Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán. 75 vagyok a gazdáknak ; nemcsak azért, mert hazájukhoz példás hűséggel ragaszkodnak, hanem főként azért, mert erényeikkel úgyszólván az első helyet foglalják el a polgárság közösségében. Erényeiket kifejtették a harctéren, ahol oly ragyogd példáját adták a hazaszeretetnek, aminőt a nagy világháborúban egyetlen nemzet sem tud felmutatni. Ha pedig a gazdatársadalom munkásságát tekintem, amelyről a legutóbbi 45 napos esőzés ideje alatt közvetlen tapasztalás alapján volt alkalmam meggyőződni. Egészségüket, sem ruházatukat nem kímélték, hanem ha csak egy félórára is elállott az eső, kimentek a mezőre, hogy belopják a magot a földbe, ho^y legyen kenyerük nekik maguknak és legyen kenyere az országnak. Azt hiszem, nem szükséges a nemzetgyűlést meggyőzni arról, hogy a földreform kérdését sürgősen meg kell oldani. Különösen az utóbbi napokban érlelődött meg a szükségesség sürgőssége. Mi ezen az oldalon megalakítottuk a földreform-szövetséget. Ennek a reformszövetségnek álláspontját kifejtette már Griger Miklós igen t. képviselőtársam, aki nemcsak hivatott papja az egyháznak, hanem amilyen kiváló munkás egyházi téren, olyan nagyrabecsült munkása, előrelátó politikusa a nemzetgyűlésnek. Az ő okos, átgondolt és mindent érdekkel számoló beszéde meggyőzte az egységes párt nagy részét arról, hogy a földreformot igenis meg lehet és meg kell oldani. Különösen azok, akik komolyan szivükön viselik a földreform kérdését, fogadták örömmel a szövetség megalakítását az egységes pártban. Ebben a szövetségben kívülről is erőt nyernek céljaik megvalósítására. Mi nem keresünk érdemeket és nem kívánjuk, hogy talán a mi számlánkra írassék majd a földreform szorosabb keresztülvitele. Csinálja azt csak meg az egységes párt, mi csak velük fogunk örülni. Nánássy Andor: Ez nem pártkérdés! Strausz István ; Nem pártkérdés, nem is osztályok közötti kérdés. A nagybirtokos társadalom, mint gróf Széchenyi Viktor igen t. képviselőtársam is kifejtette, maga is gyorsítani kívánja a földreform végrehajtását . . . Peidl Gyula : A gyakorlat nem azt mutatja ! Strausz István : . . . mert látja, hogy egyes politikai szereplők számára nagyon jó anyag az izgatásra a késlekedés -és látja azt, hogy a bizonytalanság, a nagybirtokot is sújtja, amíg ez a méreg el van vetve a gazdatársadalom között és míg a kérdést meg nem oldják ; tehát $ nagybirtokosok maguk is siettetik a reform mielőbbi megvalósítását. Csak a kormány habozik és tétovázik, ami érthetetlen. (Ellenmondásokjobb felől.) Nánássy Andor : Szó sincs róla Î Strausz István : Azok a válaszok, amelyeket a lapokban olvastam, engem megnyugtatnak, de azok a kijelentések, amelyeket itt a íöldreform kérdésében nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister ur tett, nem voltak elég határozottak, és annyit jelentettek, hogy a reform még néhány évre eltolódik. Maga Reischl képviselő ur ma az egységes párt helyeslése mellett tette azt a kijelentést, hogy majd öt év alatt meg fogjuk oldani a földbirtokreformot. Nánássy Andor : Nem ezt mondta, hanem azt, hogy öt év alatt befejeződik! Vanczák János : Kerül amellé még egy nulla is! Strausz István: Ez nagyon hosszú idő! Annak a beszédnek okfejtéséhez, amelyet itt a földbirtokreform kérdésében Griger igen t. képviselőtársam mondott, egy szó hozzátenni valóm sincs. Azóta azonban adódott egy körülmény, amelyet mégis emlékezetébe kell idéznem az igen t. Nemzetgyűlésnek. Mindnyájan tudjuk, hogy a közeledő tavasz komor eseményekkel terhes és azoknak mibenlétét, valamint a horderejét nekünk is mérlegelnünk kell és szükséges, hogy számoljunk az eshetőségekkel. Nem lehet ezeket a készülő nagy eseményeket tétlenül, álmosan nézni, mint ahogy eddig a kormány a külpolitikában tette. Amikor szemlélődünk, ez nem azt jelenti, hogy háborút akarunk. De tudjuk a múltból, hogy bele kényszerittettünk a háborúba; ami most is könnyen megeshetik. Akkor pedig egy nagy erőtényezőnek lanyhaságával, idegenkedésével, közönyösségévei kellene számolnunk, mert hiszen a kisgazdák és a mezőgazdasági munkások az elmúlt háborúban kaptak váltót arra, hogy ők abból a földből, amelyet mindenkinél bátrabban, mindenkinél nagyobb áldozatkészséggel védtek, részesedni fognak. Ezt a váltót tehát a kormánynak, illetőleg az egész nemzetnek a lehető leggyorsabban be kell váltania. Még a külpolitikáról kívánok néhány szót szólani. Nagyon csodálkoztam azon, hogy a kisentente államai ide demarche-okat küldtek azzal, hogy itt készülődések, irredenta mozgalmak vannak. Kérdezzék csak meg a kisentente-ot, milyen irredenta mozgalmak vannak náluk az elszakadt magyar testvéreinktől. Azok majd meg fogják nekik mondani a kritikát jobban, mint ahogy én itt megmondhatnám. De különösen azért csodálkozom, mert a kormány eddig a kisentente-al szemben mindig kezes bárány volt. Ha csak gondoltak valamit, a kormány már is teljesítette. Nem is utalok egyébre, mint arra, hogy apostoli koronás királyunkat egy szóra internálták. Miért jöhet ide tehát demarshe-sal, ezzel a kormánnyal szemben miért viseltetik bizalmatlansággal ? Itt van a rendtörvény. A lapok kommünikéket hoznak, hogy Csehszlovákia óvást emelt a rendtörvény ellen. Nem akarom elhinni, de félő, hogyha óvást emel, akkor mint ahogyan internálták királyunkat, éppen ugy teljesíteni foiják Csehszlovákiának azt az óhaját is, nem a mienket, nem az ellenzékét, hanem az idegen nemzetét. Meg vagyok győződve arról, hogyha Cseh-