Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-91

À nemzetgyűlés 91. ütése 1923. évi január hó 26~án } pénteken. ͧ0 magyar nemzet egész társadalmi struktúrája és összetétele mellett az adott körülmények között mi az, amit tehetünk. Közismert tény az, hogy a tisztviselőknek és a honoracior osztályhoz tartozó más egyéneknek menekülése folytán csonka Magyarországon nagy intelligencia özönlött össze. Mihelyt mint kultusz­minister állásomat elfoglaltam, bizonyos adat­gyűjtéseket tétettem folyamatba abban a tekin­tetben, hogy hogyan is állunk mi az értelmiség szempontjából. Az erre vonatkozó előzetes adato­kat csak napokkal ezelőtt kaptam meg. Fejtege­téseim további során rá fogok térni arra, hogy nekem sokkal alaposabb adatgyűjtésre van szük­ségem, mint ez az ideiglenes tabella, de mégis ez ország tájékoztatása miatt súlyt helyezek arra, hogy egy-két adatot kiemeljek. (Halljuk !) Főiskolai végzettségű egyén van csonka Ma­gyarországon ezidőszerint 45.700 ; az évi fogyaték halálozás következtében, vagy annak következté­ben, hogy a haladó korral az emberek oglalkozásuk­kal felhagyni kénytelenek, 1360. A szükséglet, igen bőven számítva, évente 1920. Ezzel szemben fő­iskolát végez 4835 egyén. Amint méltóztatik tehát látni, közel 3000 olyan egyén hagyja el évente a főiskolát, akiknek mi itt csonka Magyarországon kenyeret adni nem tudunk. Ez igen komoly pro­bléma, mert bár bizonyos diplomákkal biró egyé­nek, mint a mérnökök, vagy — már kevésbé — az orvosok, állást tudnak keresni a külföldön is, van­nak bizonyos speciális diplomák, igy elsősorban a jogi minősités, amellyel ez már nagyobb nehézsé­gekbe ütközik. Nézzük meg, hogyan állunk épen a jogászokkal ? Gaonka Magyarországon van 24.000 jogász. Az évi fogyaték 7200, az évi uj szükséglet igen bőven számit va, 960, ezzel szemben jogi fő­iskolát végez évente 1700. Mint méltóztatnak látni — hiszen ezek a számok önmagukban beszélnek, — ha mi sokkal nagyobb intelligenciát képezünk ki, mint amelyre szükség van, óriási szociális bajokat idézünk fel. Ëpen azért e felett a kérdés felett olyan egyszerűen napirendre térni abszolúte nem lehet. Én ezt a kérdést igen komolyan veszem, és nemcsak a főiskolák, hanem az iskolák minden tagozatára kiterjedő, igen alapos számításokat készíttetek, amelyekben, igen természetesen, nemcsak az egyes hivatalokban beálló fogyatékokat kell figyelembe venni, hanem, ami ennél még sokkal nehezebb, a szabad pályákon beálló fogyatékokat is, ami a szá­mítást természetesén sokkal nehezebbé teszi. Vázsonyí Vilmos : A főtanácsosoknál csinálja­nak numeras clausust. Azt elfogadjuk ! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Ezidőszerint még nem vagyok abban a helyzetben, hogy végleges képet terjeszthessek a nemzetgyűlés elé, épen e kérdés fontossága miatt. Mint méltóztatnak látni, a numerus clausus első­sorban egy nagy szociálpolitikai problémával van kapcsolatban, mert hiszen ez a kérdés a magyar nemzet egész társadalmi összetételét befolyásolja. Éhhez tehát a legbehatóbb számításokra van szük­ség, ilyen számítások nélkül egy határozati javasla­tot elfogadni nem lehet. Pikler Emil : Köntörfalazás az egész ! Gr. Klebeisberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Ami a kérdés felekezeti vonatkozásait illeti, e részben legyen szabad rámutatnom arra . . . Propper Sándor: Nehéz védeni ilyen rossz ügyet ! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : . . . hogy a végrehajtásban elkerülhetet­len keménységek és méltánytalanságok elkerülése végett mindig kerestem és fenn is tartom az össze­köttetést a hazai izraelita hitfelekezet vezető em­bereivel, és azt hiszem, hogy a végrehajtás során sikerült is — e tekintetben a főiskolák is támogat­tak — minden bántó élt legalább nagy mértékben kiküszöbölni. Természetes, hogy ezt a konciliáns szellemet továbbra is szem előtt tartom, hang­súlyoznom kell azonban, hogy a fennálló törvények és törvényes rendelkezések természetesen kötnek és azok keretét át nem léphetem. Kérem tehát, méltóztassék a határozati javas­latot, mint ez idő szerint olyant, amelyre nézve a kellő számításokat még nem bocsáthatom a nem­zetgyűlés rendelkezésére, — mert ebben a tekin­tetben még csak előzetes kalkulációkat adhatok, — mint időelőttit, elutasítani. (Helyeslés a jobbóldalon és a középen.) Elnök : Felteszem a kérdést : méltóztatik-e a t. Nemzetgyűlésnek Györki Imre képviselő ur imént felolvasott határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások a szélsőbahldahn : Név­szerinti szavazást kérünk. Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. A ház­szabályokat talán eléggé ismerem. A képviselő urak névszerinti szavazást kérnek. Mivel a házszabályok 251. §-a értelmében csak harminc jelenlevő kép­viselő ur kérelmére rendelhetem el a névszerinti szavazást, felkérem a jegyző Urat, szíveskedjék az aláírók neveit felolvasni és megállapítani, hogy a névszerinti szavazást 30 tényleg jelenlevő kép­viselő ur kérte-e. Perlaki György Jegyzőj (olvassa az aláírók névsorát. Rakovszky István nevének olvasásánál nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Rakovszky István : A multamnak felel meg[! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen : A néppártnak ?) Igen, a néppártnak felel meg[! (Egy hang a balkőzéperij Talán HaUer is meg­szavazza I) Haller István : Nem valószínű ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Perlaki György jegyző (továbbolvassa az alá­irók névsorát.) 1 Erdélyi Aladár : Huszonkilenc ! Fábián Béla : Harmincegy ! H aller István (a terembelépő Peidl Gyula felé) : Még van egy I Peidl is itt van ! Meskó Zoltán : Szint vallani, ez a lényeg, uraim ! A választóknak adót programmot tart­suk be. NAPLÓ IX. ;/;

Next

/
Thumbnails
Contents