Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-107

A nemzetgyűlés 107. ülése 1923. évi március hó Ú-án, kedden. 279 erdészebi törvényt megalkották, mikor az a bizonyos adómentesség már az 1879. évi XXXI. tcben meg lett állapítva bizonyos esetekben a kopárok stb. befásitásánál, akkor még egyéb adó nem volt a földadónál, akkor még jövedelmi adó, amely pedig a jövő adója lesz, meit ezt akarja a pénzügyminister ur saját előadása szerint a legmesszebbmenőkig kifejleszteni, még egyáltalán nem volt. Ez a törvényjavaslat sem ismeri ezt a fogalmat, már pedig lia annak a tulajdonosnak a földjét irrentábilissá teszik azáltal, hogy beerdősitik, meit hiszen 25—30, sőt egyes fanemeknél 100 esztendeig sem hoz egy fillér jövedelmet sem, akkor nem elég a földadó alól való mentességet kimondani, hanem miután a föld az alatt az idő alatt egyáltalán nem hoz semmit, az adómentességet a jövedelmi adóra is ki kell terjeszteni. A vagyonadónál úgyis megtalálja az állam a számítását, meit amíg a teiület erdősitve van, a vagyon mérlegelésénél a fa mint fővagyonéiték szerepe], és az illető a vagyonadóban is meg fogja fizetni azt, amit a földadónál és a jövedelmi adónál elengedtek. Kifogásolnom kell ezenkívül a javaslatnak azt a meglehetősen homályos intézkedését, — a 17. § erről szól — amely kötelességévé teszi a községeknek, hog}^ bizonyos létesítésekhez, mint pl. a csemetekeitekhez stb. ingyen tartoznak megfelelő nagyságú területet szolgáltatni, de hogy ennek a »megfelelő« szónak hol a határa, arról egyáltalán nem beszél a törvényjavaslat, sem pedig arról nem beszél, hogy örök használatba tartoznak-e ezt átadni, vagy pedig csak addig szól ez a kötelezettség, amig ott a faiskola, mint ilyen, fentartatik. Mert eltudok képzelni egy olyan esetet, amikor csinálnak egy község határában egy állami faiskolát, amelyhez nagyon természetesen kell egy kezelő erdész, kell megfelelő segédszemélyzet, kellenek számvevők stb., mindannyinak azonban kertre is van. szüksége, meg krumpli- és kukoricaföldre és sok mindenre a világon. Ez magától értetődő és természetes ; ha már most ott az a faiskola apránkint átalakul, amint a községi faiskoláknál X-szer láttuk, a tanitó urnák, esetleg az erdész urnák kukcrica- és burgonyatermő teiületéve és facsemetét a legkevesebbet termelnek benne, hogy ilyenkor örök időkre köteles legyen-e a község a maga területeit átengedni, ez ellen községeimet feltételenül mentesíteni kívánom. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne adjon a község megfelelő és aránycs nagyságú területet . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : De ha ugy kezelnék, mint ahogy tetszett mondani, akkor nem volna szabad egyet sem csinálni ! Gaal Gaston : Én nem azt mondom, hegy a minister ur törvényjavaslata rcssz, hanem azt mondom, hogy adjunk is faiskolának való területeket, de szabjuk meg, hogy az mekkora lehet arányosan a községi erdősítéshez. Ez az egyik. A másik pedig, hogy állapítsuk meg, hogy ez a kötelezettség nem Örökre szó], hanem csak addig tart, amig abban a községben befásítandó területek vannak, tehát ott faiskolát fentartani szükséges. örök időkre szóló faiskolák részére tessék az államnak megváltania a területeket, tessék megvenni attól a községtől és ha az illető terület tulajdonosa lett, tehet vele. ami tetszik. Messze túlmegy ez a törvényjavaslat azokon a kényszereken, amelyeket az 1879-iki törvény is ismer, amely szintén tartalmaz bizonyos fuvar és természetben leszolgálandó napszámszolgáltatásokat, de nagyon okcsan és helyesen azokat bizonyos korlátozásokhoz köti. A fuvarra nézve például egészen határozottan kiköti a törvény, hogy csak az illető község területén belül tartozik a község fuvarszolgáltatással erdészeti munkálatokra. Ebben a törvényjavaslatban erről szó sincs, ellenkezőleg annak 17. §-a igen messzemenőleg kiterjeszti a fuvar- és napszámszolgáltatási kötelezettséget, nemcsak erdősítési munkálatokra, hanem — pláne még a kifejezésben is van egy egy kis félreérthető dolog — erdészeti munkálatokra is, tehát nem erdősítési munkálatokra, tartozik az illető község fuvart és napszámost szolgáltatni, még pedig bár nem mindenütt, de bizonycs vonatkozásokban ingyen is. Az erdészeti munkálatok olyan sokfélék, hogy ez alá a ka]ap alá megint nagyon, sokat lehet foglalni. De azt mondja még ugyanaz a szakasz, hogy az állami csemetekeitek telepítéséhez és műveléséhez szükséges összes fuvarról és munkaerőről is a község tartozik gondcskodni. Itt már azután igazán azt kell mondani, hogy megáll az ember esze. Hát amikor az állam felállít magának csemetekertet, amely csemetekerthez a talajt úgyis az illető község adja, pláne ingyen minden ellenélték nélkül, még azt a kényelmet is a köíség szolgáltassa, hogy a csemetekert minden néven nevezendő munkálataihoz az összes fuvarokat és napszámokat a község tartozzék kiállítani, vagyis az az erdész még annyi fáradságot se vegyen magának, hogy elmenjen a faluba napszámosokat hivni és a községi biró legyen köteles kiállítani a részére napszámosokat és fuvarokat. Ez már aztán a gyámkodásban és az erdészeti hivatalok dédelgetésében olyan messzemenő intézkedés, hegy maga a mélyen t. minister ur sem kívánhatja. Meg vagyok róla győződve, hogy azt eliminálni is fogja ebből a javaslatból. De kénytelen voltam szóvá tenni, miután benn van a javaslatban. Sőt még a szakasz azt mondja, hogy az erdészeti alkalmazottak és munkások elszállásolásáról is a község tartozik gondcskodni a hatóság által megállapított napi fuvar és kézi napsíámbérek mellett. Hogy ez mit jelent, arra nézve egy példát hozok fel. Ha nálunk a községben — pedig az én községem olyan, hegy gyorsvonati megálló lévén, minden hatóság, amelynek valami dolga van az egész vidéken, ott száll ki — bemegy a községházára például a csendőrezredes, •— nem akarom a csendőröket tángálni, csak épen ez jutott az 40*