Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-99

£2 A nemzetgyűlés 99. ülése 1923, évi február hó 20-án, keddm. súlyozták és tartották szükségesnek azt, hogy igenis differenciálni kell a felső ipariskolát és a műegyetemet végzettek között. Kern akarom a t. Nemzetgyűlés türelmét hosszú időre igénybe venni, (.Halljuk ! Halljuk !) azt hiszem, röviden válaszoltam már azokra az érvekre, amelyek itt előzően a túlsó oldalról elhangzottak. Beszélhetnék akármeddig arról, hogy senkinek kenyerét elvenni nem akarjuk, senkinek tehetségét ezzel a törvényjavaslattal lenyomni nem akarjuk és senkit kivándorlásra csábitani vagy kényszeríteni — mert ez is többizben felhangzott — nem fogunk. Propper Sándor : Akarattal nem Î Görgey István : Nem hogy akarattal nem, de a törvény szelleméből sehonnan sem lehet ezt kiolvasni! Mint emiitettem, az iparvállalatok mindenkor a tényleges értéket alkalmazzák, fizetik és honorálják ... Propper Sándor: Azt majd a gyakorlat fogja megmutatni! Görgey István : ... és sohasem a tényleges oklevelet. Amidőn pedig ez a törvény életbelép, a legfontosabbnak tartom a 73. §-nak azt a rendelkezését, amely szerint az első mérnöki kamara tagjait a kereskedelemügyi minister nevezi ki az érdekelt ministeriumok, a középiskolai tanács, a főiskolák és szakegyesületek meghallgatásával olyképen, hogy a mérnöki kamarában, a mérnöki tanácsban lehetőleg minden mérnöki szak megfelelően képviselve legyen. Én ebben látom a garanciát, mert bizom abban, hogy a kereskedelemügyi minister ur ezen kérdésbe nem fog politikát belekeverni, amint hogy ebbe a törvényjavaslatba, nézetem szerint, nem is lehet, nem is szabad (Ellenmondások a szélsöbálóldalon.) mert a komolyan dolgozó mérnökség egyáltalán mindig távol állott a politikától és remélem, hogy a jövőben is távol fog attól állani. ..-.. Esztergályos János: Rosszul reméli! Görgey István: Ha igy lesz megalakítva a kamara -és a tanács, akkor eloszlanak azok az aggályok is, amelyek elhangzottak, mert ez a kamara felveheti és fel is fogja venni tagjai sorába az ipariskolást is, ha az méltónak és megfelelőnek mutatkozik reá. Ha tehát félős, minthogy a kamara konkurrens tagokból áll, hogy nem enged be a maga körébe ipariskolásokat, ugy ez az aggodalom eloszlik abban a •pillanatban, ha ez a kamara olyan tagokból lesz .összeválogatva, akiknek a múltja, a neve és a pártatlansága kellő biztosítékul szolgál s hiszem, hogy ebben az urak is meg fognak nyugodni. E reményben elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és éaps jobb felöl.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző; Propper Sándor! Propper Sándor.: Az idő előrehaladott voltára való tekintettel arra kérem á t. Nemzetgyűlés^ íöéltó.zfcassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Halász Móric: Nincs annyira előrehaladva az idő! Elnök : Miután az idő előrehaladott és fél háromkor át kell térnünk a sürgős interpellációra, kimondom a határozatot, hogy a Ház a halasztásra a jogot megadja. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem adjuk meg!) Akkor kérem azokat, akik nem adják meg, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Felkiáltások a szélsöbálóldalon : Ki volt már mondva a határozat!) A Ház az engedélyt nem adja meg. (Helyeslés jobbfelöl, zaj a szélsöbálóldalon.) Ha én a határozatot tévedésből mondom ki és nyomban abban a pillanatban kénytelen vagyok enunciációmat módosítani; ez az én hibám s kérem érte a Ház szives elnézését. Mindenesetre kénytelen vagyok abban a pillanatban, amikor kétség forog fenn a kimondott határozat helyessége felett, mindent megtenni, hogy megállapítsam a tényleges helyzetet, most tehát, bár hibát követtem el, amelyet beismerek, kénytelen vagyok megállapítani, hogy a Ház többsége nem adja meg az engedélyt. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsöbálóldalon.) Esztergályos János: Ez se baj! Ez is precedens! Jól van! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Elöljáróban méltóztassanak megengedni, hogy két félreértést tisztázzak. Az egyik az, hogy a mi részünkről e javaslat ellenzése az autodidakták lázadása volna a diploma ellen. Ha ilyen gyanú felmerült, mint ahogy felmerült egyes felszólalók részéről, ezt vissza kell utasitanom, mert ez tőlünk áll a legtávolabb. Azt hiszem, a tudásnak és a tudománynak általában nagyobb becsülői és elismerői, mint mi, nem is igen lehetnek. A másik félreértés az, hogy mi a mérnöki rendjavaslat ellen, ha abból törvény lesz, mint érdekképviselet ellen foglalunk állást. Ez is lehetetlen a mi részünkről, mert mi az érdekképviseleteket általában nemcsak hogy elismerjük, hanem szükségeseknek tartjuk. Ha azonban ilyen érdekképviseletek jönnek létre, ezeknek politikától teljesen mentesen valódi érdekképviseleteknek kell lenniök, egész természetes, hogy olyan alapon, hogy az azután az érdekeltek érdekeit ne sértse. Mert hiszen magában a szóban, magában a fogalomban van benne, ugyebár, a rendeltetés: az, hogy érdekképviselet, tehát nem lehet az érdekeltek érdekei ellen való. Az érdekképviselet, általában a társulás, kétféleképen lehetséges. Lehet kényszerű alapon és lehet szabad alapon. Vannak kényszertársülások és vannak szabad társulások. Ha a társulás kényszeralapon jön létre, akkor ennek a társulásnak, a társulás lehetőségének nem lehet „akadályokat szabni, mert hiszen akkor könnyen előállhat az, hogy, ha itt a kény szertársulásnál, amely belevág az exisgteneiába s amely ugy-