Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-109

354 'Â nemzetgyűlés 109. ülése 1923. adásából a következő részletet felolvasni (olvassa) : »Az Alföld fátalansága és a klima szélsőségei arra a nitre vezettek, hogy a magyar homokpuszta egy­általán nem alkalmas az erdősítésre. Ha rá is cáfoltak a tények erre a nirre, bizonyos, hogy az Alföldnek klimatikus viszonyai nem kedveznek az erdőgazdaságnak és tisztában kell lennünk azzal, hogy az alföldi erdők bizonyos mértékig természet­ellenes helyzetbe kerülnek, jövőj ükben eddig ismeretlen tényezőkkel is számolnunk kell és az erdőgazdasági tudományra az a feladat vár, hogy teljes vértezetben állandóan őrt álljon, mert a természetellenes helyzet veszedelmeket rejt magában. Amikor óvatos szakemberek is, akiket nem vezet poézis, igy nyilatkoznak, akkor — amennyi­ben közérdeket is látunk az erdőtelepítésekben — azokban az esetekben, amikor a javaslat intenciói szerint is hozzá kellene már nyúlni a magán­tulajdonhoz, ami csak a végső esetben volna megteendő — elismerem, hogy a bizottság ebben a tekintetben már módosításokat tett, és pedig helyes irányban — ezekben az esetekben, mondom, nézetem szerint mindenesetre módot kell adni a tulajdonosnak arra, hogy amennyiben kivánja, ezeket a közérdekből erdősitendő területeket az állam sajátítsa ki. Hiszen ha a cél annyira fontos és komoly —• és azt hiszem, tényleg fontos és komoly — akkor azok anyagi áldozatok, amelyek itt szükségesekké válnak, nem lesznek olyan nagyok, hogy azokat az ország el ne birná. Egy másik dologra óhajtom még felhivni a t. Nemzetgyűlés figyelmét, és pedig arra, hogy a javaslat két szakasza közt igen nagy diszharmónia van. A 3. §-ban ugyanis nem adunk módot arra, hogy kisbirtokok is kisajátittassanak ; a 8. § pedig arról intézkedik, hogy azoknak a kisbirtoko­soknak, akiknek mezőgazdasági földje közérdek­ből egészen vagy olyan mértékben jelöltetett ki erdőnek, hogy a visszamaradó birtokrészen ok­szerűen nem lehet gazdálkodni, az 1920. évi XXXVI. te. rendelkezései szerint az Országos Földbirtokrendező Bíróság a méltányossághoz ké­pest megfelelő ingatlant juttathat, illetve — az indokolás szerint — juttat. Azt hiszem, hogy össze kellene egyeztetni ezt a két szakaszt. Nézetem szerint ugyanis a kisbirtok és a középbirtok ebben a javaslatban épen olyan kíméletben volna része­sítendő, mint azt más téren is tapasztaltuk és az igényt feltétlenül megállapítandónak tartanám az esetre, ha akár kisbirtokot, akár középbirtokot vagy annak egy részét vennénk igénybe ezen javas­lat intenciója szerint. Minthogy a bejelentett módosítás szerint az a lehetőség, hogy ennek a javaslatnak a hatálya az ország többi részére is kiterjesztessék, a ja­vaslatnak egyik méregfogát már kihúzta, ezt ismételni nem óhajtom, hiszen a részletes tár­gyalás alkalmával Gaal Gaston t. képviselőtár­sam módositásai révén majd reájövünk. Ez a javaslat szerintem egyáltalán nem számol azzal, hogy az önkormányzati testületekre, a törvény­ét?« március Iw 8-án, csütörtökön. hatóságokra és városokra a jövőben nagyon fon­tos gazdasági szerep vár. Amikor egyfelől azt hangoztatjuk, hogy autonómiát adjunk nekik, de ne politizáló autonómiát, hanem olyant, amely gazdasági kérdésekkel foglalkozzék, akkor igenis mulasztás az, hogy a javaslatban ezeknek a tes­tületeknek semmi befolyást nem biztosítunk. A javaslatot ezért elhibázottnak tartom és nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Csik Józsefi Csik József: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Amint az elhangzott felszólalásokból megítélhetjük, a szóbanforgó javaslatra nézve ellentétesek a véle­mények. Ozettler Jenő t. képviselőtársam a tör­vényjavaslatban kulturális eszközt látott arra nézve, hogy az Alföld elhanyagolt kultúráját felemeljük. Egyben kifejezést adott azfm óhajá­nak is, amelyhez a magam részéről készséggel csatlakozom, hogy bár folytatódnék ez a javas­lat egyéb javaslatokkal, amelyek szintén alkal­masak arra, hogy az Alföld kultúráját emeljék. Gaal Gaston t. képviselőtársam szintén el­fogadta a javaslatot, bár aggályai merültek fel annak eredményeit illetőleg. Györki Imre t. kép­viselőtársam nem fogadta e| a javaslatot, főleg azért, mert sokkal jelentősebbeknek tartana más javaslatokat, amelyeket a nemzetgyűlés elé kel­lene hozni és abból a szempontból is, hogy a javaslat nem tartalmaz intézkedéseket az erdő­munkásokra nézve. Az előttem felszólalt Farkas Tibor képviselőtársam szintén nem fogadta el a javaslatot. Látható mindebből, hogy a javaslatra nézve ellentétesek a vélemények. A magam részéről a javaslatot elfogadom, bár kellő mér­tékben értékelem azokat az ellenmondásokat is, amelyek a javaslat ellen szólnak és azokat az aggályokat, amelyek a javaslat sikerét illetőleg felmerültek. Ezt abban a körülményben látom, hogy a javaslat eredményét illetőleg olyan fel­tevésekkel, olyan hipotézisekkel kell számolnunk, amelyek csak a jövőben fognak igazolódni. Váj­jon ki tudná megmondani, hogy azok a nemes intenciók és célok, amelyek a javaslatban le vannak fektetve, 30—40 év múlva tényleg olyan mértékben fognak-e realizálódni, mint azt a törvényjavaslat megalkotója, vagy megalkotói elgondolták. Szomjas Gusztáv: Vannak már példák rá! Csik József: Ennek ellenére a törvényjavas­latot a magam részéről elfogadom. Mérlegeltem azokat az okokat, amelyek az elfogadás mel­lett szólnak és azokat, amelyek ellene szól­nak és ezen mérlegelés, az okoknak ezen össze­vetése után arra a megállapodásra jutottam, hogy az ország szempontjából nem volna cél­irányos, ha a javaslat elé olyan akadályokat gördítenénk, amelyek annak életbeléptetését megakadályozzák, hogy a kormányt nem sza­bad működésében és munkájában megakadá­lyozni, mert bár az eredmény biztosan nem is

Next

/
Thumbnails
Contents