Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

'A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. sék csak visszagondolni a régi földbirtokreforraküzdelmekre, amelyek Mária Terézia és különösen II. József császár kora óta kerültek napirendre s méltóztassanak figyelembe venni, hogy a hazai politika is 1825-től kezdve, különösen az 1832—36-os országgyűlésen egészen intenziven foglalkozott ezzel a kérdéssel. Hiába volt meg az akkori liberális politikusokban, államférfiakban, élükön Deák Ferenccel, a legnagyobb jóindulat a nép iránt, a földhöz juttatás a reakcióval szemben nem sikerült s a dolog vége az lett, amit Wesselényi Miklós előre megjósolt, hogy jött aztán egy nap, amikor majdnem mindent oda kellett adni. Erre 1848-ban került sor, s akkor tényleg sokkal többet kellett földesurainknak odaadniok, mint amennyit kellett volna különben, ha önszántukból adják. (Felkiáltások jobbfelöl: TJgy adták!) Ma is megvan az emberek nagy részében, sőt a nagybirtokososztály egy jó részében is a földbirtokreform szükségességének átérzése, másrészről azonban találkozunk ellenhatásokkal, amelyek ezt a kérdést dűlőre vinni nem engedik s a játék vége megint az lesz, hogy egy napon majd radikálisabb megoldáshoz kell folyamodni. Mindezt elmondani jogunk van azért, mert visszatérek arra a princípiumra, hogy nem ingyen történik a földhöz való juttatás. Teljes kárpótlást rendel a törvény. Már pedig, ha a t. földmivelésügyi minister ur ebből a princípiumból indul ki, akkor a novellát illetőleg igen könnyű lesz a dolga, mert egyszerűen követelheti, hogy kivétel nélkül minden nagybirtok, illetőleg bizonyos esetekben minden középbirtok is követelheti, nem azt, hogy megengedtessék rá a megváltás, hanem hogy minden a törvényben felsorolt egyénnek teljes joga legyen ahhoz, hogy kárpótlás ellenében megkapja azt a darab földet, amely az ország testéből a törvény intézkedése szerint is reájut. Mert nem ingyen, hanem teljes kárpótlás ellenében kapja. Annak a ministernek tehát, aki azon az állásponton áll, hogy teljes kárpótlást kap a tulajdonos, nem követelve semmi mást, csak a vagyon alakjának megváltoztatását, annak nem nehéz a helyzete. Es a nagybirtok sem szenved ezáltal sokat. Önök, t. képviselőtársaim, gyakran hangoztatják a keresztény és a nemzeti politika szükségességét. Ha most a nagybirtok egy része ingó vagyonná, ingó értékké alakul át, a nagybirtok gyárakba, kereskedelmi vállalatokba, minden egyébbe befektetheti a kárpótlás összegét s igy gazdasági területen is keresztény térhódításról lehet majd beszélni. Mert nagy tőkével nagy dolgokat, nagy vállalkozásokat khet végbevinni, amelyek nem fognak a nagybirtokosnak, a nagy vagyon tulajdonosának kevesebbet jövedelmezni, mint amennyit hozott neki a föld. Másfelől pedig, ha a népnek földet adunk, szaporodási területet is biztosítunk. A mai törvény alapján ez teljes lehetetlenség. S vannak ennek évi január hó 31-én, szerdán. 25Í anyagi és alaki akadályai is. Méltóztassanak megengedni, hogy törvényünk egynéhány ilyen hiányára rámutassak, amely hiányok lehetetlenné teszik, hogy a földbirtokreform keresztülvitessék a mai jogi helyzetben, a mai jogi rendelkezés alapján. Itt van mindjárt a törvény első paragrafusa, amely tele van retorikával, s amelyben annakidején sokan nem vették észre, hogy hol vannak az aknák elhelyezve. Ennek a szakasznak első bekezdésében többek között az foglaltatik, hogy földhöz juttatni csak azokat lehet, akik eddigi viszonyaik között, önhibájukon kivül földhöz nem juthattak. Ezt a gyakorlatban, mikor a bíróság elé kerül a kérdés, s az igényjogosultak csoportját kezdik megállapítani, nagyon szigorúan bírálják el, s mindenkivel szemben bolygatják, vájjon önhibáján kivül nem jutott-e földhöz. Már most nagy bajban vannak azok, akik a háboru nyomorusása közepette váltak meg ingatlanuktól. A családfő elment a háborúba. Eveken át oda volt, a családja szükségben maradt, mit tehetett egyebet, eladta kis ingatlanát, pénzzé tette, hogy övéi a nyomortól megmeneküljenek, s az ilyenekkel szemben a tárgyaló bizottságok könnyen megállapítják, hogy az első szakasz rendelkezései szerint ezek nem juthatnak földhöz. Mert ez a szakasz mindenkire, még a rokkantakra, hadiözvegyekre és hadiárvákra is áll, mert hiszen generális rendelkezést tartalmaz. További nagy baj, amely szinte illuzóriussá, értéktelenné teszi a törvényt, a 2. §-a első pontjában foglalt rendelkezés, amely szerint a törpebirtok három hold lehet. Ez a maximum. Egészséges földbirtokreformot igy nem lehet csinálni, mert van olyan vidék, ahol törpebirtoknak kell minősíteni még 20 holdat is, ahol t. i. annyira terméketlen a föld. Megmutathatnám a t. minister urnák a Bakonyban a karsztos területeket, ahol pedig igen szorgalmas és nagy sűrűségű nép lakik. Ott van Bánd községe, ott van Márkő községe, ahol tenyérnyi vastagságú csak a humusz, ilyen vékonyan fedi a meszes, kavicsos földet, s ahol csak a nép végtelen nagy szorgalma, hozzáértése, türelme, az állatét is meghaladó teherhordása teszi lehetővé, hogy valahogyan mégis meg tudnak élni. Vájjon három-három hold elég-e egy család eltartására ilyen helyen, ahol öt-hat holdból egy embernek is nagyon nehéz megélnie. Mindenesetre fel kellene tehát a novellában a maximum határát is emelni egy magasabb holdszámra, hogy a helyi viszonyok, a föld minősége figyelembevehetők legyenek. (Helyeslés bal felől) Ugyanigy vagyunk a családi kisbirtokkal, amelynek maximumát 15 holdban állapították meg. Itt megint lehetnek igen rossz területek, az a tény pedig, hogy a 15 hold maximumként van megállapítva a gyakorlatban, a tárgyaló bizottságok előtt, a bíróságnál arra vezetett, hogy