Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-109
r A nemzetgyűlés 109. ülése 1923. évi március hó 8-án, csütörtökön. 357 Gaal Gaston: Hatósági emberek csinálják! Csik József : Hatósági emberek csinálják és én bocsánatot kérek, ha kifejezést adok azon véleményemnek, hogy ha azzal a hatósági közeggel talán az erdőtulajdonos jó viszonyban van, akkor megállapíthatja, hogy nem érkezett el az erdő főhasználata, ha nincs jó viszonyban, talán mielőtt elérkezett volna a főhasználat, megállapítja, hogy elérkezett. Halász Móric : Még akácerdőt sem lehet 15 éves korában vágni! Csik József: Ép ezért tehát én a magam részéről azt proponálom, hogy determináljuk az időszakot és ezt egy határozott évben állapítsuk meg. Nagy általánosságban voltam bátor e javaslatra vonatkozólag magam és pártom felfogását ismertetni. Ismétlem, hogy a javaslatot elfogadjuk, mert egy egészségesnek látszó kikezdést látunk benne arra nézve, hogy ezáltal az Alföld kultúráját és az elhanyagolt erdőgazdaságunkat is emeljük. Ezeket a kikezdéseket nekünk respektálnunk kell és ismétlem, a földmivelésügyi kormányzatnak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy amennyiben ereje megengedi, ezeket a terveket keresztül is vihesse. (Helyeslés.) Ezért a javaslatot elfogadom. (Általános helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Dénes István ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Az alföldi erdők telepítéséről ós fásításáról szóló törvényjavaslatot elfogadom. Ez a törvényjavaslat korszakalkotó törvényjavaslat és a földmivelésügyi minister urnák, valamint az előadó urnák indokolásából, általában az egész törvényjavaslat iránt tanúsított magatartásából akkora érzék, akkora szeretet sugárzik ki, hogy nekem felesleges foglalkoznom azzal, miért van erre a törvényjavaslatra szükség. Az igen t. földmivelésügyi minister ur a magyar nemzetnek akkor tenne igazán nagy szolgálatot, hogyha ezt a nagy szeretetet nemcsak az erdők iránt, hanem a magyar nép iránt is tanúsítaná, (Mozgás jobb felől.) elsősorban a magyar föld munkásság iránt is, amely a legmélyebben van benne a nyomorban és szenvedésben. (Mozgás jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Farkas Tibor t. képviselőtársam kritikájával kezdem beszédemet Azt mondja, hogy sok a poézis ebben a törvényjavaslatban, több a poézis, mint a realitás. Erre a poézisra szükség is van ós épen azért szavazom meg ezt a törvényjavaslatot, mert van benne poézis, mert az erdő nélküli realitás a magyar Alföldet télen és nyáron egyaránt kéreggé teszi, a magyar földmunkásságnak és a dolgozóknak millióit pedig kiteszi a tüdő vész veszedelmének, kiteszi annak, hogy bizony, a magyar Alföldön télen és nyáron egyaránt irtózatos sivatag van és semmi egyéb nincs. Ennek pedig az az oka, hogy ott nincs erdő. Strausz István : Nem mondta, hogy nem kell erdősiteni ! Dénes István: Poézisről beszélt! Strausz István : Csak a törvényjavaslat az ! Dénes István : Annak következtében, hogy nincs erdő az Alföldön, a magyar földmunkásság rettenetes mértékben szenved. Már pedig a magyar Alföldön a földmunkásság alkotja a magyar nép zömét. A magyar Alföldön a földmunkásság békeidőben kapott szalmát az aratás után, azonban fájdalom, 1918 óta, miután a nemzeti kormány lépett uralomra, a nagybirtokosok, az uradalmak a szalmát nem adják a földmunkásoknak. (Mozgás a balközépen.) Tisztelet a kivételeknek! A Tiszántúl nem adják, ott elvonják a szalmát a földmunkásoktól, az aratóktól és ők használják fel. A földmunkásság képtelen fát vásárolni, hiszen a jómódú gazda maga is képtelen erre, olyan drága a fa. Előbb tehát juthatott a földmunkásság szalmához, most azonban immár negyedik esztendeje szalmát sem kap, ennek következtében a földmunkásság gyermekei hideg, fűtetlen szobákban laknak és ki vannak téve, ugyebár, mindazon veszedelmeknek, amelyek a fűtetlen, hideg szobával járnak. En nem beszélek arról, — hiszen azt már kidomborították, — hogy a szalma felhasználása milyen pusztító hatással jár a mezőgazdasági termelésre. De rámutatok arra, ami a legfontosabb, hogy a tüzifahiány következtében a földmunkásság gyermekeinek ezrei meg ezrei pusztulnak el évenkint és épen a legutóbbi statisztikánk rémesen igazolja, hogy a fahiányokozta hideg, illetőleg a hidegokozta különböző betegségek következtében egyfelől az influenzás betegségek, másfelől a tuberkulózis hihetetlen mértékben pusztít a magyar Alföldön és elsősorban a dolgozó milliók körében. T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat hangsúlyozza azt, hogy klimatikus szempontból is rendkívül nagyjelentőségű ez a törvényjav asiat. Igaza van ! Ez nem mellékes körülmény, amint Farkas Tibor t. képviselőtársam kiemelte. Nagyon fontos, a legfontosabb körülmény, mert aki ismeri Magyarország egészségügyi viszonyait, az mindjárt láthatja, mihelyt a statisztikát áttekinti és nem kérdezi meg a tudósainkat, hogy ahol erdő van, az erdősitett vidékeken a gümőkór nem pusztít olyan mérhetetlen mértékben. Egyszerű statisztika : lenn Erdélyben, a Királyhágón túli vidékeken, a Felvidéken a lakosság 30 ezreléke pusztult el gümőkórban, ellenben az Alföldön, ott, ahol a drága búza terem, ahol jó módban kellene, hogy éljen az egész népesség, 39% pusztult el a magyar népnek gümőkórban. Ez a klimatikus szempont tehát nem valami mellékes körülmény, hanem nagyon fontos és szükségszerű indokolása ennek a javaslatnak s a magam részéről csak örvendeni tudok annak, hogy a. törvényjavaslat..erre nagy súlyt is helyez, Farkas Tibor i képviselő-
