Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-108
ÍSÖ2 A nemzetgyűlés 108. ülése 1928. évi március hő 7-én, szerdán. Dénes István : Mit szól ehhez a magyar kormány ? Igaza van ! (Zaj.) Elnök: Kérem Dénes képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni ! Éhn Kálmán ; Épen azért, az Esztergályos János t. képviselő ur interpellációjában felhozott ezek a vádak szerintem nem mások, mint egyszerű hangulatkeltés. (Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Ami a borsóban és a babban talált idegen anyagokat illeti, (Halljuk/ Halljuk.') azokért az internáltakat kell felelőssé tenni, akik a babot váló- j gatják, (Felkiáltások jobbfelől :. Természetes ! Zaj a \ szélsőbaloldalon.) mert kezdve a szakácstól, a ki- 1 szolgálóktól és egyéb emberektől, ezek mind inter- i náltak. Én ugy tudom, hogy minden jóravaló csa- » Iádnál, ha bab- vagy borsófőzeléket, vagy bcrsó- , levest főznek, a babot és a borsót előbb ki szokták válogatni. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Éhn Kálmán : De hogy abban annyi üvegcserép meg kavics lenne, mint ahogy állíttatott, az egyáltalában nem áll. Karafiáth Jenő: Azért is a belügyminister a felelős, hogy nem válogatja ki a babot ? (Zaj a szélsőbaloldalon. Esztergályos János közbeszól.) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Karafiáth Jenő : Mondjon le a kormány ! (Zaj.) Éhn Kálmán : Nehogy ebben a tekintetben is tévedés legyen, a Magyar Lajos László által nekem átadott ilyen corpus delicti-k górcsövileg megvizsgáltattak s kiderült, hogy azokban sem bab, sem borsófőzeléknek nyoma sincs. Ez a Magyar László Lajos nem gondolta meg, mikor az ő kis paklijába malter darabokat is tett, hogy ha azt a vakolatdarabot én a babban vagy a borsóban órák hosszat főzöm, akkor az feloldódik és eltűnik. (Zaj.) Erről a Magyar Lajos Lászlóról különben; aki fegyelmiben van . . . Karafiáth Jenő : Nem rokon ? Éhn Kálmán : ... és aki ott szívbajról, Verebély professzor által megállapított szívbillentyűhibáról panaszkodott és méltatlankodott amiatt, hogy ott van még súlyos szívbajával, megvizsgáltatása után kitűnt, hogy a szivének abszolúte semmi baja nincs. Peyer Károly : Mit szól ehhez Verebélyi ? Éhn Kálmán : Csak ráfogta Verebélyire, mert az ilyent nem mondhatott. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) S ha Esztergályos János igen t. képviselő ur vette volna magának azt a fáradságot, mint én, hogy az anyagraktárba bemenve, az ott levő borsóés babkészletet megnézi, amint ott zsákokban van, akkor észrevette volna azt is, hogy abban a babban és borsóban, amit nagyban zsák- és vagontételszámra vesznek, vannak bizony apró holmik. Az általa letett staniclibanlevő borsó azonban már a megfőzés előtt kiválogatott borsó volt. Esztergályos János t. képviselőtársam azt is mondta beszédében,, hogy a kórházban, ahol pedig az emberi érzésnek a legjobban meg kell mozdulnia és ahol abszolút tisztaságnak és rendnek kellene lennie, . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lehetetlen tárgyalni, ha minden oldalon diskurzust folytatnak. Éhn Kálmán : . . . rongyokban rothadtak az emberek december 21-én. Azt mondotta továbbá t. képviselőtársam, hogy lepedőről az embereknek halvány fogalmuk sincs, hogy mosásról, párnáról vagy ilyesmikről nem tudnak ; az egész telep összes barakkjai közül a kórház az, amely a legpiszkosabb, legun dórit óbb, legszennyesebb ; a súlyos tüdőbetegek között dühöngő őrülték vannak, akiknek meztelen teste szíjakkal van odakötve a vaságyhoz s az elhasznált kötéseket hideg vízben, szappan nélkül kimosva újból használják. Esztergályos János : Ez volt december 20-án. Ezt állítom és bizonyítom. Éhn Kálmán : Olyan rettenetes vádak ezek, hogy ha ezeknek csak ezredrésze is igaz volna, . .. Drozdy Győző : Mind igaz ! Éhn Kálmán : . . . magam is azt mondanám, hogy oszlassa fel a kormány az internálótábort. Esztergályos János : December 20-án olyanok voltak ott az állapotok. De három hónappal későbben 1 Elnök: Kérem Esztergályos János képviselő urat, méltóztassék a házszabályokban biztosított jogával élni és megjegyzéseit önállóan elmondani, ellenben lehetetlen az, hogy egy más képviselő beszédébe folyton beleszóljon. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsöbaloldahn. Klárik Ferenc közbeszól.) Klárik Ferenc képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék csendben maradni ! Én a képviselő uraknak ezen az oldalon is biztosítom a szólásszabadságot, de lehetetlen az, hogy erről az oldalról a másik oldalon felszólaló képviselő beszédét állandó közbeszólásokkal zavarják. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Éhn Kálmán : Olyan rettenetes vádak voltak ezek, hogy — mondom — ha ezek csak részben volnának is igazak, magam részéről is azt mondanám, hogy a kormány nyomban oszlassa fel az internálótábort, hogy az országnak ez a szégyenfoltja megszűnjék. De szerencsére nem igy áll a dolog. (Zaj a szélsöbaloldahn.) Dénes István : Miért szerencsére \ Miféle szerencse ez % Éhn Kálmán : Az csak szerencse, hogy nem ugy áll a dolog, mint ahogy azt Esztergályos t. képviselőtársam előadta ? (Zaj.) Maga a kórházépület, — erre vonatkozólag hangzott el a legsúlyosabb vád — illetve kórházbarakk, teljesen különálló épület. Közepén egy széles betonirozott folyosó van, amelyből balról nyílik az orvosi rendelő, azután a gyógyszertárhelyiség és két kisebb szoba, amelyben ezidőszerint, illetve ottlétünk alatt öt trahomás beteg — az egyikben kettő, a másikban három — volt elkülönítve, elhelyezve. A folyosó jobboldali részén van egy szénraktár, egy anyagraktár és az a bizonyos lyuk, amelyről Esztergályos János t. képviselő ur, az interpellációjában felemlítve, azt mondotta,
