Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-91

Í76 A nemzetgyűlés 91. ülése 1923. provideálva, amely vegyes döntőbíróság azóta összeült és behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Legutóbb Frankfurtban tartotta meg tárgyalásait ez a döntőbíróság, amelynek egy semleges hollandiai állampolgár volt az elnöke. Végleges határozat helyett olyan egyezménytervezetet közöltek a magyar kormánnyal, amely egyezménytervezet nézetünk szerint helyesen és megfelelően oldja meg ezt a vitás kérdést, hozzáfűzvén egyúttal azt . is, hogy amennyiben a kormányok a maguk részéről ezt az egyezményt el nem fogadnák, ők ilyen irány- ban döntenének, de természetesen még előzetesen olyan tanulmányok eszközlése mellett, amelyek az ügyet nagyon elhúznák és a lebonyolítást nagyon költségessé tennék. Az elvi alapok azonban már ebben az egyezménytervezetben fixirozva vannak és mi azt hisszük, hogy ezen az alapon ezt az egyezménytervezetet el kell fogadni. A kiindulási pontja és alapelve ennek az egyezménynek az, hogy kiegyenlítettnek vétetnek azok a követelések, amelyeket Ausztria támaszt, azokkal a követelésekkel, amelyeket Magyarország viszont támasztott ebben az ügyben, Ausztria, ha jól emlékszem, körülbelül 100 millió aranykoronán felüli ilyen igénnyel állott elő, és mi is előterjesztettük mindazokat a követeléseinket, amelyek abból állottak elő, hogy az elszakított területen nagy állami és nagyértékü közös javak voltak. Az egyezmény kiterjeszkedik azokra a .károkra is, amelyek az egyes felkelők, bandák működéséből állottak elő ezen a területen és három millió frankban határozza meg azt az összeget, amely fejében fizetendő lenne. Megjegyzem, hogy ebből az összegből 500.000 frank az, amely kifizetésre kerül, az összeg fenmaradó része elszámolás tárgya lesz azon általános elszámolás kapcsán, amelyet a területeinken visszamaradt összes javakra vonatkozólag Ausztriával meg kell ejtenünk, s amely egész kérdéskomplexusra vonatkozó tárgyalásokat az egyezmény kapcsán, illetve az abban lefektetett megállapodásból kifolyólag haladéktalanul meg fog kelleni kezdeni. Én az egyezményre vonatkozólag nem kívánok semmi kritikai megjegyzést tenni, annál kevésbé, mert én ennek az egyezménynek elfogadását kértem. Javaslom azért, mert azt hiszem, hogy elfogadásával megvalósítjuk azt a gondolatot, amely minket a velencei egyezmény aláírásakor vezetett, ennek szelleme élő valósággá válik és javaslom azért, mert ebből az egyezményből kifolyólag végre mód nyílik arra, hogy foglalkozzunk minden más, köztünk még függőben lévő financiális kérdéssel, hogy végre elrendezzük azoknak a közös javaknak, azoknak az egyéb, különösen Ausztriában fekvő javaknak kérdését, amelyekre vonatkozóiog igényünk van, amely igényt mindeddig érvényesítenünk nem sikerült. Most tehát ebben a tekintetben tárgyalásba bocsátkozhatunk, és meg nem egyezés esetén ugyanaz a biróság, vagy egy másik, de szintén független vegyes biróság fog dönteni összes igényeink és kívánalmaink jogosságáról, A másik tárgyalás, amelyről szinten,meg kell évi Január hé 26-án, pénteken. emlékeznem, és amely szintén aktuális, a déli vasút kérdése. Ha méltóztattak figyelemmel kisérni e tekintetben a helyzetet, ugy azt méltóztatnák látni, hegy ennek a déli vasútnak nincsen meg az az összeköttetése, az a forgalma, ami a békeidőben megvolt, s hogy épen Jugoszláviával szénben való sajnálatos elzártságunk következtében nincs meg e vasútnak az a forgalma, amely szükséges volna, hogy a vasúti gaz gatá s terén a megfelelő jövedelmek produkáItassanak. A vasút tehát állandóan nagy nehézségekkel küzd és az a regime proviscir, amely ezidőszerint meg van állapítva, ugy rendelkezik, hogy ezeknek a deficiteknek fedezéséről azok az államok tartoznak gondoskodni, amelyeknek területén a vasút fut. Ezeknek fedezésé vei azonban csak a kérdés egy része van megoldva. Hiszen a déli vasút annak idején legnagyobb részben kölcsöntőkével létesíttetett, amely kölcsönkötvények birtokosai többnyire francia állampolgárok, akik a maguk kötvényeinek kamatoztatását természetesen újra biztosítva akarják látni. Szükséges tehát egy olyan végleges regime megalkotása, amely ezeket a kérdéseket is rendezi és egyáltalán gondoskodik a déli vasút összes függő ügyeinek elintézéséről. Az erre vonatkozó tárgyalások mcst indultak meg, illetőleg most fognak folytatódni Itáliával, amely a tárgyalások tekintetében a vezető szerepet viszi. Meglehetősen jelentékeny engedmények azok, amelyeket a francia hitelezők, illetőleg általában a külföldi hitelezők tettek, de ezen engedmények ellenére is igen súlyos, igen nehéz teherről van szó, amely természetszerűleg külföldi valutában áll fenn. Ennek a tehernek az érdekelt államok között való megosztását mi azon az állásponton vagyunk, — és azt hiszem., ez az álláspont teljesen igazságos és méltányos; — hogy a terhek ismeretesek lévén, illetőleg megállapittatván, azoknak viselésíhez az érdekelt államoknak olyan arányban kell hozzájárulnick, amilyen arányban áll ezzel annak a vagyonnak az értéke, amely az ő területükön fekszik. A magam részéről hangsúlyozni ki vénem, hegy mi sokkal nehezebb gazdasági és financiális viszonyok között vagyunk, semhogy arra gondolhattunk volna, vagy gondolhatnánk, adett viszonyok között, hegy megváltjuk, kisajátítjuk a déli vasút vonalát. Ha azonban már felvettetett a kérdés, s ha rendezni azt másképen nem lehet, ugy reánk nézve is mindenesetre ezt a területünkön fekvő masszát kell figyelembe vennünk annak a megtér heltetésnek megállapíts sár ál, amely ezzel szemben részünkről kvázi váltsa g fejében fizetendő lesz a majdan létesítendő megállapodások szerint. Remélem, hogy különösen az clasz kormány, amelyet ebben a tekintetben a vezető szerep illet meg, a tárgyaié soknál teljesen méltányolni és elismerni fegja azt az álláspontunkat, amely, mint mendem, meggyőződésem szerint ugy az igazsé g. mint a méltányosság követelményeinek minden tekintetben megfelel. Meg kell emlékeznem a folyamatban levő tár-