Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-98
398 A new zeig y ülés 98. ülése 3923. évi február hó 9-én, pénteken. támad meg exiszteneiájukban. Mert igy van: exiszteneiájukban támad meg ez a javaslat valakit. Hogy ezzel a támadással az ország ipari fejlődését is érzékeny sérelem éri, azt külön nem is hangsúlyozom, mert erre minden logikusan gondolkozó elme önmagától rá fog jönni. A felső ipariskolákat nem azért állították fel Magyarországon, hogy felső ipariskolák is legyenek a többi iskola mellett; amikor azokat felállították, az ipar fejlődésének érdekeit tartották szem előtt és hogy az ipari fejlődés érdekeit igen kitűnő mértékben szolgálta a felső ipariskola intézménye, annak jele az, hogy mikor megcsinálták az elsőt, megcsinálták utána nemsokára a másodikat és a harmadikat is. Hogy ezek az iskolák milyen kitűnően működtek, azt megmutatták az eredmények. Ezek a műszaki középiskolák igen jól dolgoztak, az ország ipari fejlődése szempontjából rendkívül jó anyagot termeltek, mert hiszen az ipariskolai és egyetemi képzés között a nagy differenciát az adta, hogy mig a felső ipariskola kiváló gyakorlati technikusokat nevelt, mig ott a gyakorlati képzés volt erősebb, addig az egyetem ma is az elméleti képzésre helyezi a fősúlyt. A tananyag tekintetében pedig a következőket olvasom egy olyan testület részéről, amely teljes felelősséggel mondja azt, amit mond. Az országos Műszaki Egyesület irja erre vonatkozóan egy körlevelében, hogy az állami felső ipariskolák és a műegyetem tananyaga között lényegében az az egyedüli különbség, hogy az állami felső ipariskola a mérnöki tudományokat a gyakorlatnak megfelelő algebrai alapon, a műegyetem pedig a kutatásokhoz szükséges felső matematikai alapon tanítja, de mindkettő képesit mérnöki gyakorlatra. Szabóky Jenő; Az egyik középiskola, a másik felsőiskola ! Propper Sándor : Nem ő mondja, az egyesület mondja! Várnai Dániel : Ha felolvasom, akkor azonosítom is magam vele. Az ipariskola a gyakorlat iskolája, a megfelelő elméleti képzéssel felszerelve. Az ipariskolákból már 18 —19 éves korban kikerülnek az ott végzett fiatalemberek. A technikusok 18—19 éves korukban már a gyárakban dolgoznak, ott folytatják a gyakorlatot és az elméleti továbbképzést szintén folytatják megfelelő fórumokon. Propper Sándor: De hiányzik a szent diploma! Szabóky Jenő: Ebben nincs nézeteltérés! Várnai Dánie! : A használhatóság tekintetében is kitűnő példákat szolgáltatnak a felső ipariskolák és amikor egy esetet hozok itt elő az ipariskolát és a műegyetemet végzettek közötti különbség jellemzésére, nem akarom azt kiélezni és általánosítani, de olyan frappáns az eset, hogy el kell mondanom A berlini AEG» néi egyszer két magyar fiatal ember jelentkezett felvételre. Az egyik felső ipari iskolát végzett, a másik műegyetemet. A felvételi vizsgával járó aktuson keresztülestek és a felvételi vizsga eredményeként — pedig ott nagyon megnézik, hogy kiket vesznek fel az egyes osztályokba — a felső ipariskolás a tervezői osztályba került, az okleveles mérnök pedig a felső ipariskolás mellé — rajzolónak. Szabóky Jenő: Tehetségesebb volt! Propper Sándor : Tehát nem szabad elzárni a tehetségeket! Szabóky Jenő: Nem zárjuk el! Herrmann Miksa előadó : Hol vannak elzárva ? Szabóky Jenő: Nem olvasta a törvényjavaslatról szóló jelentést! Az urak a törvényjavaslatot olvasták el, a jelentést pedig nem! Várnai Dániel : Ne türelmetlenkedjenek az urak, mindjárt megmondom, hol van elzárva az útja a tehetségeknek. (Zaj a jobboldalon.) Szabóky jeno : Ajánlom a jelentés elolvasását. Elnök: Csendet kérek! Várnai Dániel : Ismétlem, ne méltóztassanak türelmetlenkedni, el fogom mondani, t. mérnök ur, hogy hol zárják el a tehetségek útját. Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a nemzetgyűlésen képviselők vannak. Szabóky Jenő: Köszönöm, elvtárs! (DerültRég a jobboldalon.) Elnök : Szabóky képviselő urat rendreutasítom ! (Zaj ) Csendet kérek ! Várnai Dániel : A gyakorlati életben való használhatóság és kiválóság tekintetében a legjobban bizonyít az a kimutatás, amely 1921. évről vétetett fel és amelyet leszek bátor felolvasni. A kimutatás 52 magyar vállalat mérnöki munkával megbizott tisztviselőiről szól. Kitűnik belőle, hogy ebben az 52 magyar vállalatban tervezői munkakörben működött 3l°/o okleveles, 69% nem okleveles mérnök, szerkesztői munkakörben működött 28% okleveles, 72% nem okleveles mérnök, gyártásvezető volt 32% okleveles, 65% nem okleveles mérnök, építésvezető volt 23% okleveles, 77% nem okleveles mérnök ; az összesek közül osztályvezető főnök volt 42% okleveles, 58% nem okleveles mérnök, főnökhelyettes az osztályokban 40% okleveles, és 60% nem okleveles mérnök. Azt hiszem, ezeket a számokat nem lehet semmibe venni. E számok mellett nem lehet ugy elhaladni, mint amelyek nem bizonyítanak amellett, hogy azt a kategóriát, amelyet a mérnöki rendtartásról szóló javaslat egyszerűen félre akar állítani, ugy kell kezelni, mint igen hasznos részét az ipari tevékenységnek, tehát nem kizárni, hanem felvenni őket azokba a lehetőségekbe, melyeknek segítségével egyformán küzdhessenek a magyar ipar fejlődéséért és Magyarország lábraállitásáórt az okleveles mérnökökkel együtt. De maga a javaslat sem tudja tudomásul nem venni ezeket az eredményeket és a nem okleveles, úgynevezett gyakorlati mérnökök
