Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

"À nemzetgyűlés 93. ülése 1923. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Szivesebben láttam volna, ha ez a törvényjavaslat szó nélkül ment volna keresztül a nemzetgyűlés tanácskozásain, mert ha a javaslathoz hozzászólni akarnánk, a kritikának igen erős mértékét kellene alkalmaznunk. Szordinót fogok azonban tenni szavaimra és csupán arról fogok beszélni, amit az előttem szólott kormánypárti t. képviselőtársam felemiitett. 0 azt mondta, arra kellene törekedni, hogy minden egyes állammal kereskedelmi szerződéieket kössünk. Mi az ellenzéken ezt megfordítjuk. A kormánynak a legerősebb szemrehányásokat kell tennünk, hogy 1918. óta nem sikerült neki egyetlenegy állammal sem legalább egy esztendős kereskedelmi szerződést kötni. A felhatalmazás a kezében volt ós a mi politikai izoláltságunkat épen annak a következményeként tekintem, hogy nem voltunk képesek egyetlenegy állammal még rövid időre szóló kereskedelmi szerződéseket sem. kötni. (Ügy van !) Ez olyan szegénységi bizonyítványa a mi kormányunknak, a mi külföldi képviseleteinknek, amelyre most nem akarok szót vesztegetni, amely azonban kereskedelmi és nemzetgazdasági szempontból abszolút nullát jelent. (ügy van! bal felöl.) A mi kereskedelmi képviseletünkről, akárhova, akármilyen centráléba vagy városba kerüljünk, azt látjuk, hogy kis államoknak képviseletéhez kell a magyar embernek fordulni, hogy valamit általában keresztülvihessen, (ügy- van! balfelöl.) Konzuli képviseleteink egyike például nekem személyesen adta azt a tanácsot: ne kérje a mi protekciónkat, mert ha ezt kívánja, bizonyára nem éri el azt, amit ön akar Ez a legnagyobb szegénységi bizonyítvány, ami általában kiállítható. A mi kormányunknak tehát nem sikerült az utolsó években nemcsak egyetlen kereskedelmi szerződést létesíteni, hanem nem sikerült neki még az sem, hogy pozíciónkat a bennünket körülvevő államokban annyira megerősítse, hogy az egyedeket segíthesse egyéni törekvéseikben. Ez a legnagyobb szegénységi bizonyítvány, ami egy államra nézve kiállítható. Én tehát szintén a legnagyobb örömmel adom meg a felhatalmazást a kormánynak arra, hogy kereskedelmi összeköttetéseket létesítsen, mert hiszen ezt már régen meg kellett volna tennie, már régen kellett volna kereskedelmi szerződéseket kötnie. Az ország gazdasági és politikai érdeke már régen megkövetelte volna ezeknek a kereskedelmi szerződéseknek megkötését és ránk nézve a legnagyobb szegénységi bizonyítvány, a mi elhagyatottságunkban a legnagyobb szerencsétlenség, hogy nem akadt eddig kormányunk, amely a legkisebb eredményt is ki tudta volna vivni a szomszédos államokban, nem is beszélve a nagyhatalmakról. évi január ho 31-én, szerdán. 235 Amit t. képviselőtársam a borról mondott, abban nagyon is igaza van, azonban tény, hogy rosszabbul állunk ezekben a kérdésekben, mintha a kormány szabad teret engedett volna az egész vonalon. A kormány mindig akkor nehezítette meg a bor kivitelét, amikor az lehetséges lett volna és akkor engedte meg, amikor már nem volt lehetséges, amikor más államok már megelőztek bennünket. Mindig így járunk a kivitellel, bármely cikket méltóztassanak is venni. Magyarország klimatikus viszonyainál fogva mindig az első a világpiacon az aratásával, de sohasem engedték meg rögtön a kivitelt, hanem csak akkor, amikor Jugoszlávia és Románia már lefölözte a piacot. Amikor szomszédainknak már nem kellett gabona, akkor jöttünk mi a kivitellel. De megcsinálta a mi kormányunk azt is, hogy megengedte a kivitelt olcsó áron és megreszkirozta, hogy ugyanazt a cikket később magasabb áron kellett behozni az országba. Tulajdonképen ez az oka a drágaságnak is, mert mindent fej nélkül koncipiálnak. Egységes tervet seholsem látunk, hanem incidentaliter csinálják a gazdasági politikát az egész vonalon. Erre vonatkozik az a szemrehányás, amit az összes közgazdasági ágak komoly faktorai tettek a kormánynak, hogy nincs egységes gondolkozás még rövid időre sem. Magam is belátom, hogy egy évre nem lehet programmot csinálni, de lehet rövid időre akkor, ha a valódi, igazi szakértőket, a helyzetismerőket bevonják a koncepcióba és nem a zöld asztalon csinálják a politikát ós a kereskedelmi szerződéseket. Mayer János: A közélelmezési tanács azért lett felállítva! Sándor Pál : A közélelmezési tanácsról nagyon jól tudjuk, hogy ott sok olyan indítvány hangzott el, amelyet nem akartak meghallgatni, sok olyan ember volt ott, aki propoziciókat tett, de ebben a tekintetben semmit sem tettek. Méltóztassék csak az élelmezési politikánkat tekinteni az utolsó években, ha már erről van szó, — a leghallatlanabb, legérthetetlenebb eljárást láttuk az egész vonalon ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : ügy van ! Csapnivalóan rossz !) Nincs egy szakértő, aki kritikájában elismerné, hogy itt a kormánynak bármilyen vonatkozásban igaza volna. En nem tagadom a jószándékot, meg vagyok győződve arról, hogy tisztességes emberek kezében van az egész. De nem értenek hozzá, és nem akarják kiegészíteni magukat ! (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Láttuk azt a múltban, hogy amikor a cukorszerződéseket, cukorkonvenciókat csinálták Brüsszelben, akkor szakértőket vitt magával a magyar kormány és jól csinálta meg a cukoregyezményt. De láttuk a múltban azt is, amit már kritika tárgyává tettem, hogy ezekre az internacionális gazdasági tárgyalásokra milyen felszereléssel jöttek a mieink s említettem egyszer azt a példát, hogy amikor Bécsben tárgyal-