Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-95
294 A ne m ici g y idés 95. ülése .192 Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. BodÓ János jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kivan valaki szólani? (Nem!) Ha szólani senki sem kivan, a vitát és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozat al. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az állatforgalmi szavatosságról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen í) Ha igen, a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki s az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik a földmunkások vállalkozó szövetkezeteinek állami támogatásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik 1 Bodó János jegyző : Dénes István ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Amidőn a földmunkásság életének és nyomorának kérdése, bár egy jelentéktelen törvényjavaslat keretében, a magyar nemzetgyűlés elé került, ugy érzem, hogy hazánk egyik legnagyobb problémájához, a magyar nemzet életének, vagy pusztulásának kérdéséhez érkeztünk el. Az igen t. földmivelésügyi államtitkár ur, Schandl Károly képviselőtársam kijelentette e törvényjavaslat indokoló beszédében azt, hogy a földmunkáskérdés Magyarországon a legégetőbb kérdés. Én ezt megtoldom és azt mondom, hogy a földmunkáskérdés Magyarországon a magyar nemzet léténe K kérdése. Ezt azért merem itt állítani, mert végre-valahára a törvényjavaslat indokolása megállapítja azt, hogy a magyar földmunkásságnak 80%-a munkanélküli, vagyis megállapítja azt, hogy a magyar földmunkásságnak 80%-a kenyérnélkuli, tehát megállapítja azt, hogy a magyar földmunkásságnak 80%-a nyomorog, éhezik és a pusztulásnak van kitéve. Ha most számokra változtatjuk át a 80%-ot, akkor megállapíthatjuk azt, hogy Magyarországon 8 millió lakosságból 4 millió lelket számláló magyar ember, nő és gyermek éhezik és van kitéve a pusztulásnak. Méltóztassanak megengedni, hogy amidőn e komoly és fontos törvényjavaslatot tárgyaljuk, ... Bogya János : A mezőgazdasági munkások 80%-a, nem pedig az összlakosság 80%-a. Elnök: Bogya János képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj ) Dénes István : Mielőtt a törvényjavaslat megvitatására rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy a földmunkáskérdést, vagyis nemzeti létünk kérdését abból a két szempontból tegyem mindenekelőtt vizsgálat tárgyává, amely ma Magyarországon ugy künn társadalmi életünkben, mint itt a magyar nemzetgyűlésen — nézetem szerint helyesen — állandóan uralkodik és felszínen van: először a kereszténység szempontjából, másodszor pedig a nemzeti eszme, a haza szempontjából. (Halljuk ! Halljuk, !) T. Nemzetgyűlés ! Nemrégen jártam az Al3. évi február hó 6-án, kedden. földön egy községben és bementem egy földmunkás család házába. Ott feküdt az ágyon puszta szalmán, príccsen a földmunkásember gyermeke. Amidőn beszélgettünk a családapával, a szegény beteges gyermek ételt kért az apjától és az apa egy tálban hideg vizet adott a gyermeknek, mert nem volt eledel, amit a gyermeknek adjon. Ez a földmunkás apa nem volt munkában, nem volt neki aratási szerződése s igy nem volt mit enni adni a gyermekének, hanem hideg vizet kellett adnia neki. Nagyon számos földmunkáscsaládunk van ilyen állapotban. Hiszen maga a törvényjavaslat leszögezi, hogy a magyar földmunkásságnak 80%-a munka nélkül van, ami kenyérnélküliséget jelent. Ez a kép ma otthon van a munkáscsaládoknál mindenütt Magyarországon. De nemcsak kenyere nincs ma a földmunkásoknak, hanem nincs ruhája a gyermekeknek és a szülőknek, nincs fehérneműjük, cipőjük és nincs fájuk, (Igaz! Ugy van!) amivel füthetnének azokban a földes házakban, ahol télen a földből a hideg feláramlik és beteggé teszi azt a szegény gyermeket, aminek következtében jelenlegi statisztikánk megállapítja, hogy ugy pusztulnak a földmunkásgyermekek, mint ősszel a legyek. Drozdy GyŐZŐ : Szomorú dolog ! Dénes István : Ezzel szemben méltóztassanak megnézni, hogy hogyan élnek a mi hatalmasaink, a mi gazdagjaink, a mi földesuraink ? Kuna P. András: A bankárok is ! (Zaj.) Dénes István : Ezt a kérdést nem lehet máskép tisztán és világosan látni, a kereszténység kérdését és a krisztusi tanokat nem lehet máskép tisztázni, csak ha szembeállítjuk azokat, akik nyomorban tespednek és szenvednek s azokat, akik a jólétben duskálkodnak. Nézzük meg, hogy nem frázis-e ma a kereszténység szelleme és szólama. Földesuraink hogy élnek ? Kastélyokban, pompában élnek, vagyont vagyonra halmoznak. Reischl Richárd : Az ügyvédek is ! Bogya János : Hát a bankárok hogy élnek % Azok járnak autón. Erdélyi Aladár : Kik csinálják a botrányt a pesti lebujokban ? (Felkiáltások jobbfelől : így nem lehet beszélni! Zaj.) Drozdy GyŐZŐ : Hogyne lehetne ! Az ellentéteket kell egymással szembeállítani. (Folytonos zaj-) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj.) Csendet kérek. Bogya JánOS : Kis hidegvíz magának sem ártana ! (Zaj. Drozdy Győző közbeszól.) Elnök : Kérem Drozdy Győző képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Dénes István : Én nem gáncsolok senkit sem, csak leszögezem a szigorú tényeket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Drozdy GyŐZŐ : ügy látszik, fáj nagyon ez a hang. Dénes István : Remélem, nem akarják azt állítani, hogy ma, amidőn soha nem látott vagyonhoz és jövedelemhez jutottak nagybirtokosaink,
