Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-103
140 A nemzetgyűlés 103. ülése 1923. évi február hó 27-én, kedden. Ez a szakasz annyit jelent a gyakorlatban, hogy mindazok a költségek, amelyeket az erdészeti tisztviselők ilyen csemetekertek telepítésénél vagy bármely erdészeti munkánál okoznak, mindaz a mindenféle szolgáltatás és fuvar, amellyel idáig is torkig vagyunk, még százzal és százzal meg fognak szaporodni. Mit jelent ez anyagi tekintetben ? A hatóság által megállapított fuvar a mi vidékünkön kilómét er enkint 10 korona, ezzel szemben fizetni kell minden fuvarért, amelyet a község a különfélénél különfélébb hatóságok, a csendőrség, az erdészeti közigazgatás stb. részére előállítani köteles, kilométerenkint 2—300 koronát. Méltóztassék elképzelni, ha ez a megszaporított erdészeti személyzet, amelyet ez a törvényjavaslat olyan nagy létszámban állapit meg, hogy jóformán minden járásra fog jutni egy erdőfelügyelő, sorra fogja járni a községeket és követelni fogja a forspontokat, a munkaerőt és mindazt, amit ez a szakasz megszab, vájjon nem jelent-e majd ez olyan nagyfokú anyagi megterheltetest, amelynek én az országot, a föld népét kitenni semmi körülmények között sem akarom. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A föld népét ? Az eddig is ki volt téve. A közbirtokosságok ki voltak ennek téve eddig is. Gaal Gaston : Azt kérdezem én, hogy vájjon ebben az országban csak erdészeti érdekek vannak ? Hiszen ez a törvényjavaslat, amelynek ismertetését az elnök ur — egyébként igen helyesen — kifogásolta — amiért is nem megyek bele az ismertetésébe — más egyebet is mond. Megmondja azt is, hogy olyanhelyeket, ahol futóhomok, szóval egészségügyi és közgazdasági tekintetben veszedelmes terület egyáltalán nincs, amely tehát tiszta mezőgazdasági szántóföld, vagyis okosabb célra használható s a nemzet érdekében sokkal többet produkálhatunk belőle, mintha erdősitjük, olyan községek területét is joguk van az erdészeti hatóságoknak bevonni, és pedig nemcsak a nagybirtokot, hanem azt mondja, hogy elsősorban kijelölendők a községi birtokok s azután, ha ilyenek nincsenek, kijelölendő az illető határban lévő nagybirtok vonatkozó része, legfeljebb az egész birtok 10%-a erejéig. Szabad azt megengedni egy országban, amelynek egyetlenegy éltető terménye a búza- s általában a gabonatermelés, ahol minden tényezőnek arra kell törekednie, hogy a mezőgazdasági termelést a lehető legmagasabbra emelje s ahol a többtermelésnek az egész vonalon érvényt kellene szerezni, szabad-e egy törvényjavaslatba foglalnia, hogy olyan területek, amelyek erdőnek nem szükségesek, de nem is valók, ellenben a legkitűnőbb gabonatermő objektumok, azért, mert az erdészeti apparátusnak majd uj ügykörre lesz szüksége, bevonhatók legyenek ezen javaslat hatálya alá és ezáltal Magyarország mezőgazdasági termelése szenvedjen. De azt is állithatom, hogy ez a törvényjavaslat a legmesszebbmenő zaklatással jár ; és pedig nemcsak ez, hanem ezen törvényjavaslatok *» £é>z komplexuma. Először is állítom, — és aki jogászember elolvasta, azt hiszem, kénytelen nekem igazat adni — hogy ez a törvényjavaslat a magánjogi elvek egyszerű felbontása. Ugyanazon az alapon épült fel, mint akár a kommunizmus, azzal a különbséggel, hogy a kommunizmus azt mondotta : minden a mienk, ez a törvényjavaslat pedig azt mondja : minden az erdészeti közigazgatásé. (Derültség a jobboldalon.) Vegyük még figyelembe azt, hogy mi van ennek a törvényjavaslatnak büntetőjogi részében, amely arról rendelkezik, hogy az erdészeti kihágásokért befolyó különböző összegek hova fordítandók. Pedig hogy mi minden címen lehet majd erdészeti kihágást statuálni, azt majd a részletes tárgyalásnál leszek bátor bizonyítani ; a legkisebb áthágásnál jönnek a különféle rendbírságok. Az ezekért befolyó összegek pedig hova fordítandók ? Négyötöd részben az országos erdészeti alapot illetik és egyötöd részben az illető község szegényalapját. Már most az erdészeti alap rendeltetései között benn van az is : közérdekű és közhasznú irodalmi tevékenység támogatása. Bátor vagyok kérdezni a mélyen t. minister úrtól, hogy az a füzetcsomó, amelyet nemrég propagandairatként kaptunk ennek az erdészeti javaslatnak beharangozásaként, amely füzetcsomó oda volt téve mindegyikünk kalapja alá a ruhatárban, közérdekű erdészeti irodalmi működés-e ? Mert én azt hiszem, hogy ennek a füzetcsomőnak költségeit semmiesetre sem azok a tiszteletreméltó nevek, azok az erdészeti alkalmazottak viselték, akik szerzőként szerepeltek, hanem azt hiszem, hogy ez a propaganda füzetcsomó ennek az erdészeti alapnak terhére és költségére lett annak idején kinyomatva és a képviselő urak között ingyen szétosztva. Ez a törvényjavaslat a hatáskör szempontjából is teljesen lehetetlen javaslat, mert ha én egy törvényjavaslatot szerkesztek, ha hivatalokat statuálok, az első, amit megkérdezek, ha a törvényjavaslatot olvasom, az, hogy vájjon ezeknek a hivataloknak mi lesz a hatásköre, mi az, aminek én, mint a törvénynek alárendelt polgár, köteles vagyok magamat alávetni, és mi az a jogkör, amelyet az illető hivatali apparátus jogosan vindikálhat magának ? Azt mondja ez a törvényjavaslat (ofoassa) : »A földmivelésügyi minister az erdészeti ügyek legfelső hatósága és mint ilyen, gyakorolja az ország területén fekvő összes erdők, kopár területek és természeti emlékek felett a főfelügyeletet és a kormányzati ellenőrzést.« Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Végtelenül hálás leszek, ha meg méltóztatik nekem expressis verbis magyarázni tudni, — olyan módon azonban, hogy abban azután a törvény végrehajtásánál is megnyugvást találjon minden tényező — hogy mit jelent a magyarországi összes erdők, kopár területek és természeti emlékek felett a főfelügyelet gyakorlása és a kormányzati ellenőrzés. Méltóztassék nekem megmagyarázni, mi az a főfelügyelet ? Mondjuk, van nekem egy erdőm, amelyet én nagy költséggel, nagy szeretettel és szaktudással
