Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-105
206 f À. nemzetgyűlés 105. ülése 1923. évi március hó 1-én, csütörtökön. Zsirkay János: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Abban a vádban, amelyet Rupert intézett ellenem, ugy állíttattam be, mint Az Ember munkatársa. Erre vonatkozólag a ténybeli valósághoz hiven a következőket kell leszegeznem. Én Az Embernek sohasem voltam munkatársa,... Szeder Ferenc: Csak irt bele! Zsirkay János: ...hanem kijelentem, hogy Göndör .Ferencnek iskolatársa voltam, együtt jártam vele Nagyváradon iskolába. (Mozgás.) Az egész háborút részben a fronton, részben hadifogságban töltöttem, tehát amikor Rupert képviselő ur ugy állit be engem, mint háborús uszitót vagy mint a pacifizmus apostolát, önmagától dől össze ez a vád, mert hiszen nem is voltam idehaza, tehát sem háborús uszitó, sem pacifista nem lehettem, mert katona voltam. Kétszer sebesültem meg, és sebesülve jutottam hadifogságba. Mikor az olasz hadifogságból hazakerültem, Nagyváradra berukkoltam ezredemhez. Ott összejöttem egy magyar költő barátommal, akit meg is nevezek, Dutka Ákossal. Ez a magyar költő, aki nem volt politikus, hanem egyszerű, szegény magyar dalos, aki l'art pour l'art énekelt, nagy nyomorban sínylődött, és megkért engem, hogy járjak közbe, hogy bejusson az államhoz, hogy öregségére legyen miből megélnie, hogy akármilyen kevés nyugdíjhoz juthat is, mégis biztosítsa megélhetését. Horváth Zoltán : Bodóné is így beszélt, amikor a bor árát kérték! Kiss Menyhért: Várd a végét! Zsirkay János : Akkor, amikor Dutka Ákos barátom engem a közbenjárásra megkért, én a pesti ITj Nemzedék szerkesztőségének tagja voltam, s a nevem alatt irtam, amint a Szózatban is megjelent Milotay István szerkesztő barátom igazolása, szóval tehát teljesen ellentétes álláspontot képviseltem, nyilvánosan a nevem alatt, és nem inkognitóban, mint nekem imputálták. Kiss Menyhért: Ugy van! Zsirkay János: Mikor én azt mondottam Dutka Ákosnak, hogy kinél kell eljárni, hogy ez a kérés valóra váljék, hogy bejuthasson az államhoz, akkor mivel mi nem képviseltük a kormányhatalmat, hanem azok képviselték, akiket Göndör Ferenc Az Emberben képviselt, azt mondottam, hogy felhasználom azt az alkalmat, hogy Göndör Ferenc iskolatársam volt, és nem a magam számára kérek, — mert soha nem kértem és soha nem fogadtam el tőlük semmit — hanem felhasználom ezt az ismeretséget, hogy írok neki egy levelet, amelyben kérem őt, hogy mivel nagyon sok háborús uszitó is elhelyezkedett a Károlyi-éra alatt, — nem magunkat értettem, hanem a Birő Blaukat, a LászlóLöwy Jenőket, akik addig, amig mi a fronton harcoltunk, nagyon vigan élték az ő haditudósítói életüket, . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Szeder Ferenc (közbeszól). Elnök : Szeder Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni! Zsirkay János ... és dekoráltatták magukat mint haditudósítók, és akkor, amikor a forradalom kitört, nagyon szépen elhelyezkedtek ministeri tárcákban, és külföldi összeköttetéseik révén. Horváth Zoltán: Irta-e vagy nem? (Egy hang a szélsöbaloldalon : Mi van A Tűzzél ?) Zsirkay János: Megint ezt kezdik! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsirkay János: Én felhasználtam ezt az alkalmat, hogy egy magyar költő barátom elhelyezkedését . . . Szeder Ferenc : Irta-e, vagy nem ? Elnök : Szeder Ferenc képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni ! Zsirkay János : . . . megélhetését lehetővé tegyem, és ha valaki ezért reám követ dob, én vállalom ezt, mert egy családos magyar ember exisztenciája előttem van olyan szent, hogy ahhoz az emberhez forduljak, akitől engem ég és föld választ el, akihez soha nem mentem, hogy a magam számára kérjek. Klárik Ferenc: A Tüzet ki szerkesztette? Zsirkay János: Azt én szerkesztettem! Kiss Menyhért: Nincs benne semmi kompromittáló ! Peidl Gyula : Tág lelkiismeret mellett nincs, Zsirkay János: Azok a vádak, amelyeket Rupert t képviselőtársam, épen e levél kapcsán rám szórt, nagyon indokolatlanok épen az ő részéről, mert hiszen Zsilinszky képviselőtársam felolvasta azt az 1919-ben megjelent cikkét, a Veszprémi Hírlapból. .. Kiss Menyhért: Többet is irt! Zsirkay János : . . . amely ma is annyira aktuális és annyira fedi A Nép programmját, hogy A Nép készséggel a legszebb helyén közölte le ezt a cikket. Miért nem kezdik tehát ott az elgáncsolást, miért nem vetik oda a követ, és miért piszkálnak ki a mi részünkről minden kicsinységet és miért állítanak be ugy, hogy bennünket elgáncsolhassanak? Horváth Zoltán: Azért, mert makulátlan lovagoknak mondják magukat. Elnök : Horváth képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Zsirkay János : De nem érik el a céljukat, mert semmit e világon nem tettem ós nem teszek, ami a nemzeti és magyar gondolattal homlokegyenest ellenkeznék! Horváth Zoltán: Irta-e a levelet? Zsirkay János: írtam, irtam, ós megmondom miért. Azért, hogy egy magyar ember segítségére legyek, aki tehetséges és szegény volt, és aki meg akart élni. (Zaj a szélsöbaloldalon .) Horváth Zoltán: Göndörrel jó viszonyban volt ! Zsirkay János: Nem voltam. Elnök." Csendet kérek, képviselő urak!
