Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

"A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. Erre azt lehetne mondani, hogy az érdekeltek maguk miért nem kérik? Aki ezzel a kérdéssel felel, megint nem ismeri az életet, nem tudja, hogy sokszor az egész község elkezdve a jegyzőtől végig tulajdonképen ott van az uradalom rabszolgaságában, (Ugy van ! a jobboldalon.) ugy hogy nem tud megmozdulni tőle. Akárhány helyen vannak cselédtelepek, községek, munkásközségek, ahol nem mernek megmoccanni sem, mert arra az esetre, ha a földreformot sürgetik, azzal fenyegetik őket, hogy az uradalomban többé munkát nem kapnak, a másikat elbocsátják, a harmadik nem kap fát, szóval vannak egyes vidékek, ahol teljes terror alatt nyög az az érdekeltség, amely érdekeltségnek földet kellene kapni. Kuna P. András: Sürgetjük mi helyettük, nemcsak a túloldal ! Dénes István : Mit sürgetnek ? Kuna P. András: A novellát! Elnök : Kuna képviselő urat mégegyszer figyelmeztetem, és utoljára méltóztassék csendben maradni. Meskó Zoltán : A szavazásnál versenyezzünk, hogy ki fogja inkább megszavazni. Elnök : Meskó képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Rupert Rezső : A már folyamatban lévő földbirtokrendezési eljárásokban napról-napra tapasztalható, hogy amikor az uradalomból valamelyik cseléd jelentkezik, vagy a községből egy olyan munkás jelentkezik, aki ott időszaki munkát szokott kapni, akkor ezzel szemben megmozdulnak az emberek, nyiltan a tárgyalóbizottság előtt megmondja az érdekelt uradalom képviselője, hogy »emberek, aki földet kér és földet kap, azt természetesen az uradalom szolgálatából el fogjuk bocsátani«. Ezt megmondják nyiltan a tárgyalóbizottság előtt, s igy lenyűgözve, nincs senki más támasz a faluban, aki mégis a hónuk alá nyúlna, aki bátoritaná, felvilágosítaná őket. Egynéhány jegyző megpróbálta a nép pártjára állani, akkor azonban az illető jegyző ellen megindult a hajsza, a fegyelmi eljárás, természetesen más címen. Ezen nem lehet másként segíteni, mint azzal, hogy a földreform közérdekű kérdés lévén, azt ami közérdekű kérdés, azt hivatalból is kötelessége a kormánynak biztosítani; tessék tehát mindenütt kivétel nélkül hivatalból megindítani a földreformeljárást, mert ismétlem az ország egyes részeiben, sok és úgyszólván minden községben fenforog az a helyzet, hogy olyan súlyos terror alatt nyögnek, hogy a földreformot megkezdeni nem tudják. Megtörtént, hogy a minister úrhoz jött fel egy petíció, ahol kérik, hogy abban az uradalomban ne vigyék keresztül a földreformot; maguk a cselédek kérték, a község lakóinak egy része kérte, a minister úrhoz jöttek egy kérvénnyel, persze, mert megdolgozták, elijesztették, félrevezették őket, és maguk tiltakoztak az ellen^ hogy a földreformot végreévi január hó 31-én, szerdán. 257 hajtsák. Természetes, olyan komplikált törvény ez, hogy magunk sem tudjuk,mit kell csinálni, ha napról-napra nem olvassuk. Hát még az a szegény nép hogy tudja azt, hogy a törvény mire jogositja, és neki miféle eljárások állnak rendelkezésre. Mindenesetre a t. minister ur szíves figyelmébe ajánlom, hogy amikor a novellát meg fogja alkotni . . . Urbanics Kálmán: Az ankéten mondja el mindezeket ! Rupert Rezső : . . . nyújtson abban valami védelmet az ellen, hogy a cselédséget, a mezőgazdasági munkásokat azzal terrorizálják, ha földet igényelnek, nem kapnak többé munkát, így biztosítani lehetne a mezőgazdasági cselédeket, illetve munkásokat arról, hogy az uradalom, attól számítva, hogy az illető földet kapott, két évig ne kergethesse a világba. Kern 10—20, vagy 100, hanem ezer meg ezer ember exisztenciáját teszik ilyen módon tönkre. Megtörtént az egyik községben az, hogy az uradalomtól egy cseléd földet igényelt, mire 3—4 nap múlva el kellett mennie, tűrhetetlenné tették a helyzetét s most nem lévén a községben, ott nem kaphat földet, ahová pedig elment, ott még nincs földreform, ugy hogy ez az ember elvesztette állását és még annak a lehetőségét is, hogy földhöz juthasson. Az ilyen eseteket semmiképen sem volna szabad megengedni. Felszólalásom legfőbb célja az, — és a t. minister urnák is ezt ajánlom figyelmébe, — hogy tessék ezt a földbirtokrendezési eljárást gyorsan revideálni. Ne tessék ezen a dolgon mosolyogni, t. képviselő urak, mert ez igen fontos része a dolognak; itt csakugyan igaz, hogy forma dat esse rei, kell tehát, hogy garanciális eljárás, és pedig mindenütt hivatalból keresztülvitt garanciális eljárás építtessék és fejlesztessék ki; nem kell hozzá túlnagy személyzet, mert egyes bíró is itélkezhetik, de mindenesetre közvetlenség és szóbeliség és a perrendtartás alapjára helyezett eljárás kell, hogy bevezettessék, ami jó lesz arra is, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala után rögtön birtokba lehet helyezni az illetőt, mert akkor egy birói döntés elég garanciát nyújt arra, hogy az a birtokba helyezés nem történik csak ugy gusztus szerint. De más részről fixebb támpontot is nyerünk arra, hogy a megváltási ár megállapítása nem nyúlik el időtlen időkig, továbbá az elsőfokon megtisztul az eljárási anyag, a felsőbíróságnak birói döntés, indokok állnak rendelkezésére, még pedig egy pártatlan biró határozata, nem pedig csak ilyen tanácsok tervei, amelyeket a tárgyalóbizottság felterjeszt, az a tárgyaló-bizottság, amellyel szemben nincs meg a garancia, hogy nem a nagybirtoknak, hanem a népnek fogja a pártját. Ez a tárgyaló-bizottság ugyanis összeállításánál fogva olyan, hogy az mindig a nagybirtoknak fogja a pártját. Ezek után van szerencsém előterjeszteni a következő interpellációt. Halász Móric: Ezzel kellett volna kezdenil Í, ••_•••-