Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
86 r À nemzetgyűlés 89. ülése 1928. r évi január hő 24-én, szerdán. számithat a magyar nemzet reánk, német anyanyelvű magyarokra. A magyarságot mi soha, soha cserbenhagyni nem fogjuk. Az oldala mellett voltunk a múltban, az oldala mellett leszünk a jövőben is. Csak egyetlen egy kívánságunk van, az, hogy mint testvérekkel bánjék is velünk. Rupert Rezső : Hallatlan ! Mi, svábok, mindig benne voltunk a magyarságban, nem mellette. (Zaj.) Neuberger Ferenc: Nem hallom, sajnos. Miután a kormány iránt bizalommal viseltetem, az indemnitási javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps jobb felöl és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási vita már a végefelé jár, s én talán az ellenzék részéről az egyik utolsó szónok is vagyok. A pártok készen állanak arra a nagy harcra, amelyet, ha a kormány jobb belátásra nem tér, a rendtörvény vitája majdan nyújt. Méltóztassanak megengedni nekem, hogy ennek az indemnitási vitának az anyagát, párhuzamba vonva parlamentünk félesztendei működésével, itt rövidesen, amennyire az idő még rendelkezésemre áll, feldolgozhassam és belőle némely tanulságot levonhassak. Ez a vita igen jellemző volt a mi parlamenti életűnkben, nem annyira tartalmánál fogva, mint inkább azért, mert mutatta az egyes egyéneknek, az egyes pártoknak a parlamentben való széttagolódását. Némi kis támpontot nyújtott az objektiv szemlélőnek a jövő tagozódás kialakulására, tisztába jöttünk egyes pártok és személyek céljaival. Természetesen a kormánnyal mi ellenzékiek már régen tisztában vagyunk és tudjuk, hogy a kormánynak kizárólag a saját önfentartása a célja. Körülbelül látjuk azokat a nagy szükségleteket, amelyeknek legalább némi részben való kielégítését a nemzet, a nép szempontjából mindnyájan egyaránt, pártkülönbség nélkül kívánjuk. Látjuk azokat a gondolatokat és irányelveket, amelyekre nézve a parlament különböző pártjainak körülbelül egyöntetű a felfogása s amelyek alkalmasak lehetnének, igazi belátás esetén, ennek az országnak összefogására. De látjuk azokat az elválasztó határvonalakat is, amelyek a kormányt és a többségnek a kormányt feltétlenül támogató részét az ellenzéktől, különösen a demokratikus ellenzéktől elválasztják. Szilágyi Lajos: Melyik demokratikus ellenzék ? Rupert Rezső: Megnyugtathatlak, hogy te nem vagy az! (Derültség a szélsÖbaloldalon.) Szilágyi Lajos: Ezt akarom tudni! Hegymegi-Kiss Pál: Megállapíthatom azt, hogy ez a nemzetgyűlés folytatása azoknak a régi országgyűléseknek, amelyek gravamenekkel dolgoztak. Most is igy van, ez azzal a különbséggel, hogy a gravameneket most mi nem Bécscsel szemben, hanem igen sajnos, egy nemzeti alapon álló kormánnyal szemben adjuk elő. Ebből a vitából is látható azonban az, hogy | a pártok kialakulása még mindig a forrás | stádiumában van. Abban mindnyájan megegyezünk, hogy parlamentáris rendszer mellett par: lamenti pártélet nélkül el nem képzelhető. Bluntschli, egyik leghíresebb elméleti politikus, I helyesen állapította meg »Charakter und G-eist der politischen Parteien« című munkájában, I hogy ott, ahol a parlamentben helyes párttagozódás nincs, az államtest beteg. A mi államtestünk a betegség minden kórságát magán viseli, mert itt, a mi parlamentünkben, a mi nemzetgyűlésünkben a helyes párttagozódás még most sincs kialakulva. Méltóztassanak megengedni, hogy ebben a tekintetben konkrété is rámutassak elsősorban magára az egységespártra Az egységespártra vonatkozólag az én képviselőtársaim igen sokszor szokták azt a kitételt használni, hogy ez voltaképen egy Noé bárkája, amelyben vannak liberális, demokratikus, konzervatív és reakciós gondolkodású emberek, vannak kisgazdák és nagybirtokosok, földbirtokosok, vannak ott régi függetlenségiek, vannak ott régi munkapártiak, vannak ott hivatalos és nem hivatalos jelöltek. Az utóbbiak, a nem hivatalos jelöltek alatt azokat értem, akik velünk együtt épen ugy tapasztalták, habár kisebb mértékben is, a kormány erőszakát, a kormány nyomását a választásokon, mint mi. Sőt azt is láttuk, — ez az indemnitási vita arról is meggyőzött bennünket — hogy még olyan eminens kérdésben, amelyre nézve itt a párt egyik vezére nyilatkozott : a fajvédelem kérdésében sincs az egységespárt teljesen egyöntetű állásponton, úgyhogy ebben a tekintetben Mándy Sámuel képviselőtársam beszédére kell ráI mutatnom. Rupert Rezső: Vagy pedig az előbbi beszédre, amely szerint ma megint több faj van Magyarországon ! Hegymegi-Kiss Pál: Az is kétségtelen, — amint azt az előttem szólott igen t. képviselőtársam objektiv és igen szép, tartalmas beszéde is mutatja — hogy az egységespárt igen t. tagjai is, vagy legalább is azok nagyobb része, akik itt az indemnitási vitához hozzászólottak, ellenzéki beszédet mondtak, amelyből tisztára csak az a pár szó : »az indemnitási javaslatot elfogadom« volt kormánypárti. A polgári ellenzék, amely az egységes párttal szemben áll, körülbelül négy irányban tagozódik. Ezt a tagozódást mindnyájan nagyon jól méltóztatnak ismerni. Az egyikbe tartozik az u. n. keresztény ellenzék, inkább konzervatív alapon, a másikba a pártonkivüliek egy csoportja, amelynek nevében legutóbb Szilágyi Lajos képviselőtársam beszélt, a harmadik csoportba az a párt, amely egy tépett lobogót, a régi kisgazdaprogrammot hozta át ide erre az ellenzéki oldalra, s a negyedik csoportba tartóz-
