Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-102
116 A nemzetgyűlés 102. ülése 1923. évi február hó 23-án, pénteken. Azért kell tehát most a kormánynak közbelépni, hogy megakadályozza mindazoknak a veszedelmeknek továbbfejlődését, amelyek a vizhiány nyomán keletkeztek. Vanczák János ; Amig nem jön az ujabb árviz ! Saly Endre : Az orvosok megállapítása szerint az utcán kimért viz, hogy igy fej ezzem ki magamat, ivásra nem használható, sőt ártalmas és nem szabad azt abban az állapotban inni, ahogy »kimérik«, hanem előbb fel kell azt forralni és csak azután szabad azt vizivás céljaira felhasználni. Ez orvosi megállapítás és egyébként mindazok a nemzetgyűlési tagok, akik ott laknak a külvárosban, ahol a lakosság rá van kényszerítve arra, hogy ilyen vizet fogyasszon (Egy hang a szélsőbaloldalon : A beh városban is/), meggyőződhetnek arról, hogy az a viz, amelyet most adnak a csapok, tényleg nem az a régi vízvezetékből folyó viz, mert egészen más, valami sajátságos ize van. E kérdéssel tehát a kormánynak komolyan kell foglalkoznia és nem szabad ezt tisztán és kizárólag a fővárosra rábíznia, hanem bele kell nyúlnia ebbe a kérdésbe és hozzá kell látnia ahhoz, hogy ez a vizkérdés mielőbb rendeztessék, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Én utánajártam ennek a dolognak és információm szerint ezek a munkálatok, amelyek most itt folynak, még hetekig, sőt hónapokig eltarthatnak. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Mert olyan rossz állapotban vannak, any« nyira beszakadtak azok a csövek, hogy egyhamar kijavítani nem lehet azokat, különösen nem akkor, amikor olyan munkaerővel rendelkeznek, amilyen ott most van. Kevés a munkaerő azon a telepen, ahol ezeket a munkálatokat végezni kell. Állítólag azért kevés, mert nem lehet több munkást foglalkoztatni. Az én információm szerint pedig azért kevés ott a munkaerő, mert olyan nyomorúságos béreket fizetnek, hogy azokból nem lehet tisztességesen megélni. Az órabér az én értesülésem szerint 64 K 60 fillér, ezért kell egy munkásnak 6—8 órán keresztül vízben állani és a vizben dolgozni, és azt a piszkot, azt a szennyet kitakarítani, amelyet az árviz ott lerakott. Hozzájárul még ehhez az is, hogy ott, a vízvezeték rendbehozatalánál szükség volna vízmentes gumicsizmákra is, hogy a vizben dolgozhassanak és rendbe tudják hozni a hiányokat. PakotS József : Csak két gumicsizma van mindössze ! Saly Endre: Az én információm szerint összesen csak két gumicsizma áll rendelkezésre. Dénes István : Gyönyörű gondosság ! Rakovszky iván belügyminister: Várja meg, vájjon igaz-e ? ! Dénes István : Szemtanuk mondják, akik látták ! Rakovszky Iván belügyminister: Rosszul látták ! Saly Endre: Ha mindenhol kell is takarékoskodni, de ebben a kérdésben nem szabad takarékoskodni, mert az a takarékosság megbosszulja magát, mivel lehetetlenség Budapest lakosságát ilyen takarékossági szempontok miatt belelökni egy fertőző betegségbe, egy nyavalyába, amelyből aztán csak hónapok, vagy talán évek múlva tud kilábolni. Tudvalévő dolog, hogy ilyen vészmunkáknál, amelyeket sürgősen, soronkivül es gyorsan kell elintézni, más munkabeosztással szoktak dolgozni, mint a rendes, közönséges munkáknál. De nem muszáj azt a munkást 8—10 órán át dolgoztatni, hogy kifáradjon és ne tudjon annyit dolgozni, amennyit kell, váltsák le a munkásokat 4 vagy esetleg 2 óránként, ha nem lehet megfelelő munkaerőt alkalmazni, ugy kell azonban azt a munkást dolgoztatni, hogy minél intenzivebben tudjon dolgozni azon a munkán, hogy azt minél gyorsabban el lehessen végezni. Fel kell tehát váltani a munkásokat minél gyakrabban, minél sűrűbben, gondoskodni kell azok tisztességes béréről, hogy rendesen meg tudjanak élni és gondoskodni kell arról, hogy megfelelő vezető egyének kerüljenek oda, hogy a munkálatokat mielőbb befejezhessék. Az én információm szerint megfelelő munkaeszközökkel sem rendelkeznek azok az egyének, akik ott dolgoznak. Ugy hordják és ugy szedik össze innen-onnan azokat a munkaeszközöket, amelyekkel ott a csöveknél dolgozniok kell. Ha már elmulasztották annakidején ugy aláépiteni azt a csövezést, ahogyan kellett volna, ha már elmulasztották megfelelő védőkészülékek építését a kutak mögé, akkor most kell ezeket a hiányokat pótolni és most kell arra törekedni, hogy a kutak megfelelő állapotban kerüljenek ismét rendelkezés alá. Nem akarok hosszasan kitérni minden egyes kérdésre, csak még azt akarom a kormány figyelmébe ajánlani, hogy az eddigi jelek szerint a főváros maga képtelen ezt a kérdést megoldani. Hogy mi az oka ennek, mi nem, azt én nem keresem, nem kutatom. Tény az, hogy ilyen bajban, mint amilyenben mos van, a főváros lakossága még sohasem volt, és a kormánynak nem szabad ezt a kérdést tétlenül nézni, hanem bele kell ebbe nyúlnia és hozzá kell látnia ahhoz, hogy rendbehozassa a kutakat ; mert ha a fertőző betegség felüti a fejét a fővárosban, akkor már késő lesz e dolgokkal foglalkozni. Én tehát azt javasolom és arra kérem a kormányt, hogy küldjön ki egy teljhatalmú kormánybiztost, aki önhatalmúlag rendelkezik, bocsásson annak minden szükséges eszközt rendelkezésére, hogy a kutakat mielőbb kitisztittassa és Budapest lakossága mielőbb tiszta, egészséges, friss vizhez jusson, nehogy a betegségek csiráit itt elhintsék. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezért a következő interpellációt intézem az összkormányhoz (ohassa) : »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a főváros vízellátása napról-napra rosszabb ; a vizhiány immár katasztrofális következményekkel, járványszeitbn fellépő megbetegedésekkel jár ? Hajlandó-e a kormány a budapesti vizellátá
