Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-108
A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. Szabó József : .. . vagy pedig van-e azon javítani való, van-e valamire szükség, kell-e valamin segiteni. Azt nézte, milyen az élelem, a ruházat, a lakásviszony, van-e fűtés és milyenek a megélhetési viszonyok. Azt nézte továbbá, hogy a büntetés súlyossága milyen, vájjon az a helyzet, amely ott látható, hogy egyes foglyokat nyitott ablakkal biró zárkába zárnak, vagy sötét zárkával büntetnek, vagy pedig padlózatlan puszta földre fektetnek, ez igazságos-e, javításra szorul-e, vagy pedig valamely humanisztikus elvet kell-e belevinni, szóval kell-e ilyen tekintetben ezeken a szerencsétlen embereken segiteni. Azután azt nézte a t. képviselő ur, hogy erkölcsi szempontból, van-e kifogásolni, vagy javítani való, vájjon a nők, férfiak és gyermekek együttléte erkölcsi szempontból elfogadható-e, vagy sem. Es erre nézve keres orvoslást, segítséget szétválasztás formájában. Azt nézte a képviselő ur, vájjon milyen következményei lehetnek annak, hogy kommunisták, árdrágítók, kéjnők, idegen alattvalók, betörök, kémkedésben gyanúsak, tolvajok, munkakerülők vannak egy táborban, egy barakkba zárva. Abban igaza van a képviselő urnák, hogy ennek az lehet a következménye, hogy a tolvajból kommunista, a kommunistából pedig tolvaj lesz és aki csak egy ágát birja ennek a szerencsétlenségnek, megtanulja valamennyit és egy általánosan elromlott, erkölcsileg teljesen tönkretett ember fog onnan kikerülni, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Láttunk ott egy esetet, amikor egy asszony egészen kicsiny gyermekkel a karján könnyező szemmel jött elénk. Érdeklődtünk. hogy kié a gyermek és ki az asszony. Azt hallottuk, hogy a gyermek egy elhalt internáltnak az árvája, az asszony pedig egy többszörösen büntetett, erkölcsileg rovott multu nő, és ez az asszony örökbefogadta a gyermeket, és az internálótábor vezetősége rábízta a gyermek gondozását. Én megbotránkoztam, amikor ezt hallottam, (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan!) és azt kérdeztem az illetőktől, hogy ha az asszony tényleg erkölcsileg rovottmulta, szabad-e azt az ártatlan kis csöppséget rábízni nevelés céljából, ha pedig az az asszony nem erkölcsileg lezüllött és rovottmultu, akkor szabad-e ezt az asszonyt ott tartani, nem kell-e azonnal szabadlábra helyezni. (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsöbalóldalon.) Ezek a szempontok feltétlenül figyelembe veendők. Méltóztassék azonban megengedni, hogy én interpellációmban ne ezekkel a kérdésekkel foglalkozzam. Ne azt nézzem, hogy humánus szempontból kifogásolható-e az internálótábor, hogy erkölcsi szempontból van-e azon valami javítani való. Én csupán azt néztem, hogy azok az emberek, akik ott vannak, miért vannak ott, mi a bűnük, hogy a büntetést elszenvedték-e ha bűnük van, vagy ha bűnük van, van-e mód arra, hogy másképen vonják őket évi március hó 'V-én, szerdán. 309 felelősségre és más utón, birói utón járjanak el ellenük. Én ebből a szempontból vizsgáltam az internálótábort, amikor ott voltam, és már interpellációm elhangzása előtt őszintén megmondom, hogy bennem kialakult az a felfogás, hogy ez az internálótábor csak arra alkalmas, hogy az ország hírnevét rontsa. ( ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsöbalóldalon.) Szilágyi Lajos: Hogy nem látják ezt be? Szabó József: De semmi esetre sem alkalmas arra, hogy az embereket javítsa. Rakovszky Iván belügyminister: Főispánja volt annak a kormánynak, amely felállította az ínternálótábort ! (Zaj.) Szabó József: Preventív intézkedéseket kell tenni a bűnök megelőzésére, mert azok az emberek, akik csak kisbűnösök voltak, az internálő• táborból kijövet egész biztosan nagy bűnösök, gazemberek lesznek. ( ügy van ! a szélsöbalóldalon.) Drozdy Győző: Apponyi is megmondta! Szabó József : Néztem tehát a bűnösöket. Találtam ott például egy katonát, aki a vörös hadseregben szakaszparancsnok volt, s aki 35 hónapja van internálva. Rakovszky Iván belügyminister : Hogy hívják ? Szabó József: Nem gondoltam arra, hogy itt nevekkel szolgáljak. (Zaj a jobboldalon.) Rakovszky Iván belügyminister: Hogyan válaszoljak, ha nem tudom, hogy kiről van szó? Propper Sándor : Nem lehet megmondani a nevét, mert az egyesbe kerül az illető! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szabó József : Csak egy példát akartam felhozni. Nem is azt keresem, hogy mit követett el ez az ember, csak azt nézem, hogy Oroszországban szakaszparancsnok volt. Innen Magyarországból nem tudom megítélni, hogy mi kényszeritette azt az embert arra, hogy ott Oroszországban a vörös hadseregben szakaszparancsnoki pozíciót foglaljon el. Nem tudom elképzelni azt a nagy nyomort, felfordulást és szenvedést, amely ott lejátszódott. Érdeklődtem az iránt, hogy ki volt ennek a szakaszparancsnoknak a parancsnoka ; kinek a parancsára végezte a munkáját. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Meglepődve hallottam, hogy a dandárparancsnok ma is szabadon él csonka Magyarországon és előkelő pozíciót tölt be. Rakovszky Iván belügyminister: A dandárparancsnok nem lőtt agyon három magyar tisztet. Tudom most már, hogy Kugler nevűről van szó. (Nagy zaj.) Szomjas Gusztáv : Az rendben van, ugy-e, hogy három magyar embert agyonlőtt? (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Azt sem tudják, kiről van szó!) Rakovszky Iván belügyminister: Kuglerről! Ráismerek. Szabó József: Azt hallom, hogy az illető három magyar embert agyonlőtt. Újra csak azt mondom, hogyha bűncselekményről van szó, ak45*
