csak azokra a területekre vonatkozott, amelyek par excellence mezőgazdasági művelésre alkalmas területek, ahol tehát az a veszély keletkezhetik, hogy az erdészeti kar túlbuzgósága folytán és az erdő iránt való túlságos előszeretete folytán — ami természetes, mert mindenki a maga mesterségét szereti — esetleg olyan területek is lesznek erdősítés alá vonva, amelyek az ország szempontjából sokkal jobban értékesíthetők és hasznosíthatók, ha továbbra is a mezőgazdasági termelés céljait szolgálják. Még egyszer fixirozni kivánom tehát, hogy szükségesnek, jónak, helyesnek tartom ezt a törvényjavaslatot, meg a másikat is ott, ahol tisztán feltétlen erdőtalajoknak kényszerbefásitásáról van szó; ellenben az én klauzulám, az én fentartásom csak azokra a területekre vonat-
