Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-104
198 A nemzetgyűlés 104. ülése 1923. évi február hő 28-án, szerdán. ezred első zászlóalja egy rohammal bevett, abol a 79. Jellasich-ezrednek 900 embere feküdt a háromszori roham után, a harmadik századnak, ennek a rohamozó csapatnak parancsnoka, Radocsay Ferenc budai kereskedő, hadnagy ur volt, aki ott a karjaim között halt hősi halált. Az ő feleségének én küldtem el a gyűrűt, kardot, tessék ezt megkérdezni. Ezt csak az tehette, aki a fronton és a harctéren a parancsokat élete árán is teljesítette. De továbbmegyek. Amikor a szerencsétlen arangyelováci ütközet után a mi dandárunk már bent volt Montenegróban, a Lim mellett, Rudo városában, és az arangyelováci ütközet után kénytelenek voltunk nagy erő elől visszavonulni, akkor jutottunk el Goropecre. Ott az erődben jött hozzánk, de onnan rögtön indultunk Prográdba, ahol megkezdtük a második offenzívát. Azután kaptam a kisezüstöt. Majd ezután a gimesi szorosban Litzmann tábornok kitüntetett a német vitézségi éremmel, amire büszke vagyok, mert ezt csak az kapta meg, akinek vitézségéről a német tábornok meggyőződött. Azt mondom azért, t. képviselő ur, nem szép, hogyha a parlamenti illemszabályokat megsértjük. Nem is akarom megsérteni, azonban az én jó népemre hivatkozom, mert az a 19-es, akár baranyai, akár somogyi, ha elolvassa ezt a beszédet, nem én mondom, hanem ők mondják, hogy ez hazugság a Patacsiról. Ez igy van, és én csak annyit mondok, ne csudálkozzanak, ha ilyenkor, amikor a harctéren hazafias kötelességét becsületesen teljesítő emberre kigyótbékát és lehetetlenséget kiáltanak, olyan tettekre vetemedünk, hogy ugy veszünk magunknak elégtételt, ahogy tudunk. A lovagiasság szabályait be kell ugyan tartani, de annak is van határa, és a türelemnek is, és van magyar virtus is, amely más módon vesz elégtételt. En azt hiszem, e hazának vagyok olyan hü polgára mint ön, akinek kerületét vele jártam végig, és ezeket a beszédeket, amelyeket Zsilinszky képviselő társam felolvasott — elmondta. Azonban nem tartotta meg, eltávolodott azon eszméktől, de én kitartóan, hűen az maradtam, aki addig is voltam. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Rupert képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső : Patacsi Dénes képviselő ur nagyon rossz néven veszi tőlem, hogy én itt bizonyos tekintetben az ő harctéri múltjára utaltam. Patacsi képviselőtársam itt folyton ugy tüntette föl magát már az első nemzetgyűlésen és most is, mintha ebből a Házból soha senkisem lett volna háborúban. Patacsi Dénes:.Kern mondtam! Rupert Rezső: Önnek folytonosan a harctéri dicsekedését hallottuk. Patacsi Dénes: Mert mindig őrmesternek tituláltak. (Derültség) Rupert Rezső : Érdeklődtem ezután az ő harctéri múltja után és véletlenül az unokabátyám ismerte Patacsi Dénest. Megkérdeztem, hogy hol jártak a háborúban. Azt mondta, hogy akkor hosszú ideig voltunk békeállásban. Patacsi Dénes: De nem én velem! Rupert Rezső: Azután máshol is érdeklődtem, volt ugyan a fronton, az oláh fronton és máshol is, de onnan hamar visszarendelték egy lelkesítő osztaghoz lelkesíteni az embereket. (Derültség a baloldalon.) Patacsi Dénes : Nagyon téved ! Csak a háború végén az utolsó hónapban! Rupert Rezső: En a babérait nem akarom megtépni, Prográdon én is ott voltam és nem volt az olyan nagy ütközet. A Száván én is átkeltem, a tüzérségünk jól kipuccolta ott az ellenséges állásokat és könnyen átjutottunk. Egyezzünk meg abban, hogy nem voltunk olyan nagy hősök. (Derültség.) Patacsi Dénes: Szép beismerés. Rupert Rezső: A belügyminister ur előadására nem válaszolok, mert utóvégre ennek az országnak minden értelmes embere megérthetett engem, sem hozzátenni-, sem elvennivalóm nincs, csak konstatálom egyszerűen azt, hogy a belügyminister ur nyitott ajtókat döngetett, mert mindazokat a szempontokat, amelyeket ő itt felállított és megvédelmezett, nem is érintettem. En kifejezetten megmondottam, hogy a kormány felelős ezért. Azt persze az ő szuverén jogának ismerem, hogy a Szózatot és A Népet kinek-minek tartja. Hát t. belügyminister ur, épen azt akartuk tudni, hogy a kormány azonosít ja-e magát vele. Ha ezt keresztény és hazafias irányzatnak tartja, lelke a belügyminister urnák rajta, nekem semmi közöm sincs a dologhoz. Rassay Károly : Ezt hirdesse az Uri Klubban is! Rakovszky Iván belügyminister: Életemben sem voltam ott! (Zaj.) Reisinger Ferenc: Ez alapon a bombamerényletet is dicsőíti a belügyminister ur! Elnök : Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Fábián Béla közbeszól.) Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rupert Rezső : Ami Zsilinszky Endre t. képviselő ur felszólalását illeti, egy szóval sem tudta megcáfolni, hogy azok az anyagi nehézségek, amelyeket én felemiitettem és amelyek a Szózatot pályáján végigkisérték, csakugyan fenforogtak. Ellenkezőleg megerősítette, hogy az ő számláján kezeltek idegen pénzt és abból is jutott a Szózatnak. Nem cáfolta meg azt sem, hogy egyszer a Hangya kiegyenlítettnek tekintette a rotációs papirtömegeket. Nem cáfolta meg azt sem, hogy a kormány segitette ezeket a lapokat. Nekem csak abban a kérdésben van válaszom, hogy itt felolvasta egy 1919-ben irt cikkemet. A nemzetgyűlésen mindenki nagyon jól tudhatja^ hogy a Károlyi-régimmel első napja*
