Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

200 A nemzetgyűlés 104. ülése 1923, évi február hó 28-án

f szerdán. — én mondom ezt, mert én e tekintetben elfogulatlan ember lehetek, én mondom, aki ezekért az eszmékért szenvedtem, hogy ezek kalózok és ezekkel nem lehet egy utón haladnia annak, aki csakugyan becsületes keresztény és nemzeti politikát akar folytatni, (ügy van! a szélsőbaloldalion. Zaj jóbbfelől.) Urbanics Kálmán ; Majd bocsánatot kér ezektől is ! Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Alföldy Béla ! (Nincs itt !) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Ki a következő interpelláló ? Perlaki György jegyző : Drozdy Győző ! Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt interpellációmba belekezdenék, egy becsületbeli kötelességet akarok leróni. Ma egy hete, amikor mentelmi sérelmemet bejelentettem, emiitertem, hogy az orvtámadásnak egyik szemtanuja lefogta a kezeimet. Azt hiszem, az illetőt betyárnak vagy gazembernek neveztem, vagy hasonló titulussal illettem. Miután meggyőződtem arról, hogy az illető nem előre megfontolt szándékkal tette ezt, hanem jószándékból fogta meg a kezeimet, ezért a kifejezésért bocsánatot kérek. Urbanics Kálmán : Bogyától is ? (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Az orvtámadótól !) Endre Zsigmond: Bogyávai hogy intézte el az ügyet ? Drozdy GyŐZŐ : Orvtámadókkal a bíróság intézi el. Endre Zsigmond : Azt hittem, uri módon ! Farkas István : Támadás hátulról uri mód ? Rassay Károly: Nem vágták el egymás nyakát, az a legfontosabb ! Hedry Lőrinc : Hátulról szembe ! Furcsa ! (Zaj.) Drozdy Győző : Ezúttal 14—15 kis községnek komoly, fájdalmas, siralmas ügyét hozom a nemzetgyűlés elé. A földbirtokreform megindulása alkalmával — mondhatnám — ez a 14—15 község volt a legelső az egész országban, amely élni óhajtott azzal a jogával, melyet az 1920 : XXXVI. te. a magyar nép számára biztosított. Ezek a községek adták be legelőször kérvényüket az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz abból a célból, hogy a vagyontalan dolgos földmivesnépet némi földben részesítse az Országos Földbirtokrendező Bíróság azokból az ezer holdakra tehető ingatlanokból, amelyek ezen községek határán elterülnek. Ezek a községek : Kiskomárom és a körülötte fekvő községek. Eltelt a kérvény beadása után már másfél esztendő, sőt egy esztendeje elmúlt már annak is, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság e tárgyban első végzését meghozta. Az 1922. évi január hó 18-án kelt OFB 458. számú végzés szerint a bíróság megbízta Gombár Gyula nagykanizsai járásbirót, hogy Kiskomárom, Komárváros és Galambok községekben a földbirtokreform végrehajtására tegye meg a lépéseket, és ma, több mint tizenkét hónap múlva, eme községek egyikéből a következő panasz érkezik hozzám (olvassa) : »Komár város nevében kérem, tudja meg az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál, hogy 1. miután a községi elöljáróság az Országos Földbirtokrendező Bíróság ezen végzésében irt kötelességének 1922 május havában teljesen eleget tett, mi az oka tehát, hogy Gombár Gyula kir. járásbiró ur az OFB utasítása értelmében a helyhatósági munkálatok befejezése után harminc napon belül nem alakította meg a tárgyaló bizottságot. 2. A tárgyaló bizottság kiszállásának határideje miért nincs még most sem kitűzve, holott már az eljárás megkezdésére egy évvel ezelőtt lett utasítva az OFB által a nevezett járásbiró ur. 3. Ha pedig a tárgyalás megindításának elhalasztását a végzés 4. pontja tette szükségessé, tett-e Gombár Gyula kir. járásbiró ur az OFB-nak erről indokolt jelentést, és melyek azok az okok, amelyek az elhalasztást szükségessé teszik ?« Nos hát, meg kell állapítani, hogy ezen község kívánságának megfelelőleg eljártam az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál és ott hivatalosan konstatálták előttem, hogy nevezett biró ur annak ellenére, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság végzésben utasította őt arra, hogy harminc napon belül kezdje meg az eljárást és végzett munkájáról jelentést tegyen neki, tizenkét hónap eltelte után a mai napig még egyetlen egy jelentést sem küldött fel az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak, tizenkét hónap eltelte után egyáltalában nem látott hozzá a munkálatokhoz, pedig erre őt ugy a törvény, mint a Földbirtokrendező Bíróság kötelezte. Ugyanilyen sorsban, mint Komár város, részesült Kiskomárom, Galambok és Zalakaros községek is, pedig ezen községek birtokviszonyai olyan szomorúak, olyan súlyosak, hogy az elsők között kellett volna lenniök, amelyekben a földbirtokreformot végrehajtsák. Itt van Kiskomárom, ahol a nagybirtok 962 hold, Komár városban 1572 hold, Galambokban 1916 hold, Zalakaroson 551 hold és még egyszer 577 hold, szóval egy tulajdonos birtokához tartozik ezen négy község határában kerek számban 5000 hold és ennek ellenére a birtokosság még egy negyed részével sem rendelkezik a földbirtoknak, a lakosság kénytelen ezekben a községekben az állattenyésztést abbahagyni, mert nem tudja állatait a mezőre kihajtani, mert lehetetlenség, hogy ilyen körülmények között bármilyen legelőre is tehessen szert. Mint mondottam, ezekben a községekben a Földbirtokrendező Bíróság utasítása ellenére a biró egyáltalában nem szállt ki és az eljárást meg nem indította. Itt van a szomszéd négy község, Zalakaros, Zalám erénye, Garaboncz és Zalaujlak községek földbirtokügye. Ezeknek a községeknek nagybirtokosa a veszprémi főkáptalan, amelynek intézője azonban mindent elkövet abban az irányban, hogy a nép hozzá ne juthosson földjéhez. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság itt szintén kimondotta a megváltási eljárást még a múlt esztendő június