Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-92

A nemzetgyűlés 92. ülése 1923. Urnanics Kálmán: Régi mese! Rassay Károly: Nem tetszik elhinni? Rakovszky Iván belügyministor: Nem! Baticz Gyula: Ennek az embernek előttem tett vallomását azonnal jegyzőkönyvbe foglaltam. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a jegyzőkönyvet, amely rávilágít a dolgokra, felolvassam. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Jegyzőkönyv, felvétetett a Mémosz. központi helyiségében, Aréna-ut 68, 1923. évi január 27-én. Jelen voltak: alulirottak. Megjelent a fenti irodában és időben Pápáról Baranyai György, — aki egyébként polgármesternek lett volna általam kiszemelve — aki előadta a következőket: 1923. évi január 20-án megjelent a lakásán G-yörgydeák nevezetű pápai detektív három rendőrrel és felszólították, hogy adja elő az épitőmunkás helyicsoportnak összes könyveit, tagbélyegeit, leveleit és pénzét, azzal a kijelentéssel, hogy »vegye tudomásul, hogy a szakcsoport fel van oszlatva«. Ezen felhivásra én azt mondtam, hogy tessék, itt van a szekrény, amit akar, keresse ki, én nem akarok hozzányúlni, nehogy ugy tűnjön fel, mintha bármit is én onnan el akarnék tüntetni. Erre a detektív nekiment a szekrénynek és annak fiókjaiból kiszedte a csoport adminisztrációs könyveit, az ottlevő könyvtári könyvekkel együtt és az ott található volt összes iratokat, közötte a leveleket is. Amidőn ez megtörtént, felszólított, hogy pakkoljam össze a kiszedett dolgokat, és vigyem velük a rendőrségre. A felhívásnak eleget téve, bepakkoltam az iratokat. Közben hozzám érkezett Horváth László, a csoport jegyzője, és vele egyetemben a rendőrségre vittek bennünket. A rendőrségre bevittek bennünket a detektívek szobájába, ahol már ott találtuk az előzőleg odahurcolt Bognár és Vági nevezetű épitőmunkásokat, akik szintén a szakcsoportnak vezetőségi tagjai. Itt a detektívek megkezdték a kihallgatást, mely alkalommal azt. a felhívást tették hozzánk, hogy mondjuk meg, mit mondott Baticz az ittléte alkalmával ? Erre kijelentettük, hogy a veletörtént beszélgetés egyrészt a betiltott közgyűlésre vonatkozott, amit nem is tartottunk meg, másrészt közömbös dolgokról beszélgettünk. Közben a jelenvolt többi szaktársaimat a detektivszobából kiküldték egy másik helyiségbe és engem brutális módon vallatni kezdtek. Azt mondták, hogy mondj am el, mi szerint Baticz Gyula az itt léte alkalmaval nekünk azt mondta, »február hó 20-án lesz az az idő, amikor bevonul a kisentente Magyarországba, azzal mi szövetkezünk, s közös erővel le fogjuk szerelni a magyar hadsereget, csendőrséget és rendőrséget, mi pedig átvesszük a hatalmat ; mi, mint Baticz által üdvözölt hattagú bizottság és én leszek a polgármester és Horváth László a rendőrfőkapitány.« Farkas István : Ilyen buta a rendőrség ! (Zaj.) DrOZdy GyőzŐ: A rendtörvény indokolása ott készül ! (Zaj. Etnök csenget.) Baticz Gyula (továbbolvassa) : »Én erre kijelentettem,, hogy ez nem felel meg a valóságnak, | évi január hó 3u-án, Jced4en. 203. ezért én azt nem is mondhatom. Mikor azonban ezt a tagadó kijelentést megtettem, Ballá detektív nekem ugrott, agyba-főbe veit, belém rugdosott, mely ütlegeléseknek részbeni eredményét dr. Waltner Sándor tiszti orvos által január hó 21-én felvett orvosi látlelet tanúsítja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : összetörve jött meg !) Annak dacára, hogy én mégis tagadásba vettem a detektívek által Baticz szaktársunk szájába adott őrületes kijelentéseket, ezt mégis ott jegyzőkönyvbe vették és ütlegelésekkel arra kényszeritett, hogy ezt a hazugságot tartalmazó jegyzőkönyvet aláirjam.« (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez a disznóság f) Peidl Gyula: Nincs szó a jellemzésére! Rassay Károly: A hamis nyugta párja, minister ur S (Zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! Rassay Károly : Fizessék ki az ötvenezer koronát, amit elvettek az államtól ilyen célra ! De erről hallgatnak. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Baticz Gyula (továbbolvassa) : »Amidőn a kényszerű ] egyzőkönyv aliárása megtörtént, engem hazaengedtek, de utána többi társaim ugyanazon a torturán mentek keresztül, mint én.« »Január hó 21-én be kellett vinni a rendőrségre az egyesületi pénzt, s mivel a bevitt összeg nem egyezett a már bent lévő csoportpénztár naplójának a kimutatásával, visszaküldték bennünket azzal, hogy csináljuk meg pontosan az elszámolást s akkor vigyük be a naplót is, a pénzt is és az öszszegről elkészített nyugta és ellennyugtát. Január hó 22-én újra bementünk, a kívánt dolgokat magunkkal vittük és több, mint 10.000 koronát, mint a csoport pénzét, a rendőrségen nyugta elleaében leadtuk. Innét átküldték engem Hamut h rendőrkapitány úrhoz, ahol nevezett kapitány ur engem ismét vallatás alá vett. Felszólított, hogy mondjam meg, hogy Baticz Gyula az ittléte alkalmával, az állomáson is, mielőtt elutazott volna, megismételte volna azt a biztató kijelentését, amit már lennt elmondottam a február 21-diki várható esettel kapcsolatban. Itt kijelentettem megint, hogy az nem felel meg a valóságnak, amiről szintén jegyzőkönyvet vettek föl és azt ismét aláirtam.« »Dr. Waltner Sándor városi tiszti orvos ur által felvett orvosi látlelet a következőképen szól : Orvosi látlelet — ez a szó szerinti szöveg — Baranyai György pápai lakosról, ki előadja, hogy arcának bal felén e hó 20-án délután kézzel megütötték. A bal arcfél közepén véraláfutástól származó mogyaró nagyságú duzzanat, a bal szem alatt ugyanilyen eredetű és nagyságú, az alsó szemhéjon elterülő duzzanat. Mindkét sérülés tompa eszközzel, esetleg kézzel ejtetett s a sérült által előadott időben s módon jöhetett létre. A sérülések gyógyulása 6—7 nap alatt várható. A sérült kívánságára igazolom, hogy idült középfülhurut következtében mindkét fülének hallásképessége csökkent. Pápa, 1923. január 21-én. dr. Waltner Sándor s. k. városi t. orvos. P. H.« »E jegyzőkönyv felvétele alkalmával Baranyai