Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

À nemzetgyűlés 94. ülése 1923. évi február hó 1-én, csütörtökön. 2Ö§ egyáltalában nem bizonyítja azt, bogy a bolsevizmus, a kommunizmus megalkudott a szövetkezetekkel, hogy a bolsevizmus talán a szövetkezeteket a maga szolgálatába tudta volna szegődtetni. Az orosz szövetkezetek korántsem azok, mint amilyenek voltak a békebeli szövetkezetek. Eleknek a szövetkezeteknek, mint annak idején hazánkban is tapasztaltuk, betiltották a szabad működését, közgyűléseket nem tarthattak, igazgatóságukat elmozdították. Rothenstein Mór : Akárcsak nálunk ! Urbanics Kálmán : Hogyne, a szovjet alatt ugy volt ! Peidl Gyula : A szovjet után is ! Schandl Károly : A szövetkezeti mozgalomnak egy lényeges kritériuma, amely elválasztja tulaj donképen a kommunizmustól : a szabadság, hogy mindenki a maga akaratából menjen be a szövetkezetbe, hogy a szövetkezet élvezze azt a szabadságot, amelyet az állam törvényei megszabnak, hogy a szövetkezetben az önkéntes belépés, az önkéntes kilépés, általában az autonómia érvényesüljön. ( Ügy van ! jobb felöl.) Én nem látom ezt a kommunizmusban, amely ma Oroszországban fejlődött ki. Peidl Gyula : Az nem is kommunizmus, azért. nem lehet látni ! Schandl Károly : Én nem akarok most erről vitát kezdeni, mert voltaképen nem tartozik a tárgy keretébe, bár erről is szivesen vitatkozom. De mindenesetre azt kell nézni, hogy azok, akik csinálják, minek nevezik és én azért hivom kommunizmusnak, mert ők ezzel a terminológiával élnek. Én elismerem, hogy ma már Oroszországban nincs kommunizmus, csak a kezdő kisérletek voltak azok, ma tulaj donképen egy katonai diktatúra van néhány ember vezetésével. Csak arra akartam utalni, hogy a kommunizmus és a szövetkezeti mozgalom között tényleg vannak határvonalak. Az eredete a szövetkezeti mozgalomnak és a szocializmusnak jó darabig egy mederben haladt és azt is el kell ismernem, hogy a szocialista táborok részéről nagyon erős részvétel nyilatkozik meg a szövetkezeti mozgalomban. A szövetkezeti mozgalom azonban nem fog arra a végcélra vezetni, — ezt akarom kiemelni — mint amit a szocialista irodalom tőle vár. A szövetkezeti mozgalom mégis csak átmeneti intézmény és mindenütt arra vezetett, hogy akik ebbe bekapcsolódtak, gazdaságilag — ha egyéb körülmények indiferensek voltak — határozottan emelkedtek ; gazdaságilag fejlődött a jólétük és igy voltaképen a tömegnyomor mégsem következett be közöttük, ami a marxizmusnak, ugyebár, egyik jóslata. T. Nemzetgyűlés ! Ez a javaslat egy intézményt hoz be a magyar törvénytárba, amelynek a célja az, hogy a tőkét és a munkát kibékítse. Nem ezzel a javaslattal érjük el, ez csak részletmunka lesz. A tőkét erőszakosan kisajátítani, mint ahogyan a bdsevista kisérletek azt próbálták, nem lehetett. Azt hiszem, e tekintetben egyetértünk valamennyien ebben a Házban. Most már tehát csak arról lehet szó, hogy a tőkét békés, törvényes utón lehessen megszerezni a munkásságnak olyan mértékben, amilyen mértékben az szükségesnek látszik. Ezt a célt iparkodik ez a törvényjavaslat elérni, e céltámogatására mi mindannyian készséggel ott leszünk. (Ugy van ! jobb felől.) Célja ezzel az, hogy épen azt a magyar munkásságot, amelyről elmondhatom, ha fajvédelemről beszélünk, hegy a legmagyarabb munkás (Ugy van! jobbfelôl.), a legmagyarabb emberek társasága, megerősítsük. Hiszen a földmunkások zöme most a Tisza vidékén, Alpár mezején van, ott, ahová a magyarok ősei bejöttek és először telep?dtek le ; ha tehát ezeket mi megerősítjük, akkor végzünk elsősorban hatalmas faj védelmi munkát. Dénes István : Nagyon szép beszéd, de a földreformnál is igy kellene beszélni ! Barthos Andor : Ne zavarja ezt a szép beszédet ! Griger Miklós: Schandlban megvan a jóakarat ! Schandl Károly: Bátor vagyok rámutatni arra, hogy Olaszországban csakugyan megindult egy erős mozgalom, amely talán bizonyos mértékben emlékeztetett bennünket arra, hogy hazánkban is megvalósitsuk ezt a munkásjóléti intézményt. Olaszországban nagyon különböző szövetkezeti központok indították meg ezt az akciót, körülbelül egyidejűleg a mostani század elején. Csakugyan ugy van, hogy ezek a munkás-vállalkozó szövetkezetek nemcsak egy irányban dolgoztak, nem csupán — hogy ugy mondjam — kubikos munkálatokat és ilyen nagy közmunkákat vállaltak, hanem sokkal nagyobb szabású dolgokat. Hogy csak egyet említsek, a milánói pályaudvar, amely épen a napokban, sajnos, leégett, ilyen munkás vállalkozó szövetkezetnek alkotása ; a bresciai szövetkezeti konzorcium munkásházakat épített több községben teljes megelégedésre ; a reggio-emiliai szövetkezetek hatalmas vasutakat építettek, amelyeket ma is üzemben tartanak és pedig nemcsak vicinális vasutakat, hanem fővonalakat is építettek ki ezek a szövetkezetek. Itt van a Bologna—Firenze közötti fővonal, amely gyorsvonatok járására is alkalmas, s amely szintén egy munkás vállalkozó szövetkezet alkotása. A ravennai tartományban két központ is működik teljes egyetértésben; az egyik semleges, a más szocialista szövetkezeti központ. Fontos központtá vált azután a velencei szövetkezeti központ, amely a háború dúlásai folytán ott tapasztalt romokat takarítja el. A római és latiumi, általában a középolaszországi szövetkezetek, a különböző földmunkás vállalkozó szövetkezetek érték el a legszebb eredményeket és voltakép itt kapcsolódik be az egész dologba £155 cl fejlődés, amelyre Szeder Ferenc t. képviselőtársam utalt, hegy t. i. ne elég djünk nieg ennél a kérdésénl azzal, hogy ma csak földmunkás vállalkozó szövetkezeteket alakítunk, hanem menjünk tovább. Ebből a mozgalomból az egyéb szövetkezetek ugy alakultak ki, hogy men-