Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-103
A nemzetgyűlés 103. ülése 1923. évi február hó 27-én, "kedden. Hó dania, mert ez az összeomlást előkészíti. Azt látjuk, hogy az egyik oldalon, és pedig a nemzet nagy többségének az oldalán hihetetlen nagy a nyomor, hihetetlen a koplalás, hihetetlen a szenvedés, a másik, kisebbik oldalon pedig azt látjuk, hogy végtelen fény, pompa és dőzsölés uralkodik. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) A drágaság rákfenéje Magyarországnak. A drágaság napról-napra emelkedik, és nő olyan mértékben, hogy a legelső rendű élelmiszer-cikkeket és legelsőrendü közszükségleti cikkeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a munkások dolgozhassanak, a tisztviselők végezhessék munkájukat, képtelenek beszerezni. A ministerelnök ur és a kormány azt mondja, és ezt a pénzügyminister is akceptálja, hogy ennek a drágulásnak oka a valuta romlása. Téves álláspont az, hogy a drágaságnak ez az oka. Ez épen olyan állítás, mint hogyha azt mondja valaki, hogy azért fáj a foga, mert feldagadt az arca. A valutaromlás okozat és nem ok. A valutaromlásának okai vannak. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Csak röviden akarok rámutatni arra, hogy 1922 augusztus l-e óta a magyar korona stabil, úgyszólván változatlan, és ennek dacára horribilis az áremelkedés és drágaság. Ebből következik az, hogy a kormánynak e tekintetben való koncepciója és felfogása helytelen, és ajánljuk a pénzügyminister ur figyelmébe, hogy ezt a nézetét változtassa meg, és a drágaság okait másfelé keresse. Csak tájékozásul közlöm, és ezt a Közgazdasági Értesítőből veszem, hogy a magyar korona külföldi értékelése 1922 augusztus elseje óta inkább emelkedett, mint csökkent, s ennek dacára a következőkép alakult az élelmezés, ruházat, vagy a vegyes kiadások index-száma: 1922 szeptemberében 36°/o-kal, októberében 10°/o-kal, novemberében 1'6%-kal, decemberében 3'7°/<>kal; 1923 januárjában pedig 14°/o-kal emelkedett a drágaság, pedig a korona stabil volt. Most hányszorosa a békebeli drágulásnak ez? 1922 januárjában a drágulás a békeidőkhöz viszonyítva volt 60-szoros, novemberében már 247szeres, decemberében 265-szörös és ma a legfrissebb statisztikai adatok szerint a búza ára 515-szöröse a békebelinek, a marhahús 390szeres, a disznóhús 392-szeres. Sokkal súlyosabb még a drágulás ruházkodási téren. Rassay Károly : A vasúti tarifa pedig 800szoros! Dénes István : Nem akarom statisztikai adatokkal tovább untatni a nemzetgyűlést, de ez egy borzalmas jelenség. (Felkiáltások jobbfélöl: Hát a ruházatnál?!) A ruházati téren igaza van t. képviselőtársamnak, ennek azonban kizárólag a magyar vámpolitika az oka, amelyet a pénzügyminister ur inaugurál, mert lehetetlenné teszi, hogy a külföldi olcsó áruk bejöhessenek ós kénytelenek vagyunk idebenn drágább áron vásárolni. (Ellenmondás jobbfelöl.) Ezzel szemben méltóztassék megengedni, hogy rámutassak a megélhetési viszonyokra. A földmunkásság, amely Magyarország zömét alkotja, kimaradt a munkából. Ezek ma az ébenhalásnak vannak kitéve. Mondhatom, hogy az elégedetlenség 'olyan nagy, hogyha az állam haladéktalanul nem változtat pénzügyi politikánkon, itt egy katasztrófa fog bekövetkezni. A köztisztviselői osztály is hasonló helyzetben van. A köztisztviselői osztály fizetése 56—80%-kal alatta van a békebeli színvonalnak. Méltóztassék elképzelni, hogy kívánhatjuk, hogy tisztességes maradjon akkor, amikor nem adjuk meg neki a módot arra, hogy a mindennapi kenyerét tisztességesen be tudja szerezni. Az árdrágítás tényezőül a kormány állandóan azt hangoztatja, hogy nincs elegendő kivitelünk, tehát fokozni kell a kivitelt, hogy ezáltal a külkereskedelmi mérlegünk megjavuljon és ezzel megjavuljon a koronánk is, ami idebenn csökkenést fog előidézni. Teljesen téves álláspontja ez a magyar kormánynak és nagyon ajánlom, hogy ezt az álláspontot változtassák meg. Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyi minister; Szóval ne vigyünk ki semmit. Dénes István : Majd rátérek erre is ! Herczegh Béla: Nyolc százalék heti kamat! Kosztpénz ! Fábián Béla : Az nem egy elsőrendű közszükségleti cikk ! Drozdy Győző : Talán mi kapunk szemrehányást a kosztpénz miatt? Még majd minket vonnak felelősségre a kormánykörök ! (Zaj. Elnök csenget ) Fábián Béla: Tessék betiltani! Uzsoratörvényt tessék hozni. Dénes István : Méltóztassék megvárni nyugodtan, reátérek, és be fogom bizonyítani azt, hogy y maga a kormány is konfuzus politikát folytat. En határozottan állítom azt, hogy ma a Magyarországon való elsőrendű szükségleti cikkek kivitele okozza a drágaságot és ez katasztrófára vezet. Miért? Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyi minister : Majd ha nem lesz semmi, akkor lehet mit enni, ugye? Termelni is kell, nemcsak enni ! Előbb termelni kell, ezt kell biztositani ! Herczegh Béla : Meg kell akadályozni a kosztpénzt ! Fábián Béla : Be kell csukatni az illetőket ! Dénes István: Engedelmet kérek, a mi politikánk következtében járunk így. Elnök." Csendet kérek! Dénes István : Most a drágaság kérdéséről van sző. Hogyha egy-két ponttal a kivitelünk következtében a kormány javítja is pénzünket, 15—20—30 ponttal drágulnak a cikkek idebenn. Maga a kormány és a pénzügyminister ur is érzi, hogy konfuzus politikát csinálnak, amire reámutatok. Egyfelől hangoztatják, hogy •r
