Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. évi január hó 23-án, kedden. 27 a közös vagyonra, a kommünre kell hogy vezessen. Peyer Károly : Ezt Marx nem mondja. Más a termelőeszközök és más a vagyon. Patacsi Dénes : Azért félünk mi ettől, mert ha megindul a hógörgeteg, nem tudni ám, hogy hol áll meg és hogy meg lohet-e azt állitani. A töröknek van egy nagyon jó közmondása, azt mondja, hogy egyszer becsapatni valakinek magát, az jóhiszeműség, másodszor beesapatni valakinek magát könnyelműség és harmadszor becsapatni magát : esztelenség. Amikor ez a szerencsétlen magyar nemzet felülve a hamis nemzeti ideáloknak Károlyi Mihálytól, Jászitól, Kunfitól és társaitól becsapatta magát, az jóhiszeműség volt; amikor jött a kommün és könnyelműen, gyáván becsapatta magát, az könynyelmüség volt ; de arra, hogy esztelenek legyünk és harmadszor is becsapassuk magunkat, nem vagyunk hajlandók. (Helyeslés jobb felöl.) Ezért én csak azt kérem, hogy a magyar nemzeti érzés tartson össze bennünket. Ez legyen a priusz, amelyen egy magyar törvényhozónak állania kell. Amikor itt az ellenzéki oldalról olyan hangot hallottam Szilágyi Lajos t. képviselőtársamtól is, hogy ő nem a pártállást nézi, hanem az ország nehéz helyzetében szivesen működik közre a múltban hibázókkal, ha azok most más utón haladnak, ugyanakkor én is azt mondom, hogy most minden olyan dolog, amely megbontja a nemzet pgységét, mely megbolygatja a kormányzati rendszert, káros dolog. Csodálatos, hogy mégis vannak pártok, csoportok és egyének, akik ma mindenáron vagy kormányt buktatni, vagy egyeseket láb alól eltenni akarnak és corioláni bosszú kielégítése végett hátba akarják támadni mindazokat, akik nehéz viszonyok között vezetik nemzetünknek Scylla és Charibdis között mozgó roncsolt hajóját. En csak azt mondom erre, hogy legyünk egyek és vezessen bennünket az a gondolat, amelyet Madách, a nagy költő mondott, hogy az embert sárból és napsugárból alkották. Azt látom, hogy mi ide a nemzet szent házába is mindig a sarat hozzuk, a sár felé húzódik az emberi lény. Emelkedjünk a napsugarak felé és a szent hazaszeretet mélységében fogjunk össze és ugy, amint a trafalgari csata megkezdése előtt Nelson angol admirális azt az egy parancsot adta ki matrózainak: Matrózok, Anglia elvárja tőletek, hogy mindenki tegye meg kötelességét, én szerető szívvel, hazámat szerető lélekkel azt mondom, hogy ne nézzük egyéni sérelmeinket, raktározzunk el minden bajt arra az időre, amikor a haza sebei begyógyulnak. Most pedig Nelson szavaival én is azt mondom nekünk, az ország hajója matrózainak: magyar törvényhozók, a haza szent neve parancsolja, tegyük meg kötelességünket! Az indemnitást elfogadom. (Élénk éljenzés jobb felől. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! A lefolyt költségvetési vita folyamán meglehetősen sok szó hangzott el a fajvédelemről. A legtöbb felszólaló képviselő azonban nagy általánosságban beszélt erről a kérdésről s közülök a legtöbb ennek a kérdésnek inkább politikai vonatkozásait domborította ki ; leszámítva Alföldy Béla ágén t. képviselőtársunkat, senki sem adott semmiféle gyakorlati útmutatást arra, miképen kellene tulajdpnképen a fajvédelmet szolgálni. Én nem akarok itt szembeszállni azzal a felfogással, amelyet Alföldy Béla képviselő- ur kifejtett, mert ő azt, amit elmondott, bizonyára meggyőződésből mondotta el, mint or ve s s ezt az egész kérdést orvosi szempontból bírálta el, figyelmen kivül hagyván azt a szociális szempontot, amelyet ennél a kérdésnél semmi körülmények között sem lehet mellőzniA gyermekhalandóságot, amelyet ő hibának és bajnak tart, én nem vélem azáltal megszüntethetőnek, ha a bábaasszonyokat eltiltjuk bizonyos tiltott műtétektől, hanem ugy vélem, sokkal jobban szolgálnék a gyermekhalandóság elleni küzdelmet akkor, ha azoknak a költségeknek a fedezésére, amelyek épen a gyermekszüléssel kapcsolatosak s amelyek a munkásosztályt és a polgári osztályt legjobban sújtják, valami módot találnánk.. Csak rá kívánok mutatni arra, hogy Németországban. nagy intézeteket, nagy intézményeket létesitettek a háború után a háborús vérveszteség pótlására, ezzeL szemben pedig nálunk azt látjuk, hogy azok az intézmények is, amelyek megvannak, nagyon elkorcsosultak. Rá kívánok mutatni itt pl. a gyermekmenhelyekre és azokra az állapotokra, amelyeket a gyermekmenhelyeken tapasztalunk és látunk. Feleslegesnek vélem, hogy ezt részletesebben kifejtsem, hiszen erről már a napilapok bő tudósításokat írtak, közölve, hogy 8—10 gyereket zsúfolnak össze két-három ágyban. Hát igy a legkevésbé lehet a faj védelmet szolgálni. Az én véleményem szerint a fajvédelem nem egy politikai jelszó ; a fajvédelemnek tényleg komoly munkát kell végeznie s ha valaki a fajvódelmet szolgálni akarja, akkor szolgálja azt a legjobban, ha nemzetnek, a lakosság nagy Összességének érdekeit szolgálja és annak az egészségügyi, meg szociális viszonyain igyekszik javítani. (Helyeslés jobbfelöl) Sajnos, ezen a téren nagyon keveset láttunk a háború előtti időben is, a háború alatt pedig jóformán semmit sem. De nagyon kevés történt Magyarországon arra nézve, hogy a háboruokozta pusztulásokat valamiképen pótolni lehessen és hogy azt a vérveszteséget, amely 4*
