Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-92

A nemzetgyűlés 92. ülése 1928. évi janmr hó 30-án

} kedden. 219 lefegyverzés kérdésében való álláspontunkat, így módunkban lesz tehát ebben a ránk nézve igen fontos kérdésben hallatni a szavunkat. Politikánknak egy másik sarkalatos pontjában is támaszt kereshetünk a nemzetek szövetségében és az a kisebbségek védelmének a kérdése. A kisebbségek védelmének kérdése nemcsak a mi politikánk egyik sarkalatos pontja, hanem nézetem szerint egész Középeurópa politikájának tulaj donképen centrális problémája, mert addig, amig ez a kérdés kielégitő megoldást nem nyer, a lelkek megnyugvása, a nemzeteknek és államoknak a barátságos érint kezese és voltaképen az igazi béke megteremtése nem lehetséges, ( ügy van ! TJgy van !) és minden lépés, amely ezen a téren történik, az európai konszolidáció felé való lépés. Tudom, hogy e téren is a nemzetek szövetsége még csak a kezdet kezdetén áll. Amit eddig elértünk : egy úgynevezett Murray-féle rezolució, amelyben az van kimondva, hogy a nemzetek szövetségének főtitkársága adatokat gyűjtsön a kisebbségek védelmének kérdésében és amely felhatalmazza a nemzetek szövetségének tanácsát, hogy a kisebbségek védelmének tanulmányozására adott esetekben ad hoc bizotftságot küldjön ki. Remélni akarom, hogy a nemzetek szövetsége minél előbb tudatára fog jönni annak, hogy békéltető és kiegyenlitó munkájával ezen kérdés megoldása kell hogy egyik főcélja legyen. Mi mindenesetre a szerződésekre támaszkodva, oda fogunk hatni, hogy a nemzetek szövetsége minél intenzivebben foglalkozzék ezzel a kérdéssel és támogatni fogjuk ebben a tevékenységében, óhajtva, hogy ezen a téren minél reálisabb erőre tegyen szert. Tudom, hogy még igen nagy utat kell tenni, mert hiszen csakis a kisebbségi jogok részletes kodifikációja és azoknak hatályos garanciákkal való ellátása nyújthat e tekintetben megnyugvást. Még egy körülményre akarok utalni, amelynél fogva a nemzetek szövetségébe való belépéstől, azt hiszem, jelentős eredményeket várhatunk. Tudjuk, hogy a nemzeteknek közvéleménye, a nemzeteknek egymás iránti érzelmei egyike azoknak a nagy erőknek, amelyek a külpolitikát irányítják. Tapasztaltuk ezt különösen a világháború során, hogy ezek az erők milyen nagy súllyal esnek a nemzetek sorsának eldöntésébe. Az a körülmény, hogy a nemzetek szövetségének ülésein a legtöbb állam képviselői huzamosabb időt együtt töltenek, módot fog nyújtani arra, hogy ott intenzivebb felvilágosító munkát végezhessünk nemzetünk érdekében, módot fog nyújtani arra, hogy a világ közvéleménye előtt igazainkat, jogainkat és sérelmeinket feltárjuk és ezáltal befolyást gyakorolhassunk a világ közvéleményének kialakulására. Ha most azt nézzük, hogy a nemzetek szövetsége rövid fennállásának ideje alatt milyen irányban haladt és milyen pozitív eredményeket ért el, azt kell mondanunk, hogy az az irány, amelyben haladt, egészben véve megfelel a nemzetek szövetsége univerzális jellegének, Tudom jól, hogy a világháború győztesei maguknak kiváltságos állást biztosítottak a nemzetek szövetségénél, de az irány mégis az, hogy az összes nemzeteket egybefoglalja és más nemzeteknek is megfelelő helyet biztosítson. Tudom azonban, hogy igen nagy ut teendő még ezen a téren, amig a nemzetek szövetsége a céljainak megfelelő organizációt el fogja érni. Ami azokat a pozitív eredményeket illeti, amelyeket a nemzetek szövetsége rövid fennállása óta elért, elsősorban utalni lehet arra az akcióra, amely Ausztria felsegélyezésére irányult és amely utat nyitott ennek a szerencsétlenségünkben és balsorsunkban részes országnak talpraállitására és amely akciónak csak azt kívánhatjuk, hogy az minél sikeresebb legyen. De egyéb politikai működést is fejtett ki a nemzetek szövetsége : az albán-szerb konfliktus terén igen nagy érdemeket szerzett, továbbá az Alland-szigetek kérdésében való eljárásával a két nemzet, a finnek és svédek közötti feszültség enyhítéséhez nagyban hozzájárult. Ezen nagy politikai kérdéseken kivül a nemzetek szövetsége igen hasznos munkát végez apróbb ügyekben, mondhatnám a nemzetközi élet mindennapi munkájában. Ezek a megfontolások indokolják azt, hogy mi a nemzetek szövetségébe belépni óhajtottunk s ez iránt kérelmet terjesztettünk elő, mely kérelmünknek sima elintézése gróf Bánfly Miklós ügyes és céltudatos működésének volt az eredménye. Mindent egybefoglalva, azt mondhatjuk, hogy a magyar kormány nem vár csodákat a nemzetek szövetségének működésétől, mert ismeri összetételének fogyatékosságát és azokat a nagy nehézségeket, melyekkel még küzdenie kell. Másrészt azonban világosan látja, hogy az az irány, amelyet a nemzetek szövetsége vett, megfelel magas céljainak s ennek folytán erkölcsi súlya növekedőben van. Ezért Magyarország, amely a maga jogos követeléseit az igazság nyílt fegyvereivel akarja kivívni, azt hiszem, bizalommal tekinthet a nemzetek szövetségének működésére. Ezekből a szempontokból kérem a javaslat elfogadását. (Éljenzés és taps.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e Magyarországnak a Nemzetek Szövetségébe való felvételéről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadottnak jelentem ki. Miután félhárom órakor, amely idő már bekövetkezett, Lingauer Albin képviselő ur összeférhetlenségi ügyében meg kell ejtenünk az összeférhetlenségi itélőbizottság tagjainak kisorsolását, a vitát megszakítom s egyúttal napirendi indítványt kívánok tenni. Javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy legközelebbi ülésünket, holnap, szerdán, folyó hó 31-én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirend-