Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

A nemzetgyűlés 94. ülése 1928. ügyi minister utján a nemzetgyűlés juttatja ezt az összeget, ezt a segitséget ezen szövetkezeteknek, kell hogy azokra a földmivelésügyi kormányzatnak befolyása is legyen. En hatékonyabbá szeretném tenni a földmivelésügyi kormánynak ezt a befolyását olyanképen, hogy, amennyiben a földmivelésügyi minister kiküldöttje résztvesz a tárgyaláson, a minister kiküldöttjének joga legyen, amennyiben a tagok érdeke ezt kívánná, a tárgyalás felfüggesztését kérni. Azért tartanám ezt szükségesnek, mert ha egy ilyen formális rendelkezést nem veszünk be a törvényjavaslat szövegébe, ugy járunk, mint sok tekintetben a földreform végrehatjásánál jártunk, ahol t. i. a nemzetgyűlés nem adott a földmivelésügyi ministernek különösebb ingerenciát, ugy, hogy amikor a minister urat felelősségre vonjuk, ő egészen jogosan hivatkozhatik arra, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság mint teljesen független testület Ítélkezik ezekben az ügyekben s hogy neki legfeljebb tanácsadó, informativ szerepe van, Ennél a törvényjavaslatnál az OK.H., az Országos Központi Hitelszövetkezet veszi át — mondjuk — az OFB. feladatát. Ezért amint az OFB.-nél rámutattam beszédemben annak szükségességére, hogy a jogviszonyt a földmivelésügyi kormányzat és az OFB. között szabályozni kell olyképen, hogy a földmivelésügyi minister urnák egyes meghozandó Ítéletekre nagyobb ingerenciája legyen, itt is szükségesnek tartanám, hogy a jogviszonyt oly alapokra fektessük, hogy a földmivelésügyi komrányzatnak joga lenne esetleg megsemmisítő ítéletet is hozni, amennyiben az OKH. kiküldöttjének felfogása és az igazgatóság határozata a közérdekkel és a tagok érdekeivel nem egyeznék meg. Egyébként ismétlem, hogy a javaslatot örömmel üdvözöljük, mert az első komoly lépést látjuk ebben arra nézve, hogy a földmivelésügyi kormányzat is iparkodik a mezőgazdasági munkáskérdést megoldani. Mi, ha ellenzéki képviselők vagyunk is, nem akarunk gátat és akadályt gördíteni oly javaslatok elé, amelyek a nemzetnek és a nemzet egyik osztályának, ebben az esetben annak azon osztálynak, amely az országnak legszámottevőbb tényezője és amely ma az összes társadalmi osztályok között legjobban nyomorog és sínylődik, felemelését, helyzetének javítását célozzák. Epen ezért ugy a magam, mint pártom nevében a javaslatot örömmel üdvözlöm és elfogadom., (Élénk helyeslés jobb}elöl és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Schandl Károly ! Schandl Károly : T. Nemzetgyűlés ! Rendkívül jóleső örömmel állapítom meg azt a tényt, hogy az elhangzott vita a teljes tárgyilagosság mezején mozgott. Mindazok a felszólalások, amelyek elhangzottak, arra vallanak, hogy ebben a Házban is lehet különösen gazdasági kérdésekbea oly atmoszférát teremteni, amelynek körében az egész nemzetnek, és a nemzetbe belekapcsolt minden évi február hó l-én, csütörtökön. 287 magyar embernek jólétét, haladását előbbre vihetjük. (Ugy van ! jobbfélől.) Csakugyan ugy vagyunk, amint az igen t. képviselő urak megállapították, hogy a mezőgazdasági munkáskérdés egyik legsúlyosabb problémája lett az uj Magyarországnak. Ennek oka pedig tényleg az, hogy a mezőgazdasági munkásság sokkal nagyobb arányt képvisel ma a földmiveléssel foglalkozók körében, mint képviselt az egész Magyarországon. Az előbbi 25%-kal szemben ma 37% az arány és leginkább ez figyelmeztet minden törvényhozót és figyelmezteti magát a kormányt is arra, hogy ez a kérdés állandóan felszínen fog maradni és ezt nem lehet ideiglenes segítséggel megoldani. Kétségtelen dolog, hogy amig ez az arány megmarad, és amíg nem biztosítunk a mezőgazdasági munkásságnak megfelelő foglalkozást, addig kénytelenek vagyunk évrőlévre segitő akciókhoz fordulni. En azonban azt gondolom, — és ebben bizonyára egyetért velem a Ház minden tagja — hogy segitő akciókkal életexisztenciákat biztosítani nem lehet. (Ugy van ! Ugy van !) Ezért keresnünk kell azokat a kivezető utakat, amelyek a mezőgazdasági munkásexisztenciák megélhetését is biztosítják. Itt bátor vagyok felhívni az igen t. Ház figyelmét arra, hogy amint a reparációs kérdés eldől, amint ez a kérdés valamilyen irányban megoldódik, módja nyilik majd a magyar mezőgazdaságnak is arra, hogy külföldi hitelek igénybevételével a mezőgazdasági hitelt megteremtse ebben az országban (Helyeslés jobbfelöl.) és a mezőgazdasági hitel alapján és még egy kérdésnek elintézésével, a földreformnak befejezésével a megmaradt mezőgazdasági nagybirtokok intenzivebb gazdálkodásra beruházások, invesztíciókat eszközöljenek. Ez az intenzivebb gazdálkodás azután tényleg módot fog nyújtani sokkal több munkás alkalmazására, mint ma, mert a mai körülmények között még a földreform megvalósítása, keresztülvitele sem oldja meg a mezőgazdasági munkáskérdést. Tényleg az a helyzet, hogy épen az a munkástömeg, mely az Alföld déli részén él, a háború előtt, de még a háború alatt is a délvidéki nagybirtokokra ment aratásra : Bácskába, Bánátba. Ezek a birtokok elszakadtak csonka Magyarországtól és az alföldi mezőgazdasági munkáskérdés súlypontja voltaképen itt van. Ebből származik az a rendkívül nagy szociális baj, amely előtt szemet hunynunk nem szabad egy pillanatra sem, Itt rámutathatok a trianoni szerződésnek nagyon sok hibájára, amely annak ellenére, hogy a wilsoni elvek alapjára volna felépítve, nagyon sok szociális tekintetet és szociális eszmét nem vett figyelembe. Ezek az alföldi munkások szinte természetükből kifolyólag, ösztönszerűen iparkodtak továbbra is a Délvidékre átmenni. Mi támogatást nyújtottunk nekik ehhez és tárgyalásokat folytattunk a belgrádi kormánnyal, a szociálpolitikai ministeriummal, hogy megkönnyítsék a magyarországi munkásoknak az uj határvonalon túlra való átmenetelt, hogy ott régi munkakörüket