Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. évi január hó 23-án, kedden. 33 tehát az, hogy ezeknek a bányahatóságoknak a hatásköre kiterjesztessék és a salgótarjáni, miskolci ós pécsi meglévő hatóságokat önálló bányakapitánysági joggal ruházzák fel s még ezek is állítsanak fel nagyobb bányatelepeken bányabiztosságokat, vagy egyéb kirendeltségeket, amelyek ellenőrzik a bányaművelést szakszerű szempontból, életbiztonság szempontjából és a munkásság egészségügye szempontjából is. Nagy bajnak tartom egyáltalában, hogy a bányahatóságok a pénzügyministerium hatás­körébe tartoznak. Nem is tudom magyarázatát adni annak, hogy összefüggés van a pénzügy és a bányahatóságok között. Végre kutattam a dolgot és azt a felvilágosítást kaptam, hogy annak idején, amikor szétválasztották a minis­teriumokat és a ministeriumok átszervezés alatt voltak Baross Gábor idején, akkor Baross Grábor nem akarta átvenni a bányahatóságokat, mert a pénzügyminister nem adott neki megfelelő ellátást ezeknek a hatóságoknak a céljaira. Ezért maradtak a bányahatóságok a pénzügyminis­teriumban. Később ott tartották őket azért, mert az állami szénbányászat szempontjából cél­szerűnek látszott, hogy ott maradjanak, ahol a szénbányák ügyeit intézik, bár az is nagyon furcsa felfogás, hogy a szénbányákat helyesebb­nek tartották nem a kereskedelemügyi és ipari ministerium hatáskörébe utalni, hanem a pénz­ügyministeriumba. De ma, amikor az ország szerencsétlen feldarabolása folytán elvesztettük az állami szénbányák legnagyobb részét, elvesz­tettük a lónyatelepi és a varasdi bányákat s az egyetlen komlói maradt meg, akkor igazán nincsen semmi értelme annak, hogy ezt az álla­potot továbbra is fentartsák és a legcélszerűbb volna, ha ugy az állami szónbányáknak ügyeit, mint a bányahatóságoknak ügyeit is a pénzügy­ből áthelyeznék a kereskedelemügyi minister hatáskörébe és ott egyesítenék azokkal a resszor­tokkal, amelyek Magyarország iparát és keres­kedelmét irányítják és vezetik. Hiánya az egész magyar bányászatnak az, hogy nem jelenik meg az a szokásos évi jelentés a bányahatóság részérő], amely azelőtt összefoglaló képet adott ez egész magyar bányaművelésről s melyet Wallner államtitkár szerkesztett. Lehet, hogy nekem nem tetszettek egyes szempontok, ahogy ez a jelentés össze volt állítva, minden­esetre voltak benne kifogásolható dolgok, de olyan szakszerű munka volt, amely az egész kérdés elbírálásának alapjául szolgálhatott. A múltkoriban a kereskedelemügyi minister ur előterjesztette itt a statisztikai hivatalnak a bányászatra vonatkozó kérdőivét. Ebből senki sem fog szakszerű statisztikát csinálhatni, azért, mert az, aki ezt a ivet összeállította, egyálta­lában sohasem foglalkozott bányászattal, nem ismeri azokat a speciális viszonyokat, amelyek ott vannak és azt a különleges helyzetet, amely­ben a bányaművelés történik. Lehet, hogy te­kintélyesebb összeget igényelne, ennek a műnek NAPLÓ ix. a kinyomatása, de ezt az Összeget mégis elő kellene teremteni. Látjuk, hogy a külföldön ezen a téren milyen óriási munkát végeznek. Szakszerűen kiszámítják az átlagos teljesítményt bányánkint, aknánkint, kiszámítják a műszakok számát és ezt próbálják összeegyeztetni azzal a gazdasági politikával, amellyel egy országot komolyan talpra kell állítani. Hogyan kívánják ezt nálunk elvégezni anél­kül, hogy a szükséges kimutatások rendelkezésre állnának ? Minden bányatársulat üzleti titokként kezeli azokat az adatokat, amelyek rendelkezé­sére állanak; ezek az adatok az idegeneknek hozzá nem férhetők, azokba senki bele nem tekinthet. Azokra a statisztikai adatokra, ame­lyeket a statisztikai hivatal esetleg két év múlva össze fog állítani ezekből a kérdőivekből, kár a papirost elkölteni, kár azt az ivet kibocsátani, mert ezen a téren teljesen hasznavehetetlen mun­kát fognak végezni. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kap­csolatban foglalkozzam a szénkérdéssel általában és rámutassak arra a visszás helyzetre, amelyben Magyarországon a szénellátás tekintetében va­gyunk. A háború alatt a széninségre való tekin­tettel létesítették a szénkormánybiztosságot, amelynek hatáskörébe utalták az ország szén­ellátását és egyúttal a külföldi szénnek behoza­talát. ^Ez a szénkormánybiztosság még ma is megvan valamelyest változott formában, mert közben bizonyos urak rájöttek arra, hogy a szén­kormánybiztosság nem volt egészen tökéletes, tehát csináltak egy hármas szénkormánybiztos­ságot; az egyik katonai szénfelügyelőség volt, a másik széntermelési kormánybiztosság, a har­madik pedig szénelosztási kormánybiztosság. Valamelyes részünk nekünk is van abban, hogy megszűnt ez a három kormánybiztosság, melyeknek egymással szemben való gyűlölete és ellentétes intézkedései nagymértékben hozzá­járultak ahhoz, hogy Magyarországon a szén­termelést tönkrefeegyék. Ugy vagyok értesülve, hogy a katonai szénfelügyelőség, ha nem is ebben a formában, de más formában, ma is fennáll. Nem hiszem, hogy ennek fentartása előnyösen befolyásolná ezt az egész kérdést és hasznára válnék az ország széntermelésének. A mai helyzet az, hogy vissza van állítva az az állapot, amely akkor volt, amikor a há­ború alatt a szénkormánybiztosságot megszer­vezték. Eszerint Magyarországon csak annak adhatnak el a bányatársulatok szenet, akinek a szénbizottság valamelyes mennyiséget kiutal. A szénkormánybiztosság megállapítja, hogy ki­nek van szénre igénye s a szénbánya társula­toknak vannak bizonyos számú kereskedői, akik­nek közvetítésével jut el a szén a fogyasztóhoz. Hiszen magának a kérdésnek ilyen módon való elintézése ellen nem volna kifogásunk. De ez a kérdés komplikálódik azzal, hogy befolyást gya­korolnak egyúttal az árakra is, még pedig nem 5

Next

/
Thumbnails
Contents