Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-94
A nemzetgyűlés 94. ülése 1923. évi február hó l-én } csütörtökön. 285 sanak a földmunkások, mint önálló vállalkozók. A munkaalkalmak megteremtéséről a nemzetgyűlésnek szintén gondoskodni kell, erre nagyon sok terv készült már, különösen az Alföldön nagyon sok olyan közmunkát lehetne és kellene végeztetni, amelyek a többtermelés szempontjából feltétlenül szükségesek. En jól tudom, hogy a földmivelésügyi niinisteriumban ezekkel a tervekkel nemcsak látszólagosan, vagy csak azért, hogy kitöröljék a nemzetgyűlés vagy a közvélemény figyelmét, igen behatóan foglalkoznak,foglalkoznak azzal is, hogy a legközelebbi jövőben ilyen nagyobb beruházásokat végezzenek és igy azután a földmunkások helyzetén javítsanak, ezzel a többtermelést tulajdonképen elősegitsék. Magától értetődik, hogy ez nem ehhez a törvényjavaslathoz tartozik. Reméljük, hogy a földmivelésügyi ministerium kiegészitésképen majd ezekkel a törvényjavaslatokkal is rövidesen a Ház elé fog lépni, és reméljük, hogy ily módon azt a rettenetes helyzetet, amelyben a földmunkások jelenleg vannak, meg tudjuk javítani. Tényleges munkával a nyomoron sokkal könnyebben segíthetünk, mint a folytonos elvekkel és az elméletekhez való ragaszkodással, és ha azokat az elveket és eszméket hirdetjük akkor is, mikor tudjuk, hogy ezek épen a reális munkának akadályát képezik, ha tudjuk azt, hogy ezeknek az elveknek hirdetésével a társadalmi széttagoltságot még jobban fokozzuk és erősítjük, ha tudjuk azt, hogy ezen széttagoltság által a nemzeti erőt gyengitjük és apasztjuk, a nemzeti erő apasztásával és gyengítésével pedig gyengitjük az államnak az erejét is, amelyre pedig szükség van, hogy ezeket a befektetéseket eszközölhessük és munkaalkalmakat adhassunk. Minthogy ezen javaslatnak intenciójával teljesen azonosítom magamat, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps jobhfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Csík József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szóló t. képviselőtársaim sok tekintetben megkönnyítették feladatomat, amennyiben rámutattak azokra az okokra, melyek folytán ezt a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlják. En a törvényjavaslat fontosságát főleg egy szempontból akarom megvilágítani, nevezetesen azon osztály szempontjából, amely osztályt legközelebbről érint a törvényjavaslat, a mezőgazdasági munkásosztály szempontjából. Nemcsak ma, de már az egész Magyarországon is társadalmi életünk egyik legégetőbb szociális problémája a mezőgazdasági munkáskérdés volt. Ennek a problémának előidézésében nagy szerep jutott annak az aránytalan birtokmegoszlásnak, amely Magyarországon még ma is megvan. Epen ezen aránytalan birtokmegoszlás következtében a földmunkásság, a mezőgazdasági munkásság egyik legnagyobb számottevő tényezőjévé vált a nemzetnek, a nemzeti társadalomnak. Természetesnek látszik az a gondolat, hogy a kormányoknak elsősorban azzal kellett volna törődnie, hogy ezt a számottevő osztályt lehetőleg emeljék, mert ha ezt emelték volna kultúrában és gazdagságban, azzal együtt magát a nemzetet emelték volna. Azonban sajnálattal kollett tapasztalnunk a háború előtti kormányok részéről azt a közönyt, amellyel a mezőgazdasági munkássággal és a munkáskérdésekkel szemben viseltettek. Annyira nem törődtek ezzel az osztállyal, hogy sok esetben, amint valamennyien tudjuk, erős turbulens kirobbanásokra adott alkalmat a mezőgazdasági munkásság nyomora, szenvedése és elhagyatottsága. De ha a múltban, egész Magyarországon, nagy fontossággal bírt a mezőgazdasági munkáskérdés, még nagyobb fontossággal bir a jelen napjaink között. Tudjuk ugyanis, hogy a megszállás folytán a mezőgazdasági munkáskérdés szempontjából Magyarországon csak rosszabbodott a helyzet. Amig ugyanis egész Magyarországon 11,399.122 földmiveléssel foglalkozó egyénből 3 millió volt a földmunkás, tehát 25%, addig csonka Magyarországon 4,190.527 mezőgazdasággal foglalkozó egyén közül körülbelül másfélmillió a földmunkás, ami 37%-nak felel meg. Csonka-Magyarországon tehát körülbelül 12%-kal több a mezőgazdasági munkások, a földmunkások száma, mint amennyi az egész Magyarországon volt. Ha ehhez a körülményhez hozzászámítjuk azt is, hogy az egész Magyarországon a földmunkások egy nagyobb hányada egyéb gazdasági ágazatban, nevezetesen vasútépítésnél, erdőirtásnál stb. kereste meg a kenyerét, addig ma a földmunkássá.gnak ez a hányada is a szomorú gazdasági viszonyok következtében kénytelen földmiveléssel megkeresni a kenyerét, már amennyiben a gazdasági viszonyok következtében el tud helyezkedni ennek a földművelési ágnak keretében. Vagyis a helyzet az, hogy ma Magyarországon a nagybirtoknak körülbelül 30%-kal többet kellene eltartani, mint amennyit egész Magyarországon eltartott. Mi ennek a következménye ? Az, hogy csonka Magyarországon a mezőgazdasággal foglalkozó munkásoknak egy nagy hányada, körülbelül 25—30%-a évről-évre munka nélkül vau, nevezetesen arató- és cséplőmunka nélkül íme tehát óriási problémaként nehezedik ez a kérdés a mi gazdasági a társadalmi életünkre. Mert hogy társadalmunk 30 ü /o-át nem tudjuk kenyérhez juttatni, vájjon ennél nagyobb problémát el lehet-e képzelni? Tehát ugy a kormányzatnak, mint az egész társadalomnak arra kell törekednie, hogy ettől a túlterheléstől valahogy megmentse a társadalmat, hogy kifakassza azt a kelést, amely épen a mai szomorú gazdasági viszonyok következményeként csonka Magyarország testén előállott. Első és legfontosabb teendője kell hogy legyen ugy a földmivelésügyi kormánynak, mint az egész kormány40*
