Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

168 A nemzetgyűlés 104. ülése 1923. évi február hó 28-án, szerdán. ban rá kell mutatnom erre a jelenségre azért, mert azt hiszem, hogy itt ugy, mint általában összes üzemeink gazdálkodása tekintetében szük­ség van arra, hogy a jelen helyzettel valamivel jobban számoló és eredményesebb, nagyobb pénz­ügyi hasznot produkáló gesztió biztosittassék. (Helyeslés jobb felől) E részben reá kell mutatnom a mezőgazda­sági birtokok és a selyemtenyésztés eredményeire is, amelyek a jövedelmezőség szempontjából nézetem szerint szintén nem teljesen kielégitőek. A posta bevételei aránylag nagyok. Ez az intézmény 1*6 milliárd netto bevételt produkál. Kétségkívül befolyással van a bevétel ily magas­ságára az a körülmény is, hogy — amint mél­tóztatnak tudni és egyesek több izben kifogá­solták is — az állami levelezések után is meg­fizettetik a portó. A magam részéről azonban ezt szükségesnek tartom az üzemi eredmények helyes kimutatása érdekében azért, mert csak igy látjuk annak működését és jelentőségét és csak igy tudjuk azt megfelelőképen összehason­litani a privát üzemekkel. A postatakarékpénztár költségvetése szin­tén mutat bizonyos deficitet, ennek azonban nincs különösebb jelentősége, mert a deficit a kamatoknak — a Pénzintézeti Központ által fizetett kamatokat értem — felemelése által bármikor eliminálható lenne. Azonban azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nem kellett a költség­vetésben intézkedéseket tennünk azért, mert a postatakarékpénztár, legalább is annak mai alakjában, oly intézmény, amely ugyan teljesen indokolt volt a régi monarchia idejében a közös bank mellett, jelenleg azonban, amikor Pénz­intézeti Központ ós Jegyintézet működik, min­denesetre már oly intézmény, amely nem szol­gálhat többé arra, hogy a pénzpolitikában, a hitelpolitikában szerepet játszhassék. Ennélfogva szükséges lesz, hogy ezt az intézményt jelenlegi sztrukturájában megváltoztassuk és bizonyos kapcsolatba hozzuk egyrészt a Pénzintézeti Központtal, másrészt pedig a postával, ahogy ez különben — az utóbbi vonatkozást illetően — más államokban is megvan. Legyen szabad egy kis szünetet kérnem. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminister urat illeti a szó. (Hall­juk ! Halljuk !) Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés! Nem emlékeztem meg még a népjóléti tárcának költségvetéséről, amely 6'3 milliárd kiadást tüntet fel s amelyben elsősorban a kór­házi és közegészségügyi szükségletek, azután a rokkantügy szükséglete van belefoglalva; — azon­kívül annak az akciónak a költségei, amelyet a télen folytatunk, különösen a főváros Ínséges lakossága éídekében. Erről a tárcáról szólva, meg keli emlékeznem azután a munkásbiztosit ás kérdéséről, amely kérdésben a legközelebbi idő­ben törvényjavaslattal szándékozik a népjóléti minister ur a t. Ház elé lépni. Utoljára hagytam a kultusztárca költség­vetési előirányzatát, azért, mert ennek egyik tételével, azt hiszem, behatóbban kell foglal­kozni. (Halljuk!) A kultusztárca 8*8 milliárd kiadást tün­tet fel, amely összegből 2'9 milliárd esik az összes egyetemekre és 2 milliárd esik a népok­tatás szükségleteire. Már maga ez az arány sem látszik egészen megfelelőnek, (Ugy van! jobb­felől) bár figyelembe kell venni, hogy az egye­temeknél mindenesetre jelentékeny beruházási szükségletek mutatkoznak és hogy az egyete­mek jórészben kórházak is, illetve ilyent vannak hivatva pótolni. Figyelembe kell venni azonban e kérdés megbeszélésénél azt, hogy mi a gazda­sági, mi a szociális szükséglet uj, képzett, dip­lomás emberek tekintetében. Már az imént vol­tam bátor rámutatni arra, hogy a tisztviselői kérdés tekintetében rendet és kedvező megoldást a jövőre nézve alig biztosithatunk másképen, mint ha nagyobb hatáskörrel, nagyobb felelős­séggel ruházzuk fel a nagyobb kvaiifikáeióju embereket és ilyen módon apasztjuk a nagyobb igényű alkalmazottak számát. Ha azonban az egész szükségletet vesszük is az ilyen diplomás állást kereső emberekben, a helyzet ugy alakul, hogy — amint különben a kultuszminister ur egy alkalommal már ismertette a t. Ház előtt — 750 jogásszal, és hasonló nagy számú mér­nökkel, orvossal, teológussal produkálunk töb­bet évente, mint amennyire ennek az országnak szüksége van ; úgyhogy 2560 körüli diploma az, amelyet évente kiszolgáltatunk ilyen pro­dukció mellett a nélkül, hogy ezekre itt tulaj­donképen szükség volna. Fentartunk tehát drága egyetemeket azért, hogy szaporítsuk a szellemi proletariátust. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben mindenesetre komoly intézkedések szükségesek. A kultusztárcánál vannak előirányozva azok a művészeti és tudományos kiadások, amelyek­nek megállapítására nézve az utóbbi időben törvényjavaslatok terjesztettek elő és részben meg is szavaztattak. Itt van gondoskodás a szinügyi szükségletekről, amelyek 340 millió koronát igényelnek, amivel csak 166 millió ko­rona bevétel áll szemben. Itt van gondoskodás azután több egyéb kisebb jelentőségű tételről, amelyek kultúránk, népnevelésünk előmozdítását célozzák. Itt van a testnevelés szükséglete is, amely, azt hiszem, a Házban igen sokaknak megitélése szerint kis összeggel szerepel, holott az előirányzott 273 millió korona az én néze­tem szerint, különösen ha a pénzeknek felhasz­nálását nézem, a mi viszonyainknak nem egészen felel meg. Inkább csak futólag mentem át az állami költségvetés egyes tételein, rámutatva azon in-

Next

/
Thumbnails
Contents