Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

Ä)2 A nemzetgyűlés 104. ülése 1923, gyalást megkezdte volna, dacára annak, hogy ugy a községi jegyző, mint a község lakossága a birónak e tekintetben teljesen rendelkezésére állott és az összes adatokat rendelkezésére bocsátotta. Ezért azt kérem a íoldmivelésügyi minister úrtól, hogyha nincs is befolyása a Földbirtokrendező Bíróságra, átiratban mégis figyelmeztesse a biróságot arra, hogy a kiküldött bírákat vonja felelősségre, ha pedig ezeknek csakugyan oly sok a munkájuk, hogy nem tudják az ügyeket ellátni, szólitsák fel őket arra, hogy a vállalt munkatöbbletet küldjék vissza a Földbirtokrendező Biróságnak, mert mégis csak lehetetlen állapot, hogy birák, akiknek a törvény megtartása volna elsősorban a kötelességük és feladatuk, maguk szegjék meg a törvényt, amikor annak világos utasitásai ellenére nem napokat, hanem heteket, hónapokat, sőt esztendőket késnek kötelességük teljesítésével. Ugyanez alkalommal kérdést is akarok intézni a íoldmivelésügyi minister úrhoz a kormány olyan szándéka felől, mely az egyik félhivatalos lapban, még pedig a Kupert képviselő ur által aposztrofált zsidó félhivatalos lapban látott napvilágot. Eszerint (olvassa) : »A kormány 100—120 középbirtok létesítését tervezi. Törvényhozók nem protegálhatnak a birtokkiosztásnál. Felvetették az összeférhetlenségi kérdést. Tárgyalások a ministerelnöknél a mezőgazdasági hitelek ügyében.« Interpellációmmal, azt hiszem, meggyőztem a t. Házat arról, hogy másfél, sőt két esztendeig is pihennek bizonyos ügyek a Földbirtokrendező Bíróságnál és a kisexisztenciák, a kisemberek kielégítésével egyáltalán nem törődnek. Ily körülmények között, azt kérdem a ministerelnök úrtól, gondolhat-e a kormány arra, hogy Magyarországon addig középbirtokokat létesítsen, és 120—200 kiváltságos, jól protegált egyénnek földbirtokokat juttasson a nagybirtokokból, amig Magyarországon egyetlen egy olyan kisember, kisexisztencia van, aki hajlandó a földet megművelni, aki a föld megművelésére érdemes, és földhöz mégsem jutott. Már pedig, hogy ezt nem az ellenzék találta ki, bizonyítja a kormánypárti lapnak következő tudósítása (olvassa) : »A tanácskozások során az illetékes köröknek e tekintetben a véleménye jórészt kialakultnak tekinthető, s a megegyező állásfoglalásnak előreláthatóan az lesz az eredménye, hogy a íoldmivelésügyi ministerium mint közigazgatási hatóság a lebonyolítás körül aktívabb szerephez jut. Érvényesülni fog ez a felfogás elsősorban a vagyonváltságból eredő földbirtok-komplexumok kiosztásánál, ami az eddigi tervek szerint a földmivelésügyi ministerium hatáskörébe tartoznék. A jogos vagy jogtalan igényléseknek olyan tömegével kell számolni, amelyből az igazságos kiosztást nem lesz csekély feladat keresztülvinni. 350—400.000 holdnyi területről van szó, amelyből 100—120 középbirtok számára való területet hasitanának ki. 100—120 középbirtok megfelelő kezekbe juttatása felbecsülhetetlen országos érdek és csak a teljes tárgyilagosság mellett szabad és lehetséges dönteni. Azt nehezményezik a gazdaérdekeltévi február hó 28-án

} szerdán. ségek körében, hogy már most, amikor ezeknek a birtokoknak a kiosztásáról még szó sincs, megindult a protekció, és itt elsősorban a törvényhozók közül kerülnek ki a legerélyesebb protektorok. A nemzetgyűlési képviselők némelyike félreismerhetetlenül tanújelét adja érdeklődésének a középbirtokok sorsa iránt és jelöltjét igyekszik a döntésre hivatott tényezők kegyeibe ajánlani.« Azt hiszem, nem kell kommentár ahhoz, hogy amikor a magyar népet nem tudjuk Idelégitenifölddel, amikor a magyar népet napról-napra, szinte az orránál fogva vezetjük, és hitegetjük aziránt, hogy a törvényből egyszer mégis csak valóság válik, akkor az Országos Földbirtokrendező Bíróság elsőrendű feladatának tartja, hogy ha némi kis föld felszabadul, vagy pedig ha a földvagyonváltság révén 350—400.000 hold felszabadul, abból elsősorban is középbirtokokat csináljon. Mi a magyar nép nevében tiltakozunk az ellen, hogy a magyar földet azoknak adják, akik azt nem művelik, tiltakozunk az ellen, hogy akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselőknek protekciója révén a vagyonváltságból egyetlen egy holdat is leadj on a kormány addig középbirtokokra, amig a magyar népet ki nem elégítette. Pedig, hogy a protekció e tekintetben mennyire dühöng, bizonyítja az a levél, amelyet hozzám intéztek (olvassa) : »önnek, mint képviselőnek joga van a Budapesten lévő Földbirtokrendező Bíróság munkájába beletekinteni. Nézze meg a szegvári és szentesi idevonatkozó aktákat, mert ugy halijuk, hogy a földet nem az arra illetékeseknek akarják adni, hanem nagy nyugdíjat htízó törzstiszteknek és — ami a legvérlázitóbb — Kelemen Béla nyugalmazott minister és főispánnak, továbbá Ivankovics nevű szegedi, jelenleg is aktiv kir. járásbirónak. Ez utóbbi két ur a Szegváron lévő Beregi-féle birtokból állítólag 200—200 holdat mintagazdaság címén kapna. A nevezett urak rokonságaik és jóbarátaik, valami Tóth nevű ur közbenjárásával kapnák a birtokot és igy arra jogosult szegvári kisemberek kimaradnának. Ha mindez igaz, kérjük a képviselő urat, hogy vigye ezt a parlament elé, hogy hogyan néz ki a mai késedelmes földbirtokreform.« Kos hát könnyű megállapítani — hiszen a kormánypártnak hivatalos lapja is elárulja —, hogy ilyen és ehhez hasonló középbirtokok kihasitása dolgában magas protekció érvényesül. Ha pedig ez igaz, ezt a legnagyobb gyalázatnak, a legnagyobb erkölcstelenségnek tartjuk, ami ellen a magyar nép érdekében tiltakozunk. Semmi kifogásunk sincs az ellen, hogy középbirtokokat létesítsenek a nagybirtokokból, mert statisztika bizonyítja azt, hogy a középbirtokok termelése sokkal eredményesebb, mint a nagybirtokoké. Magunk is hívei vagyunk annak, hogy szaporítsuk a középbirtokokat is, de nem a kisbirtok, hanem a nagybirtok rovására. Középbirtokok felállításáról csak akkor beszéljünk, ha azon a környéken egyetlenegy kisember sem marad, aki