Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

162 A nemzetgyűlés 104. ülése 1923, Ha pedig ezt a jövőbeli teendőt nézem, ugy azt kell mondanom, hogy adórendszerünk nagyjában és egészében ki van épitve és be van fejezve, ebben a tekintetben, nézetem szerint, rendszerbeli változtatások már nem kellenek. Itt még csak arról van sző, hogy befejezzük a programúi hátralevő részét, nevezetesen megalkossuk azt a bizonyos jövedelmiadótörvényt, amely az adott viszonyokhoz és a valuta eltolódásához alakítja a jövedelmi adó kulcsának tételeit, és hogy gondoskodjunk a községi adóztatás helyes mederbe való tereléséről. Ami az elsőt illeti, arra azok után, amit ebben a tekintetben már több izben megbeszéltünk, nem kivánok bővebben kiterjeszkedni. Ami pedig a községi adóztatás rendezését illeti, megjegyzem, hogy a mai vagy a holnapi nap folyamán szétküldöm az érdekeltségeknek azt a törvényjavaslatot, amelyben ezzel a kérdéssel foglalkozom. Ugy látom, hogy a községi háztartásnak, a községi adóztatásnak főleg az volt a baja, hogy túlságosan összekapcsolódott az állami adóztatással, és a községiek úgyszólván függvényei voltak az állami adónak. Ennélfogva szertelenségekbe és aránytalanságokba vitte a megterheltetést, még jobban kidomborítva a magas tételek által az állami adóztatás esetleges hibáit. Ezenkívül nem volt belevive az érdekeltség elve a községi adóztatásba, és nem volt megfelelő gondoskodás arról sem, hogy a községek bizonyos nagyobb érdeklődéssel, nagyobb ambícióval működjenek közre az állami bevételek biztosításánál. Különösen hibája volt a községi gazdálkodásnak és adóztatásnak, nézetem szerint, az, hogy elhanyagolta a falut és nem biztosította annak megfelelő fejlődését. (Ugy van! a jobboldalon.) Ami ennek a törvényjavaslatnak az alapelveit illeti, amelyet az érdekeltségek részére szétküldeni kivánok, azokat abban foglalhatom össze, hogy másodrendűvé akarom degradálni a pótadót, be akarom vinni az érdekeltség szerint való megadóztatást a községi háztartásba, uj jövedelmi forrásokat óhajtok adni a községeknek és biztosítani kívánom azt, hogy nagyobb érdeklődéssel és nagyobb ambícióval működjenek közre az állami bevételek kimunkálásában. Meg akarom szüntetni azokat a szertelen ségeket, amelyek a pótadók tekintetében mutatkoznak ; szükség esetén tehát országos, általános jellegű módon, vagyis a jövedelemadó pótlékolásával is biztosítani óhajtom azt, hogy az eltérések ebben a tekintetben az egyes községek szerint ne legyenek olyan nagyon elütőek. Ami pedig speciálisan a kisközségeket illeti, itt a kérdés megoldását olyanképen tervezem, hogy a jegyzői, segédjegyzői és adóügyi jegyzői illet- ! menyeket oly részükben egyelőre, amint azok jelenleg az állam által fizettetnek, — már pedig ez képezi azoknak tulajdonképeni lényegét, — továbbra is és állandóan meg akarom tartani az állam terhére. Ezzel a községek felszabadulévi február hő 28-án, szerdán. nak úgyszólván legjelentékenyebb kiadásuk alól és mindenesetre képesittetni fognak arra, hogy jövőre nagyobb mérvben munkálhassák közegészségügyi, szociális és egyéb, a nemzet érdekét szolgáló céljaikat. Egyebekben, mint jeleztem, az egyenesadók rendszere tekintetében különös tennivalók nem várnak ránk. Mindenesetre szükséges lesz azonban, hogy az illetékekkel behatóbban foglalkozzunk. Illetékbevételeink két milliárd koronában vannak előirányozva az idei költségvetésben, szemben az elmúlt esztendővel, amikor azok egy milliárd koronával szerepeltek. Látszik tehát, hogy az illetékeknél a valuta romlása, az élet megdrágulása még egyáltalában nincs megfelelően figyelembe véve. (Ugy van! jobb felöl.) Ezenkívül ki kell építenünk és nívóra kell hoznunk mindazokat az apró bevételeket, amelyek az egyes ministeriumok tárcáiban szerepelnek, és gondoskodnunk kell arról, hogy mindenkor a nivón tartsuk, mindenkor az adott gazdasági és fogyasztási helyzethez alkalmazzuk fogyasztási adóink bevételeit. Ezenkívül pedig — és ez a legfontosabb, amit igen hangsúlyoznom kell — meg kell állapitanunk és következetesen keresztül kell vinnünk azt az elvet, hogy uj kiadásokat csak uj bevételi források esetében engedélyezünk és adunk meg. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt különösen hangsúlyoznom kell most, amikor egyrészt a tisztviselői kérdés áll ujolag előtérben és amikor ismét szó van arról — nagyon helyesen — hogy a lakásokat felszabadítsuk, illetőleg legalább is egy lépést tegyünk a lakások felszabadítása tekintetében, ami azonban természetszerűleg lényeges kiadásokat is hárít az államra. Hangsúlyoznom kell az emiitett elvet az adott helyzetben annál is inkább, mert azt látjuk, hogy a koronának az utóbbi időkben volt relatív stabilitása bizonyos olyan megnyugvást idézett elő a társadalomban, amelyben már sokan ugy gondolkoztak, hogy hiszen minden rendben van, most már újra kezdhetünk ezen vagy azon a téren foganatosítani olyan intézkedéseket, megvalósítani olyan reformokat, amelyek ugyan még nem gazdaságosak az adott időben, de majd gazdaságosakká válhatnak később, hosszabb idő múlva. Ezek azonban nézetem szerint semmi esetre sem olyan célok, amelyeket adott pénzügyi helyzetünkben, adott eszközeinkkel ezidőszerint meg lehetne valósítani. En tehát azt várom és azt kérem, hogy ezekkel a törekvésekkel, ezzel a közhangulattal szemben igyekezzünk bevinni a társadalomba, az emberekbe, egy más felfogást és más irányú törekvést. Nekünk tisztában kell lennünk az adott helyzettel, amelyet a trianoni szerződés és egy elvesztett háború készített számunkra ; nekünk meg kell tanulnunk az élet mindenféle vonatkozásában lemondani, és meg kell tanulnunk lemondani saját elhatározásunkból, .mert