Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-92

SM J s 210 'J. nemzetgyűlés 92. ülése 1923. évi január hó 30-án, kedden. talán nem sértem meg a parlamenti illemet, de esetleg rendreutasitáshan lesz részem — hogyha Hegymegi-Kiss Pál az önök részéről a múlt héten azt mondotta, hogy ez a mi oldalunk egy Noé bárkája -— nem kapott érte rendreutasitást — én azt mondom, hogy talán takarékossági szempontból ennek a parlamentnek a létszámát felére is bátran redukálhatjuk és mégis valószínűleg megmaradnak mind a szükséges bő árnyalatok és azt mondom — vegye magára, aki akarja — tessék nyugodtnak lenni az iránt, hogy 120 ember is letárgyalhatja ezeket a kérdéseket ily modorban, ekkora intenzitással és időpocsékolással és mégis megmaradna a Noé bárkája hasonlat — mi zsebretettük — untig elég nagy gyűjtemény : a megmaradt 120 embert én azonban inkább egy rovargyüjteményhez hasonlitanám, amelyben meglesz akkor is egy-egy hőscincér, lesz mindenesetre egyegy interpelláló tücsök is és lesz biztosan ganajturó, mely az egész sorozat végében biztosan tovább is túrni fogja egyre ugyanazokat a dolgokat. (Derültség és taps jobbfeUl. Mozgás a baloldalon.) r Ugron Gábor : Gömbös a hőscincér ! (Zaj.) Peyer Károly: A panamisták és a kiviteli engedélyek szállítói is megmaradnak ! (Zaj a jobboldalon.) HajÓS Kálmán : Ne gyanúsítson, hanem mondja meg, hogy ki az ! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : A bútorszállítók is megmaradnak !) Rassay Károly : Szeretem az ilyen liberális urakat ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! B. Lers Vilmos : Az osztályuralomról folyton elméleti színezéssel beszélnek az urak és ha azt a bárány-köpenyeget, amelyben ezt teszik, leszedi az ember, akkor előbukkan a nagy jelszó, amely körülbelül ugy hangzik : világ proletárjai egysüljetek ! Esztergályos János: Ez rágalom, azt tetszik tudni, ugy-e ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. B. Lers Vilmos : En csak azt állítom önöknek jogfilozófiai okokból, hog)^ az államok ma létező kereteit önök nem képesek összetörni, mert az államoknak patrióta-sugallattól továbbra is fentartott formái egy egészséges konföderációba kell hogy szövetkezzenek — amint az előttem szóló kifejezte —• a kölcsönös szolidaritás gondolatának és nem a rombolás gondolatának alapján. önök sem akarhatnak és nem is fognának tudni uj^tt építeni a romokból és végtére itt vagyunk mi is, hogy ez így ne történhessék meg és ime, ma sem hagyjuk a szociáldemokraták összes jelszavait olybá odaállítani, hogy a vüág és békéje ezen és csakis ezen az alapon vihető előbbre. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil: Ezt a Sörház-utcában kellett volna mondani, nem a nemzetgyűlésen ! (Zaj a jobboldalon. Elnök csegnet.) B. Lers Vilmos: Nem szorulunk tehát az olyan tanácsokra, amilyeneket itt Peidl képviselő ur elmondott, vagy azokat legalább is feleslegeseknek tartjuk. Sándor Pál : Pedig nem bántotta magukat ! (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Elnök : Kérem Sándor Pál képviselő urat, ne méltóztassék párbeszédet folytatni. Sándor Pál : Az a baj, hogy ok nélkül igy berzenkednek ! B. Lers Vilmos : En csak azt mondom Sándor Pál képviselő urnák magyarázatul, hogy arra a kifejezésre célzok, amelyet az előttem szóló Peidl képviselő ur használt, a melyben a szociáldemkarata párt részéről azt fejtegette, hogy ma agressziv szövetkezésektől inti a kormányt. Hát kinek van eszeágában ma agressziv szövetségeket kötni ? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem Rothenstein képviselő urat, maradjon csendben ! B. Lers Vilmos : Nincs könnyebb, mint odaállítani egy tételt, amelyet senki sem állit és azt hálásan lecáfolni, olyan tanácsot ad ennek a kormánynak, hogy aggressziv szövetségeket ne kössön, — hiszen szó szerint már nem idézhetem, amit mondott — teljesen felesleges. Hasonlóképen áll a dolog azzal is, mikor később azt magyarázta, hogy minden állammal jóviszonyban keli lennünk stb. Hát nem óriási önmérséklet kellett a kormánynak a mai időben ahhoz, hogy bizonyos nemes erkölcsi büszkeséggel állhassa meg azt, ami történt ? Ezek mind tárgytalan tanácsok. Sándor Pál : Mire büőzke a kormány ? B. Lers Vilmos: Büszke lehet a kormány arra, hogy semmiféle olyan exploziós mozzanat nem történt az ő gondoskodása következtében, amilyen ilyenkor a tömegpsichologia alapján elő szokott fordulni. Nem is akarom magamat ilyen nagy feszültség mellett jobban kifejezni. Hiszen gyu* taccsal kellett puskaporos hordó között járnia és valóban bámulatos a nagy önmérséklet a ministerelnÖk urnái — hiszen végre is mindenkit halála után szoktak megbecsülni (Derültség a szélsól)aloldahn.) — aki végtelen fáradtsággal és türelemmel járt el, és csodálom azt az önmérsékletet —-bennem nem volna meg -— amellyel megtette nyilatkozatait ugy, hogy megtalálva a helyes hangot, kívülről semmiféle reklamáció nem történhetett, de a sorok között mégis megmondotta, hogy nem adja fel a magyar álláspontot, s élni fogunk a jövőnek, a béke ügyének és más céljainknak, különösen pedig annak az ügynek, hogy ne engedjük letörölni a tábláról az országok határait, nemzetiségeink éle« tének történelmi létét, hanem politikánk konszolidálása mellett nem lehet a Trianonban is méltányolt igényeink társadalmi reklamálását meggátolni. Én nem akartam ma mást, mint egy kelle* metlen ellenmondással elérni azt, hogy ne maradjon ellenkező hang nélkül az az apostoli modorú felszólalás, az a kenetteljes hang, az a Kanzelrede, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amely szerint mindenütt csak azok az eszmék érvényesülhettek a világon, amelyeket a szociáldemokrácia hirdet. A javaslatot eifogadom (Éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik. Zaj a baloldalon.)