Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-103
Í34 'À nemzetgyűlés 103. illése 1923, évi február hó 27-én, kedden. tétlenül megvalósítandó állami és egyéb törvényhozási intézkedéseknek és amikor mindebből ínég semmi ide a nemzetgyűlés elé nem került, egypár olyan adóprésjavaslatot kivéve, amely nem is volt a párt programmjában : akkor egyszerre mindennél sürgősebb feladatként elénk dobják, elénk állítják a Magyarország erdészeti közigazgatásáról szóló különféle javaslatokat. (Az elnöki széket Alnidsy László foglalja el.) En a magam egyszerű polgári és paraszti eszével abban a hitben voltam idáig, hogy közigazgatni csak olyasmit lehet, ami van; (Ugy van 1 balfelöl.) ami nincs, azt közigazgatni nézetem szerint roppant bajos. Teljes megfordítása a helyes államkormányzati elméletnek az, ha előbb csinálom meg a közigazgatási apparátust és csak azután gondoskodom arról, amit az az apparátus majd közigazgatni fog. Aki a törvényjavaslat indokolását elolvasta, — nem tudom hányan vették maguknak ezt a fáradságot a t. képviselő urak közül — az megállapíthatja, hogy ez az indokolás a legerősebb argumentum arra, hogy semmi néven nevezendő erdészeti közigazgatásra ebben az országban, sajnos, többé már szükség nincs. Maga az indokolás megmondja, hogy nekünk nincs erdőnk. A gazdasági bizottság jelentése ezzel a két szóval kezdődik : Nincs erdőnk. A konzekvencia azonban nem az, hogy mivel nincs erdőnk és nincs mit közigazgassunk, tehát erdészeti közigazgatásra sincs szükség, hanem ellenkezőleg azt a konzekvenciát vonja Is belőle ugy a javaslat, mint a bizottsági jelentés, hogy miután nincs erdő, az eddigi erdészeti apparátust, mely a megmaradt Magyarországon van. meghatványozzuk és azt a 80—100 embert, aki arra a 13 vármegyére esett, amely megmaradt Magyarországból, megszaporítsuk azokkal az erdészeti közigazgatási tisztviselőkkel, akik eddig a tőlünk elszakadt országrészek erdeiben voltak alkalmazva. Szomjas Gusztáv: Kétmillió hold erdőnk van! Gaal Gaston : Mélyen t. képviselő ur, legyen meggyőződve arról, hogy legalább ugy ismerem a javaslatot, mint a t. képviselő ur. Egyáltalán nem szorultam arra, hogy a képviselő ur engem útbaigazítson, hogy hány millió erdőnk van. Ehhez nem kell nagy tudomány ; tessék csak elővenni az indokolást, ott ezt a nagy bölcseséget nyomtatoU betűkkel meg fogja találni a képviselő ur. Epen arra akartam rátérni, hogy az indokolás szerint Nagy-Magyarországnak volt 12,857.000 katasztrális hold erdeje, csak kerek számokban beszélek, az apróbb számokat elhagyom, és ez leapadt a 15'9%-ára. Ebből a 15'9%-ból is olyan erdő, amely állami kezelés, vagy állami felügyelet alá tartozik, mindössze csak körülbelül a fele. Szóval olyan erdő, amely a ma érvényben lévő és fennálló törvényeink szerint az állami erdészeti kar közvetlen közreműködése, vagy felügyelete alatt kezeltetik — értve ezalatt mindenféle holtkézi, majorátusi, községi, közbirtokossági erdőt, szóval azokat az erdőkategóriákat, amelyeket az 1879 : XXXI. te. rögzit meg — ilyen erdő nem maradt több, mint mindössze körülbelül 1,010.000 katasztrális hold. Maradt azután ezenkívül 1,032.000 katasztrális hold olyan magánerdő, amelyhez eddig az államnak, mint erdészeti közigazgatási funkcionáriusnak abszolúte semmi köze nem volt, mert hiszen afelett az egyes magántulajdonosok szabadon rendelkeztek. Forster Elek: Ne is legyen! Gaal Gaston : Amikor magából a javaslat indokolásából megállapíthatom azt, hogy abból az erdőterületből, amelyet eddig az állami közigazgatási erdészeti apparátus Magyarországon kezelt, — azt a 12 millió katasztrális holdat nem kezelte egészen, hanem kezelte körülbelül 3 /4, vagy 2 /s részét, mert hiszen igen sok magánerdő is volt az elszakadt területen — mondom, amikor maga az indokolás megállapítja, hogy ebből az erdőkomplexumból nem maradt meg több, mint 8°/o, mert hiszen az állami kezelés alá eső állami erdő pusztán 8%-a régi területeknek; akkor ide jön a mólyen t. minister ur olyan törvényjavaslattal, amely nem céloz kevesebbet, mint azt, hogy a mai Magyarország azt az egész erdészeti kart, amely Magyarországon alkalmazva volt, — és expressis verbis megmondja a törvényjavaslat, hogy Magyarországon az 1879 : XXXI. t. c. 36. §-a alapján volt alkalmazva — felruházza azzal az igénnyel, hogy az államtól vagy alkalmazást, vagy pedig végkielégítést követelhessen. Vagyis erre az egymillió hold állami kezelés alá tartozó erdőre át akarja plántálni Magyarországnak azt az egész erdészeti karát, amely eddig 12'2 millió hold erdő felett gyakorolta a felügyeletet. Akkor aztán azt mondani, hogy itt személyzetszaporitásról, költségtöbbletről nincs szó, hogy itt nem történik semmi egyéb, mint hogy a meglévő erdészeti kart egyszerűen átszervezik, erre már nem találok egyéb kifejezést, mint azt, hogy ez porhintés a gyengébbek szemébe. Engedelmet kérek, ha én egy zsemlyéhez, amely egy embernek adagja, 10 embert állítok oda, akkor porhintés azt mondani, hogy a zsemlye ezentúl is csak azt a feladatot teljesiti, hogy kielégítse egy embernek éhségét, mert 10 embert fog ezután táplálni. Ha most megforditom, ha az egymillió katasztrális holdra az eddig ott alkalmazva volt kevés számú erdész helyett rászabadítom, törvény utján rákényszeríteni Magyarország egész erdészeti apparátusát, méltóztassék csak kiszámítani, hogy egy katasztrális hold költségeire mennyi fog esni az erdészeti tisztviselők fizetéséből. Azt mondani, hogy ez nem költségszaporitás, azt mondani, hogy ez nem személyzetszaporitás, ezt a mgam részéről másnak, mint porhintésnek nem nevezhetem.
