Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

86 r À nemzetgyűlés 89. ülése 1928. r évi január hő 24-én, szerdán. számithat a magyar nemzet reánk, német anya­nyelvű magyarokra. A magyarságot mi soha, soha cserbenhagyni nem fogjuk. Az oldala mellett voltunk a múltban, az oldala mellett leszünk a jövőben is. Csak egyetlen egy kívánságunk van, az, hogy mint testvérekkel bánjék is velünk. Rupert Rezső : Hallatlan ! Mi, svábok, mindig benne voltunk a magyarságban, nem mellette. (Zaj.) Neuberger Ferenc: Nem hallom, sajnos. Miután a kormány iránt bizalommal visel­tetem, az indemnitási javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps jobb felöl és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási vita már a végefelé jár, s én talán az ellenzék részéről az egyik utolsó szónok is vagyok. A pártok készen állanak arra a nagy harcra, amelyet, ha a kormány jobb belátásra nem tér, a rendtörvény vitája majdan nyújt. Méltóztassanak megengedni nekem, hogy ennek az indemnitási vitának az anyagát, pár­huzamba vonva parlamentünk félesztendei mű­ködésével, itt rövidesen, amennyire az idő még rendelkezésemre áll, feldolgozhassam és belőle némely tanulságot levonhassak. Ez a vita igen jellemző volt a mi parlamenti életűnkben, nem annyira tartalmánál fogva, mint inkább azért, mert mutatta az egyes egyéneknek, az egyes pártoknak a parlamentben való széttagolódását. Némi kis támpontot nyújtott az objektiv szem­lélőnek a jövő tagozódás kialakulására, tisztába jöttünk egyes pártok és személyek céljaival. Természetesen a kormánnyal mi ellenzékiek már régen tisztában vagyunk és tudjuk, hogy a kormánynak kizárólag a saját önfentartása a célja. Körülbelül látjuk azokat a nagy szükség­leteket, amelyeknek legalább némi részben való kielégítését a nemzet, a nép szempontjából mindnyájan egyaránt, pártkülönbség nélkül kívánjuk. Látjuk azokat a gondolatokat és irányelveket, amelyekre nézve a parlament különböző pártjainak körülbelül egyöntetű a felfogása s amelyek alkalmasak lehetnének, igazi belátás esetén, ennek az országnak össze­fogására. De látjuk azokat az elválasztó határ­vonalakat is, amelyek a kormányt és a többség­nek a kormányt feltétlenül támogató részét az ellenzéktől, különösen a demokratikus ellenzék­től elválasztják. Szilágyi Lajos: Melyik demokratikus ellenzék ? Rupert Rezső: Megnyugtathatlak, hogy te nem vagy az! (Derültség a szélsÖbaloldalon.) Szilágyi Lajos: Ezt akarom tudni! Hegymegi-Kiss Pál: Megállapíthatom azt, hogy ez a nemzetgyűlés folytatása azoknak a régi országgyűléseknek, amelyek gravamenekkel dolgoztak. Most is igy van, ez azzal a különb­séggel, hogy a gravameneket most mi nem Bécs­csel szemben, hanem igen sajnos, egy nemzeti alapon álló kormánnyal szemben adjuk elő. Ebből a vitából is látható azonban az, hogy | a pártok kialakulása még mindig a forrás | stádiumában van. Abban mindnyájan megegye­zünk, hogy parlamentáris rendszer mellett par­: lamenti pártélet nélkül el nem képzelhető. Bluntschli, egyik leghíresebb elméleti politikus, I helyesen állapította meg »Charakter und G-eist der politischen Parteien« című munkájában, I hogy ott, ahol a parlamentben helyes párttago­zódás nincs, az államtest beteg. A mi állam­testünk a betegség minden kórságát magán vi­seli, mert itt, a mi parlamentünkben, a mi nemzetgyűlésünkben a helyes párttagozódás még most sincs kialakulva. Méltóztassanak megengedni, hogy ebben a tekintetben konkrété is rámutassak elsősorban magára az egységespártra Az egységespártra vonatkozólag az én képviselőtársaim igen sok­szor szokták azt a kitételt használni, hogy ez voltaképen egy Noé bárkája, amelyben vannak liberális, demokratikus, konzervatív és reakciós gondolkodású emberek, vannak kisgazdák és nagy­birtokosok, földbirtokosok, vannak ott régi füg­getlenségiek, vannak ott régi munkapártiak, vannak ott hivatalos és nem hivatalos jelöltek. Az utóbbiak, a nem hivatalos jelöltek alatt azokat értem, akik velünk együtt épen ugy tapasztalták, habár kisebb mértékben is, a kor­mány erőszakát, a kormány nyomását a válasz­tásokon, mint mi. Sőt azt is láttuk, — ez az in­demnitási vita arról is meggyőzött bennünket — hogy még olyan eminens kérdésben, amelyre nézve itt a párt egyik vezére nyilatkozott : a fajvédelem kérdésében sincs az egységespárt teljesen egy­öntetű állásponton, úgyhogy ebben a tekintetben Mándy Sámuel képviselőtársam beszédére kell rá­I mutatnom. Rupert Rezső: Vagy pedig az előbbi beszédre, amely szerint ma megint több faj van Magyarországon ! Hegymegi-Kiss Pál: Az is kétségtelen, — amint azt az előttem szólott igen t. képviselő­társam objektiv és igen szép, tartalmas beszéde is mutatja — hogy az egységespárt igen t. tagjai is, vagy legalább is azok nagyobb része, akik itt az indemnitási vitához hozzászólottak, ellenzéki beszédet mondtak, amelyből tisztára csak az a pár szó : »az indemnitási javaslatot elfogadom« volt kormánypárti. A polgári ellenzék, amely az egységes párt­tal szemben áll, körülbelül négy irányban tago­zódik. Ezt a tagozódást mindnyájan nagyon jól méltóztatnak ismerni. Az egyikbe tartozik az u. n. keresztény ellenzék, inkább konzervatív alapon, a másikba a pártonkivüliek egy cso­portja, amelynek nevében legutóbb Szilágyi La­jos képviselőtársam beszélt, a harmadik cso­portba az a párt, amely egy tépett lobogót, a régi kisgazdaprogrammot hozta át ide erre az ellenzéki oldalra, s a negyedik csoportba tartóz-

Next

/
Thumbnails
Contents