Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

14 A -nmnzetgijülés 88. ülése 1^2 országot, a világ ezen legtermészetesebb politikai egységét, mint ezt angol politikusok állapították meg — sem francia, sem kisentente diplomácia ötletszerűen szétzúzni huzamosan nem lesz képes, a történelmi igazságnak, az életigazságnak győznie kell az erőszak felett, győzni fognak azok az életerők, amelyeket most lenyűgöz ellenségeink akarata, momentán helyzetbeli előnye. Meg vagyok róla győződve, hogy a gazdasági kulturális szükségszerűség magától is meghozza nekünk minden ellenséges akarat ellenére azt a hazát, amelyért minden magyar imádkozik, amelyet minden magyar, ha kell, élete árán is akar, azt a hazát, amely a Kárpátoktól az Adriáig terjed. (Élénk éljenzés és taps a jobbés a baloldalon,) T. Nemzetgyűlés! A franciái koncepció arra törekszik, hogy itt az északi és déli szlávok egyesüljenek, hogy Kelet-Európa szlávizáltassék. Már pedig ha Jugoszláviának és Csehországnak sikerülne de facto geográfiailag egyesülnie, akkor Kelet-Európa tényleg egy egységes szláv birodalommá válnék, mert hiszen kétségtelen, hogy Oroszországban sem fog a bolsevizmus állandósulni, kétségtelen hogy ott is győzni fog a nemzeti eszme és a nemzeti eszme szükségszerű győzelme következtében feltétlenül csatlakoznak majd ezek a szláv népek a szláv anyabirodalomhoz; mert én még azt is hajlandó vagyok koncedálni, hogy ezen beteg szociális mozgalom következtében az orosz birodalom bizonyos kulturális tartalommal tudta gazdagítani a szláv gondolatot. Meg vagyok róla győződve, hogy sem Jugoszlávia, sem Csehország nem zárkóznának el a majdan talpraálló orosz birodalomtól. Csehország azért nem, mert Csehország képezné — mint ezt már ismételten kifejtették — a hatalmas Oroszbirodalom intelligenciáját, annál is inkább, mert a bolsevizmus ott az intelligenciát, azt mondhatnók, kiirtotta; miért is nagyobb sanszokat, nagyobb előnyöket biztosit Csehországnak az Oroszbirodalomhoz való csatlakozás. Ezért kell hinnünk azt, hogy a szláv eszme elég vonzó erőt lesz képes gyakorolni ugy Csehországra, mint Jugoszláviára abban a tekintetben, hogy Oroszországhoz csatlakozzanak. Egy ilyen hatalmi alakulattal pedig Franciaország sohasem kerülhet szembe, mert ha behatóbban vizsgáljuk a helyzetet, látnunk kell, hogy e két hatalom között súrlódó felület, ellentét semmi vonalon nem adódhatnék, meg keli állapitanunk, hogy e két hatalom imperialista érdekei egymással minden tekintetben teljesen megegyeznek. Nézzük most az érem másik oldalát. Ez a lehetőség, amelyre diplomáciai érvekkel mutattam volt rá, bizonyára nemcsak bennünk vált ki nyugtalanságot. Vannak itt más népek, más nemzetek is, amelyek velünk azonos helyzetben vannak s amelyekre nézve hasonló veszedelmet jelent az a veszedelem, amely a megsemmisülésünkkel fenyeget. 3. évi jawaár hó 23-á/n, kedden. Nem tudom, hogy a mi külügyi kormányzatunk mennyire látja igy ezt a helyzetet és mennyire végzett diplomáciailag aktiv politikát épen ezekkel a lehetőségekkel szemben, nem tudom megállapítani, mi történt, de nem akarom diplomáciánk értékét alászállitani, mert hiszen egy kívülállónak, különösen egy ellenzéki politikusnak, nem is állhat módjában, hogy a diplomácia kártyáiba betekintést szerezzen. Egyet azonban koncedálni akarok épen az igazság érdekében ezen diplomácia javára és ez az, hogy nem tudnék olyan hibákra rámutatni^ amelyeket ez a diplomácia elkövetett volna. Es én azt hiszem, hogy ez a megállapítás a legnagyobb dicséretet jelenti. Velünk diplomáciailag azonos helyzetben vannak ós azonos védekezésre vannak utalva a francia imperializmussal szemben azok, akikre nézve az orosz veszedelem azt jelenti, amit ránk nézve jelent. Ezek közül a nemzetek közül mindenekelőtt Lengyelországot emlitem, amely az esetben, ha a francia koncepció megvalósul és Jugoszlávia Csehországgal egyesül és ha elkövetkezik az az idő, hogy ez az államalakulat Oroszországhoz csatlakozik, egyik napról a másikra megsemmisül, oda kerül, ahol a háború előtt állt. A mi diplomáciánknak tehát feladata kell hogy legyen az, hogy kellő diplomáciai eszközökkel ott rámutasson erre a tényre és felkeltse a szükséges akaratot ellen való küzdelemhez. A modern diplomáciának, a modern kor helyzetének megfelelő változott technikával kell dolgoznia. Régente elegendő volt az államfőt megnyerni egy célnak, ma változott a helyzet, mert az állami szuverenitás súlypontja többé nem ugy nyugszik az államfőn, mint annakelőtte. Ma, az általános hadkötelezettség korában számítani kell a nép hangulatával és aka* rátával, miért is a modern diplomáciának legfontosabb fegyvere a propaganda, amely a tömegekhez szól és az ország népében kelt meggyőződést és belőle vált ki akaratelhatározást. Baross János : Ehhez nem ért a magyar diplomácia ! Bogya János : Ma ilyen propagandát, amely Lengyelországban működnék, konstatálni senki sem tud s ezt én sajnos, külügyi kormányzatunk szemére vetni vagyok kénytelen. (Helyeslés a baloldalon) A másik állam, amelyet hasonlóképen fenyeget, ha nem is ilyen mértékben, Franciaország koncepciója, Olaszország. Olaszország a háborúban biztosította magának az adriai pozíciót, ez Olaszországra nézve óriási előnyt jelent, mert az adriai pozíciónak nemcsak gazdasági, hanem messzebbmenő diplomáciai jelentősége is van a Balkánon s talán még Kis-Ázsiában is. Ha pedig létrejön ez a hatalmi alakulat, amelylyel most foglalkozom, akkor Olaszországnak számolnia kell azzal, hogy hatalmas ellenséget