Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
36 A nemzetgyűlés 88. ülése 1923, vannak birtokai, herceg Mette rnichnétől, aki tudtommal külföldi hercegnő és talán már nem is él, csak az utódai vannak itt, nem lehet semmiféle birtokot kapni, mert, amint kérnek valamit, nyomban ott van az uradalom intézősége és kijelenti, hogy az egész gazdálkodást veszélyeztetné, ha a munkásoknak egypár házhelyet kiutalnának. Az eseteknek egész tömegét lehetne itt felsorolni, Ezekre nem akarok kiterjeszkedni, csak arra kívánok rámutatni, mi képen teszik tönkre Magyarországon ott, ahol megfelelő jóindulat nélkül kezelik a kérdést, — nem akarok súlyosabb kifejezést használni — magukat a kisgazdákat. Itt van egy eset, amely Esztergom vármegyében történt. A választókerületem egyik községének határában 110 katasztrális hold rétet elöntött a viz. Kutattuk, mi ennek a magyarázata, és kitűnt, hogy a réten keresztülfolyó csatorna eliszaposodott, még pedig azért, mert a Metternich-uradalom a, falu végében duzzasztót csinált, hogy a malom részére elegendő viz álljon rendelkezésre. Mi volt ennek az eredménye ? Homokos területen folyik keresztül a viz, tehát nagymennyiségű homokot visz magával, amely pár hónap alatt lerakódott először a zsilipnél, később pedig végig megtöltötte az egész árkot, úgyhogy a viz kifolyt a rétre és a 110 katasztrális hold terület, amely 92 gazdának a tulajdona, viz alá került, úgyhogy a rétnek egész termése, szénája, mind tönkrement és a községnek nem volt hol legeltetnie szarvasmarháit. (Az dnökd széket Almásy László foglalja el.) Hiába fordultak ők a hatósághoz, hiába fordultak bárhová, senki nem intézkedett és senki nem tartotta szükségesnek, hogy ebbe a kérdésbe beleavatkozzék, mig végre nagynehezen sikerült keresztülvinni azt, hogy az árkot kitisztitották. De magát a bajt nem szüntették meg, mert a baj onnan keletkezik, hogy az egyik bánya azt a vizet f mely a bánya mélyéből jön, átereszti olyan területre, ahol a viz három község határán folyik keresztül, három községből vizsi magával a homokot és rakja le az egyik községnek a medencéjébe, ahelyett, hogy gondoskodnának vagy intézkedés történnék arra nézve, hogy a bányatársulat géperővel más irányba emelje a vizet, ahol pár száz méterrel odébb, úgyszólván egyenesen belefolyhatnék a Dunába. Nem történt ez meg, mert a gazdasági felügyelő, aki itt intézkedik, érdekelt fél, és később be is fogom mutatni ennek az urnák érdekeltségét. Itt van azután Lábatlan községben 50 hold legelő. Ezt a legelőt anélkül, hogy a községnek tudomására jutott volna, megvette az ottani cementgyár azzal, hogy neki a cainettermelés szempontjából szüksége van arra a területre. Az eredmény az, hogy a község most egy hold legelő nélkül van és ha a szomszéd község határából nem kapnának valamelyes legelőt, egyáltalán nem tudnák a marhájukat hova kihajtani. Ezek az évi január hó 23-án, kedden. emberek ismételten hozzám fordultak és beadványokkal ismételten sürgették ennek a kérdésnek rendezését, és a gazdasági felügyelőt is ismételten megkeresték. A gazdasági felügyelő kint is járt, de lényegében nem változott semmi és a gazdáknak ma sincs legelőjük. Érdeklődtem, hogy ki ez a gazdasági felügyelő, aki ennyire egyoldalúan kezeli ezeket az ügyeket, és rájöttem arra, hogy ez a gazdasági felügyelő, Lakner László m. kir. gazdasági felügyelő, egyúttal a bányatársulat gazdaságának is intézője. Pikler Emil : Szép kis felügyelő ! CsontOS Imre: Be kell jelenteni. Peyer Károly : Csak természetes, hogy amikor a bányatársulatnak . . . (Zaj és ellenmondások jobbfelől) Mayer János : Lehetetlen ! Peyer Károly : Hiába méltóztatnak tagadni, ez az állítás való ! Legfeljebb az lehetséges hogy az utóbbi napokban megvált ettől az állásától. De hiszen módjukban van a képviselő uraknak a földmivelésügyi ministeiiumban fekvő aktákból meggyőződni az én állitásom helyességéről. Mayer lános : Állami tisztviselő nem lehet magánember tisztje ! Peyer Károly : Ez a gazdasági felügyelő a bányatársulat gazdaságának az intézője. Szoros összeköttetésben áll a bányatársulattal és állami befolyását érvényesiti akkor, amikor azt a bányatársulat érdekei megkívánják. Ennek tudható be pl., hogy Dorog községben elvették a gazdák legjobb termőföldjeit, a káposztásföldeket arra a célra, hogy ott a tisztviselőknek lakásokat építsenek. Csontos Imre : Es eddig tűrte ezt a képviselő ur, pedig tudta ! Peyer Károly : Én most vagyok először képviselő, nekem nem volt módomban ezt a régi nemzetgyűlésen elmondani. Elvették a gazdáktól legértékesebb földjeiket, pedig véleményem szerint ezeknek a tisztviselőknek valamivei távolabb is ép ugy lehetett volna lakást épiteni. Nincs sehol előírva, hogy nekik közvetlenül a bánya mellett kell lakniok, hiszen vannak bányatársulatok, főként a salgótarjáni kerületben, ahol a bányatelepek sokszor félórányira, vagy órányi távolságban is feküsznek a tisztviselői lakásoktól és a központi igazgatóságtól. Eljártak ezek a választók a földmivelésügyi minister urnái, ugy tudom, beadványuk is van ott, amelyben ezt a visszás helyzetet feltárják. De a legjellemzőbb az, hogy pl. Esztergom városának is volt legutóbb egy tekintélyes gazdasága, amelyet bérbe akart adni. Erre a gazdaságra jelentkeztek azok a gazdák, akik földjének egy részét épen a bányakisajátitás folytán elvették. És csodálatos módon még sem ezeknek a községeknek gazdái kapták meg ezt a bérletet, hanem megkapta az a bányatársulat, amelynek ez a m. kir. gazdasági felügyelő az alkalmazottja. Mátéffy Viktor : A kenyérmezei részvénytársaságnál a gazdák nem akartak földeket kibérelni.
