Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

â32 À nemzetgyűlés 108. ülése 1923. ErődiHarrach Tihamér : Erre is rá fogok térni, t. képviselő ur! Propper Sándor : A szolgabíró mint doktor, aki gyógyít! Elnök : Kérem Propper képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni ! Erődi Harrach Tihamér: Lementem tehát Zalaegerszegre és amint bevezető szavaimban emiitettem, dolgozni akarván és nem az időt szófecsérlésekkel és egymás elleni heccelődésekkel eltölteni, hanem objektiv, nyugodt munkával és kritikával lehetőleg hasznosítani, ezért álltam fel, hogy elmondjam kritikámat erre a táborra vonatkozólag. A zalaegerszegi internálótáborral szemben büntetőjogi kifogásként tényleg felemlíthető az, hogy ott olyan egyének vannak internálva, akiket bizonyos részről politikai internáltaknak tüntetnek fel. (Felkiáltások jobb felöl : Be nem azok. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Felmentett emberek/ A bíróság mentette fel őket.) Es épen az a baj, hogy az egész zalaegerszegi telepet ebből a szemszögbői nézzük, s ez eredményezi az egész tulajdonképeni büntetési rendszernek hátrányait és h anyait s okozza azt, hogy ez a tábor diszkreditálva van. (Felkiá'tás balról : javítani tessék.) A prevenció eszköze az első bűntényesekkel, a fiatalkorúakkal szemben a javítás, a többiekkel szemben pedig az internálás és a hasonló biztonsági rendszabályok. Ami már most a zalaegerszegi internálótábort illeti, tényleg nagy hiba, hogy az egymáshoz nem illő, oda nem való elementumok konglomerátuma. Van ugyanis az úgynevezett politikai csoport, amely azonban távolról sem olyan nagy számarányban van, mint ahogy a közvéleményben elterjedt, hiszen 794 internált között mindössze 126 a politikai . . . Esztergályos János: Ha egy van, az is bűn! (Zaj.) Erődi-Harrach Tihamér : ... de ón megnyugszom bizonyos fokig a kormányhatalom intézkedésében, ebben meg kell nyugodnunk, mert nem tételezhetjük fel, hogy 12G teljesen ártatlan egyént internáltak volna és fosztottak volna meg szabadságától. Ehhez az első kifogáshoz tartozik az is, hogy a táborban van egy másik oda nem való elementuni: a külföldiek, akiket a magyar kormány kiutasított és akiket az államhatalom nem tud másutt elhelyezni, kénytelen valahol fedél alatt tartani. Köztudomású, hogy a háború előtt a nemzetközi szerződést k mindenütt rendezték a kiutasítás, a kitoloncolás kérdését és ennek folytán, ha mngyar államra nézve feleslegessé vált egy külföldi, akkor egyszerűen a külföldi hatóság előzetes értesítése mellett kiküldték a határszélre és a saját állama átvette. A háború azonban feldúlta ezt a megállapodást is és előállott az a helyzet, hogy a magyar állam, amelynek imperiumához tartozik, hogy joga van idegen évi március hó 7-én, szerdatl. állampolgárokat kiutasítani, ezeket kiutasitja, azonban a külföldi saját állama nem fogadja be. Az a külföldi állam is tudja, hogy a magyar állam nem fog az országra nézve hasznos idegeneket kiutasítani, ennek folytán saját állampolgárait, akik antiszociális hajlamúak, nem fogadja be. Ezzel kapcsolatban azt a kérdést intézem a t. kormányhoz, méltóztassék ezeket a nemzetközi összefüggő kérdéseket állandó tárgyalás alapjává tenni, hogy végre ez a kérdés teljes rendezést nyerjen és végül is megszabadul íunk azoktól az idegenektől, akik az országnak csak kárára vannak. További káros intézkedése a fogolytábornak, — ami természetesen az egész intézmény fiatalságával és az elhelyezés nehézségével függ öszsze — hogy az osztályozás nincs megfelelően keresztülvive, hiszen az individualizáció, az egyénesités gondolata olyan fonál, amely végigvonul az egész büntetőjogi prevención. Propper Sándor: Csak ne nevezze modern büntető jognak ! Rakovszky Iván beliigyminister : Maga jobban tudja? Erődi-Harrach Tihamér : Azt láttam, hogy egyes csoportok klasszífikációja nincs azzal a szakszerűséggel keresztülvive, amint kellene. Ennek természetesen megvan a maga oka. Es itt utalok főként az imbecilisekre. A modern orvosi tudomány, és van egy szélsőséges büntetőjogi felfogás is, mely nem ismer bűncselekményt, hanem ismer beteg embereket, azt mondja, hogy imbecilis az, akiben nincs meg a lelki, érzületbeli judicium, aki nem tud a különböző cselekmények helyessége között disztingválni, ezekhez hozzájárul a feltűnési ösztön. Nem akarok neveket megnevezni, de akik jártunk a táborban, láttuk, hogy voltak imbecilis emberek, akik fel akartak tűnni, akik a kommunizmus alatt ezt csinálták, azután amazt, (Felkiáltások balfelöU Lásd Zsirkay!) nincs bennük erkölcsi Ítélőképesség és igy nem bírálhatók el, ugy mintha bűntettesek volnának. Akik velem együtt voltak a zalaegerszegi kihallgatáson, láthatták, hogy igyekeztem teljes lelkiismeretességgel és objektivitással az egyes embereket kikérdezni, előzőleg a körsétán igyekeztem minél több emberrel foglalkozni, hiszen ez a materia érdekel, szivemhez nőt és szeretem embertársaimat. Nem szabad felülnünk azonban az egyes internáltak egyoldalú információjának, hiszen aki velem egy csoportban volt, hallhatta, hogy mikor feltettem az egyik ott levő egyénnek azt a kérdést : mondja barátom volt maga büntetve? Azt mondta: nem. Erre elővettem az egyéni lapját, amelyen az volt, hogy az internálási ok: 1915 óta öt izben büntetve volt, 7 évet töltött fegyintézetben, szabadulása után behozták. Egészen fiatal ember, 8 év alatt 7 évet töltött letartóztatási intézetben. Erről az emberről nem mondhatjuk, hogy szociális haj-