Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
38 A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. évi január hó 23-án, kedden. térítési összegét, ha jól emlékszem, 20 koronára állapították meg egyszersmindenkorra, úgyhogy a gazdáknak per útjára kellett menniök, amikor természetesen lényegesen magasabb összegeket kaptak, mint amennyit a gazdasági felügyelő a bányatársulattal egyetemben megállapított volna. En remélem tehát, hogy a földmívelésügyi minister UT — hiszen az ő kötelessége elsősorban a kisgazdák érdekeit megvédeni —módját fogja találni annak, hogy ennek a tisztviselőnek a ténykedését ott felülvizsgálj a. (Helyeslés jobbfelöl.) és pedig egy pártatlan szakközeg utján és meggyőződjék azokról a súlyos mulasztásokról, amelyek ebben a kerületben történtek. A munka szabadságáról több izben is esett itt a nemzetgyűlésen sző, és szó esett kinn a sajtóban is. Én is ugy értelmezem a munka szabadságát, hogy mindenkinek lehetővé kell tenni, hogy ott dolgozzék, ahol akar, és olyan feltételek mellett, amelyek neki tetszenek. Szomjas Gusztáv: És nem ismerünk szakszervezeti kényszert ! Peyer Károly: Szakszervezeti kényszert nem ismerünk! ( Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nines is 1 Félkiáltások a jobboldalon ; De igenis van! Legyen paritásos munkaközvetítés !) Ezzel szemben viszont azt lehet mondani, hogy nem szabad munkaadói kényszert sem ismerni, mert ezt az elvet sem lehet szankcionálni. Szomjas Gusztáv: ügy van ! Peyer Károly: De méltóztassék megengedni, hogy én e két kérdés mellett, amely itt felvetődik, bemutassam, hogy van egy harmadik tényező is, amely beékelődik itt a munkás és munkaadói viszonyba, egy olyan tényező, amelynek működését nem lehet ellenőrizni s nem lehet meg sem fogni. Itt van a kezem között egy bányamunkás felvételi lapja. Az illető, aki a pécsi kerületben született s akit szabályszerűén felvettek a Budapestvidéki kőszénbánya részvénytársaságnál, elment az orvoshoz s az orvos őt 1922 február 23-án munkaképesnek találta. Elmegy vissza, hogy őt munkába helyezzék. Mielőtt azonban munkába helyeznék, elküldik őt a községi jegyzőhöz és a csendőrségre. A községi jegyző az iratra hátul ráírja : Jelentkezett Pilisszentivánon. Semmi megjegyzés, rendben van. A csendőrségnél ráírják a következőt ; »Nem vehető fel. Pilisvörösvár, 1922 február 23. Tóth István, tiszthelyettes.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Csendőrkényszer ! Ez a rendőrállam 1) Elment oda az a munkás és megkérdezte, hogy miért nem lehet őt felvenni. Megtagadták a felvilágositást és a bánya nem jutott abba a helyzetbe, hogy ezt a munkást felvehesse. Ez a munkás soha nem volt lezárva ... Pikler Emil : Vörös volt a füle hegye ! Peyer Károly : . . . kommunista bűncselekmények miatt tudtával semmiféle összeütközésbe nem került sem a törvényekkel, sem a rendeletekkel, s mégis kényszeritik arra, hogy egyik helyről a másikra vándoroljon, s ahol munkára jelentkezik, sehol nem kap munkát, sehol nem nyer alkalmazást. Tessék megmondani, hogy Pilisvörösvárott a csendőrtiszthelyettes minek alapján rendeli el azt, hogy nem vehető fel ez a munkás, aki onnan szabadon távozhat, elmehet, senki őt nem bántja, senki a mozgásában nem korlátozza, mindent tehet, csak nem. dolgozhat. Ha azután elmegy és útlevelet kér azzal, hogy ki akar menni Franciaországba s ott akar dolgozni és ott akarja megkeresni a kenyerét, akkor megint beleütközik egy másik rendeletbe, amelyet bizalmasan kiadott valamelyik hatóság, s amikor az alispánnál jelentkezik útlevélért, előadva, hogy Franciaországba akar menni, akkor durván összeszidják és kidobják. Rassay Károly : Mit tegyen az ilyen ember ? Peyer Károly : Mi legyen ebből az emberből ? Tessék megmondani ! Rassay Károly : Az ébredőkhöz menjen ? Mayer János : Valami olyannak kell lenni. Peyer Károly : A szakmájában munkát nein tud kapni. Kivándoroljon ? Kivándorolni sem engedik. Az állam ezzel a gonosztevőket tenyészti, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) mert arra kényszeríti az ilyen embert, hegy elmenjen lopni, mert nem adnak a kezébe semmiféle végzést, semmiféle határozatot, hegy az ellen felehbezhessen, vagy valakihez fordulhasson. Mert hiába megy Németh János tiszthelyetteshez, az a tiszthelyettes csak a vállát rántja, hivatkozik felsőbb ; helyiől kapott utasításra és nem engedi ezt a munkást felvermi. Rassay Károly : Halálos Ítélet ! (Zaj.) Éhhalál i Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Peyer Károly : Nagyon sok ilyen dolgot meg lehetne szüntetni, ha a munkásoknak meg volna a módjuk arra, hogy az ilyen intézkedések ellen orvoslást keressenek. Hiszen ez az ember talán csak egyike azoknak a többeknek, akik igy jártak. Véletlenül tudom, hegy milyen rendelet és intézkedés folytán nem juthatott az illető munkához, ugy hogy sikerült ezt az állapotot megszüntetni ebben az egy esetben. De a többiek, akik szanaszét csavarognak az országban, talán ma az egyik teloncházba mennek, holnap a másikba, mint csavargók, mint közveszélyes egyének. Rassay Károly : Mint munkakerülők ! Peyer Károly : Ha a szervezkedés tekintetében nem volnának itt azok a korlátozások, akkor ezek a bajok sem tudnának íennállani. Ezen a területen is mit látunk ? Azt látjuk, hegy a helyzet nem javul, hanem — mint köztudomású — a hányszor kiad a kormány egy rendeletet az egyesülési jog tárgyában, annyiszor kcmplikálódik ez a helyzet és a különböző hatóságok annyiféleképen értelmezik azt. Ujabban kibocsátott a kormány egy rendeletet, a 77000/1922. sz. belügyministeri rendeletet, amely szabályozza az egyesületek, alapszabályait és előírja, hogy milyen kellékek szükségesek a helyi csoportok megalakítása nál. Egyúttal ez a rendelet és az azt kiegészítő 44126/1922. B, M.
