Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-110

' Â nemzetgyűlés 110. ülése 1923. Méltóztatnak ezt a javaslatot elfogadni? (Igen!) A nemzetgyűlés Gaal Gaston első határozati javaslatát elfogadta. Most szavazásra bocsátom a Gaal Gaston képviselő ur által előterjesztett két kiegészítést, amely arról szól, hogy a negyedik sorban a »birtokos« szó után beszúr ássanak e szavak : »továbbá az illetékes Mezőgazdasági Kamara«. Móltóztatik-e, t. Nemzetgyűlés, Gaal Gaszton képviselő urnák ezen kiegészítést tartalmazó határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A képviselő ur ezen határozati javaslatát a Ház mellőzte. Következik a 14. §. Petrovits György jegyző (olvassa a 14. §-t): Gaal Gaston! Gaal Gaston : T Nemzetgyűlés ! Ennél a szakasznál megint törvényszerkesztési szempontból keli egyes körülményekre a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívnom. Hozzáteszem, hogy indítványt tenni nem kívánok, mert hiszen nem az én feladatom bizonyos törvényszerkesztési hibákat kiküszöbölni, vagy kétségeket eloszlatni. Mindenesetre azonban a jövő szempontjából majd a végrehajtás során bizonyos megnyugtatást kelt, ha itt a mélyen t. minister urnák vagy a nemzetgyűlésnek módja lesz e szakasz értelmezése felől nyilatkozni. Azt mondja ugyanis ez a szakasz, hogyha — mondjuk — egy tulajdonosnak a területét kijelölik erdősítésre (olvassa) : »Hogyha pedig más tulajdonost vagy birtokost terhel a mulasztás,« — hogy az erdősítést nem hajtotta végre — »akkor az erdősítésre kijelölt területet az a község (város), amelynek határában a terület fekszik, megválthatja, amely esetben a munkálatok végrehajtásának költségei természetesen a községet (várost) terhelik. Hát, idáig rendben van, mélyen t. Nemzetgyűlés! Bár én egy kicsit magánjogi szempontból igen erősnek és összes eddigi kisajátítási törvényeinkkel ellentétben állónak tartom azt, hogy egy egyszerű mulasztásért, —; amely esetleg más úton-módon is helyrehozható, amelyről ez a törvény már ugy intézkedik, hogy »a költségére megcsinálja az állam«, ami tehát feltétlenül biztosítja az erdősítést — pedig ennek a törvénynek csak az erdő létesítése a célja —, ide bevegyünk egy valóságos kisajátítási klauzulát, amely lehetővé teszi azt, hogy ha valamely tulajdonos elmulasztja, hogy azt a rendeletet kellő időben teljesítse, akkor megteheti vele a minister, vagy a kormányzat nemcsak azt, hogy az illető költségére erdősittet, hanem egyszerűen kisajátíthatja az ingatlanát, azt elveheti és a község tulajdonába bocsáthatja. De azután méltóztassanak a törvényben kicsit tovább menni és a 20. §-t elolvasni. Ez tulajdonképen büntető szakasz, ahol a büntető rendelkezések vannak sorban felvéve. Ez a szakasz többek közt azt mondja (olvassa): »Aki a jelen törvényben előirt kötelességének a kitűzött évi március hó 9-én, péntehen. 391 időig eleget nem tesz — amennyiben cselekménye súlyosabb büntetőjogi beszámítás alá nem esik — erdőrendészeti áthágást követ el és 100.000 K-ig, visszaesés esetében 200.000 K-ig terjedhető pénzbirsággal sújtható. Vegyünk egy konkrét esetet. Mondjuk azt, hogy X. Y. tulajdonosnak egy 40—50 holdas területét az erdészeti hivatal és végérvényben már a minister is kijelölte erdészeti kényszer alá vonandónak s megvan szabva hatósági végzéssel, hogy tartozik a tulajdonos azt a területet eddig vagy addig az időpontig beerdősisiteni, az illető nem tesz eleget ennek a kötelezettségnek a megfelelő határidőben. Ezen törvényjavaslat alapján mi minden történhetik vele? Először megbírságolhatják 100.000 K-ig áthágás címén; másodszor az állam az ő költségére végrehajthatja az erdősítést ; harmadszor egyszerűen kisajátíthatják az illetőnek területét a község javára, amely esetben az erdősítés költségeit a község viseli. Azt kérdezem, hogy mi szükség van erre a három rendbeli torturára? Vagy fennáll a törvényjavaslatnak az a büntető szankciója, hogy az illető megbüntethető 100.000 K-ig és területe költségére beerdősithető, ugy hogy az erdészeti cél feltétlenül biztositható ezzel a kettővel, vagy pedig ezt a kettőt el kell hagyni és meg hagyni a most tárgyalt szakasznak, t. i. a 14. §-nak azt a rendelkezését, hogy az ilyen renitens tulajdonos nem büntethető ugyan és költségére nem is lehet fásitani, hanem egyszerűen kisajátítható az ő tulajdonát képezett terület a község javára azzal a természetes következménnyel és céllal, hogy azután az a község költségén beerdősittessék. Amint mondottam, indítványt tenni nem kívánok, csak rámutatok itt a törvényjavaslatnak csodálatosan laza és egymásnak ellentmondó intézkedéseire. Méltóztassék azután a mélyen t. minister urnák ezt a kétségtelenül fennálló anomáliát és törvényszerkesztési hibát saját hatáskörében, ha szükségét látja, valamikép reparálni. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Csik József képviselő ur kivan szólani. Csik József: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Sok tekintetben osztozom Gaal Gaston t. képviselőtársam felfogásában, főleg a tekintetben, amit a kisajátításra vonatkozólag mondott. Valamennyien tudjuk, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak a nagybirtok, hanem a kisbirtok érdekeit is szem előtt tartja. Akárhányszor megtörténhetik, hogy az a kisbirtok saját jóakaratán kivül nem tud erdősiteni és fásitani az illető területen... Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Kisbirtokon nem lehet erdősiteni! Csik József : ... következőleg kisbirtokos a törvénynek nem tett eleget. Már most a felsőbb hatóság könnyen elrendelheti a fásítást az illető terhére. Tudom, hogy az erdőhatőság csak