Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

2^6 A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi március hó 7-én, szerdán. Az, hogy az Alföldnek ma egy ilyen különleges törvényre szüksége van. történelmi talajban gyökerezik. Tulajdonképen nem más ez a javaslat, mint kezdete az Alföld reorganizációjának a törökpusztítás után. (ügy van ! a jobboldalon.) Kiss Menyhért : Jó későn ! Czettler Jenő : Kétszáz évvel később. Az Alföldnek nem jutott egy Merci Claudius, a bécsi politika csak a délvidéken végezte azt a munkát, amelyet most nekünk jó későn kell az Alföldön elvégeznünk. Felhozta valaki, hogy nem láttak az Alföldön a középkori utazók nagyobb erdőségeket, itt tehát talán nem is voltak erdők. Alapvető tévedés. Csak a középkori ember szemével kell nézni az erdőt és a nagybirtokot. Hogyan mosolygott volna az a középkori ember, ha valaki egy ezerholdas komplexumot, mint nagybirtokot, mutatott volna neki, amikor a Hunyadiak, Czilleyek, Báthoryak birtoka vármegyékre terjedt. Erdőnek se nézett senki 2—3000 holdat, amikor a szepesi és beregi erdők 5—6 vármegyére terjedtek. Ezeket a kis kiterjedésű 2—3000 holdas erdőket nem minősítették erdőknek, ami azonban nem jelent annyit, hogy az Alföldön a törökdulás előtt nem voltak erdők. Aki ismeri a középkori falvak agráralkotmányát, amikor nem lehetett szenet, fát vasúton, vagy más messzebb fekvő helyről fuvarozó eszközökön szállítani, az nagyon jól tudja, hogy a falusi telepen élő ember erdő nélkül nem tudott exisztálni. Hiszen a házépítéshez, a fűtéshez és egyáltalában mindenhez szüksége volt erdőre és nem mehetett messzebb, mint ameddig kocsijával elérhetett. Aki Zoltay debreceni levéltárosnak Árpádkori térképeit ismeri, az tudja, hogy a Nagykunság vidéke tele van szórva kis falvakkal, de ha a nagy Alföldön a Kiskunság, sőt a jobban betelepített Jászság területén is járunk, ott is minden határban 3—4 templomromot találunk, bizonyságául annak, hogy ott mindenütt falvak voltak, amiből arra következtethetünk, hogy ott erdőségek is voltak. Ezeket az erdőségeket tulaj donképen a tatárok tették tönkre ; nem a tatárjárás, hanem, amikor a törökök Bécs ellen vagy Buda ellen vonultak, akkor égettek fel és pusztítottak el mindent. Hiszen az Alföldön, ha valaki erdőtüzet gyújt, vagy ha valamely községre véletlenségből ilyen szerencsétlenség szakad, hetekig tart, amíg a tüzet el tudják oltani. Most tessék elképzelni, hogy amikor a lakosság elszaladt, — mint ahogy Győrfrynek Nagykunsági Krónikájában el van mondva, hogyan szaladtak, menekültek a nádasok közé — ki oltotta el azt az erdőtüzet ? Azután az utak építéséhez és sáncok készítéséhez vágni kellett a fát, ugy hogy a Nagy-Alföldön a tatár invázió alatt tökéletesen tönkrementek az erdőségek a falvakkal együtt. Hogyan történt a rekonstrukció munkája ? Azt már emiitettem, hogy a délvidéken szabályszerűen ment végbe ez a rekonstrukciós munka. Ott igen sok pénzbefektetéssel, igen nagy energiával telepitettek, de feljebb, azokon a vidékeken, amelyekről most szó van, a telepítést egyes földesurakra hagyták, akik igen csekély anyagi erővel rendelkeztek, hiszen abban az időben pénz nem igen volt, ugy hogy nem állott módjukban a naturalgazdálkodás korszakában, különösen olyan helyeken, ahol 50—60.000 holdas határok voltak, erdőtelepítéseket eszközölni. Fentebb, ahol sürü volt a lakosság és falvakban telepi tettek, ott mindenütt létesítettek erdőségeket, de az u. n. tanyás területen, tehát az Alföld jelentékeny részén, nem volt más, mint erdőpusztitás, nem pedig az. rt, mert ilyen nagy határokban mindig találtak kivágni való fát. Újról nem kellett gondoskodni. Meg kell itt emlékeznem egy kiváló gyakorlati közgazdáról, Vedress István szegedi mérnökről, akinek emlékét nem tudjuk eléggé megbecsülni, mert ha ez az ember véletlenül angolnak, franciának vagy németnek születik, tele van hírével az egész világ és tanitanák minden főiskolán. Ez az ember alkotta meg Szeged első védgátját, mely 1879-ig, tehát majdnem egy évszázadon keresztül állott fenn. Ez az ember ezer holdakra menő erdőtelepítéseket csinált, s amit nekem, mint a szövetkezeti gondolat hirdetőjének elsősorban kellett volna említenem, 1804-ben már egy gabonaraktár-szövetkezet tervezetét dolgozta ki, amikor még Angliában sem kezdték meg a szövetkezeti munkát. Tegnap az előadó ur beszédében nagyon szépen kifejtette, de az indokolás is emliti, hogy 35 község területén alig van valamelyes erdő. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiiflyi minister: Egyáltalában semmi! Czettler Jenő: . . .és azokban a községekben is, ahol az erdők felügyelet nélkül szabad pusztításnak voltak kiszolgáltatva, nem történt semmi gondoskodás arról, hogy a kivágott fák helyett ujat ültessenek, hacsak az Alföld áldott fája, ax akác, magától nem gondoskodott erről a betelepítésről. Méltóztassanak megengedni, hogy ebben a javaslatban a rekonstrukciós munkának csak egy részét látván, szólhassak az Alföld egész gazdasági problémájáról. Egyizben megemlékezett már erről Zsitvay Tibor igen tisztelt képviselőtársam, amikor a Magyar Gazdaszövetségnek 1921-ben tartott tanyai kongresszusán a többtermelés tárgyában hozott határozati javaslatokat a legutóbbi indemnitási vita alkalmával ismertette. Ezek között a javaslatok között egyik leglényegesebb volt az Alföld beerdösitése. Nekünk azonban nem szabad megállnunk ennél az első lépésnél, hanem tovább kell folytatnunk az Alföld rekonstrukciós programmját. Hiszen látjuk mostanában, hogy mindenütt többtermelési ligák alakulnak, kezdenek az emberek tudatára ébredni annak, hogy a gazdasági kérdés sokkal fontosabb, mint a politikai, mert hiszen a kenyérkérdés és a valutakérdés gyökeres orvoslása nélkül minden politikai kérdés csak ideig-óráig tud szerepet játszani. Minthogy