Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-108
A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi mároius hó 7-én, szerdán. 291 dolgozta, azt, hogy hogyan lehetne ezeket a közlegelőket szervezettekké tenni — módot nyújtana nekünk arra, hogy nagymértékben fejleszthessük az állattenyésztést és hátvédet adjunk annak a pár holdas kisembernek is, akinek sokkal fontosabb az, hogy az ő növendék jószágainak legelője legyen, mint az, hogy egy-két holddal több földön kínlódjék, amelyet trágyázni, feljavítani nem tud. Sok ilyen gazda elmondta nekem, hogy olyan drágán földet még nem vásárolt, mint mikor a feloszlott közlegelőből azt az egypár hold ingyen földet megkapta, mert egész gazdasági hátvédje tönkrement. (Zaj.) Az erdélyi szász közbirtokossági gazdaság csodálatos gazdaság, mert egypár holdas gazda is tud 8—10 tehenet is tartani, mert ott van hátvédő gyanánt egy közlegelő. Ezt kell megteremteni. S aki beerdősitéssel az Alföld hasznavehetetlen területeiből jó legelőket teremt, az, mondhatom, az országnak második alapitója lesz. (Ugy van ! Taps a jobb- és a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A mezőgazdasági iparral nem kívánok hosszasabban foglalkozni, bár el lehetne itt is mondani sok mindent a kendertermesztésről, azt, hogy a háziipart a belső fogyasztásra kell annak a kisgazdának ajánlani. Hiszen annak a tanyásembernek ad az Isten gyermekáldásból eleget, ami szintén nagy nemzeti tőke. Ezt a gyermekáldást kell nekünk felhasználnunk olyan intenzív munkanövelésre, hogy (Helyeslés a szélsobaloldalon.) azok a nemzeti produkciót és a nemzeti értékeket gyarapítsák s ne legyenek kénytelenek a városok felé tódulni, ahol konkurrenciát csinálnak a tanult munkásoknak, akik úgyis nagyon nehezen tudnak itt megélni, (ügy van! a s£élsöbahldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Egy történetíró azt mondotta vagy irta valahol, hogy igazi nagy államférfi csak az lehet, aki a multat ismeri, a jelent akarja és a jövőt sejti. Sajnos, mi a multat nagyon kevéssé ismerjük s ezért a jelen akarásánál sokszor olyan kicsinyes dolgok merülnek fel, amelyek felett a későbbi generációk talán mosolyogni fognak. De nemcsak a mostani intéző politikusoknak hibája az, hogy a multat nem eléggé ismerik, hanem elődeiknek is. Például milyen alapvető igazság az, hogy a magyarok nem karddal hódították meg ezt az országot, hanem ekével, fejszével, ásóval, mert amikor Árpáddal bejöttek, azt a területet szállták meg, amely a mai csonka Magyarországot alkotja, kiterjeszkedve a perifériákra, ahol most a magyar határok vannak, s innét nyomultak a völgységeken át a határok felé, mindenütt mint békés telepesek, szántóvetők, favágók, s így foglalták el az országot maguknak. Viszont ebben a katlanban, amely épen az Alfölddel, a tanyás telepítésű Alfölddel azonos, gyűlt a magyarságnak az az ereje, amely mindig kijjebb ós kijjebb tolta a gyepüket s ott az őrhelyekből békés gazdálkodó telepekot csinált. NAPLÓ X. Kiss Menyhért: Azért a szerzés karddal történt. Czettler Jenő: A foglalás igen, a megerősítés ekével és fejszével. Viszont a külső területről idefelé, az ország jólétét reprezentáló területre jöttek a nemzetiségek, s a magyarságnak ősereje ebben a kohóban kiolvasztotta minden népelemből mindazt, ami érték, a salakot pedig kilökte magából. Csodálatos ereje volt ennek a népnek, a magyar fajnak : pannonszlávot, németet, franciát, olaszt két generáció alatt tökéletesen átmagyarositott és izzó magyarrá tett. Nemcsak a régmúltban. Tessék megnézni a török hódoltság utáni telepítéseket, amikor a szerb nyelvhatár itt volt Budán, Szentendrén, amikor ezekre a telepítési helyekre szlávokat, németeket hoztak, s a legtöbb helyütt nyomtalanul, mint kávéban a cukor, elolvadt az egész idegen népesség, a magyarság asszimiláló ereje azt egészen átalakította. Ezt a nagy tételt felejtették el. sajnos, kormányaink. Ok ahelyett, hogy ezt a természetes expensiót, a magyar faj természetes kiterjeszkedósét erősítették volna azáltal, hogy az Alföldön nagyszabású gazdasági kultúrát teremtettek volna, hogy ideadtak volna minden pénzt és erőt, hogy a magyarság gazdaságilag fejlődjék, s azután, amikor már megerősödött, gondoskodtak volna arról, hogy a magyarság ne özönöljék kifelé, hanem inkább ezekre a területekre, amelyek, sajnos, nagyüzemiek voltak, jöjjenek le a nemzetiségek más vidékekről, ehelyett csináltak egy bürokratikus expansiót. A birtokmegoszlás országosan nem volt rossz NagyMagyaroi szagban, hanem rossz volt az, hogy ahol a magyarság lakott, ott terpeszkedett a nagybirtok. Dénes István : Ma is ez a hiba ! Ezért pusztulunk ma is! (Zaj.) Czettler Jenő : Ha ezekre a területekre azok a felvidéki ós erdélyi idegen nemzetiségűek ugy jöttek volna, mint ahogy kénytelenek voltak a hibás gazdasági politika folytán Amerikába menni, akkor ezeket a vándorokat a magyarság nagy kohója megemésztette volna. Viszont a magyarság edzettebb része, a kisgazda, aki felküzdötte magát 50—60 holdra, tudott volna Erdélyben, vagy a Felvidéken középbirtokos lenni, vásárolni, tudott volna gyárakkal ós más effélékkel előrehaladni. Szomjas Gusztáv: A kisgazda nem hagyja el a faluját. Czettler Jenő : A. faluelhagyásra vonatkozólag csak annyit bátorkodom közölni, hogy jász testvéreim máshova, sokkal messzibb területekre is elmentek, vásároltak és ott megtelepedtek. Dénes István : Igaza van ! Kiss Menyhért: Szívesen elmennek, csak kapjanak földet! Dénes István : Csak adjanak nekik földet, akkor elmennek a világ végére is. (Ellenmondások jobbfelől.) 43
