Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

À nemzetgyűlés 90. ülése 192S. kezes nem volt és nincs, hogy Magyarországon a lefegyverzés keresztülvitetett azon kontroll­komisszió által, amely a trianoni szerződésben van stipulálva és amely hivatással bir erre a feladatra. Ennek folytán mindazok az állitások, amelyek Magyarországon való fegyverkezésről, mobilizációról, vagy csapat eltolásokról szólot­tak nem felelnek meg a valóságnak. Megálla­pitom továbbá azt, hogy az általunk benyújtott törvényjavaslatoknak semmiféle katonai titkos tartalmuk nincs. A hadmentességi adóra vonat­kozó jayaslat, nem nálunk találtatott ki, hi­szen Bulgáriában érvényben van. Es ha ez Bulgáriában nem jelentett titkos katonai klau­zulákat, nem jelenthet nálunk sem. A rendtörvény bizonyos intézkedéseiben szintén katonai intézkedéseket véltek felfedezni. Ezek azonban csak rendkívüli rendbontás ese­tére szólnak, olyan esetekre, amelyekben Olasz­ország vagy Franciaország például általános vasúti sztrájk eseten igénybevette a behívást. Ha ezek az államok bizonyos esetekben nem tudnak másként védekezni a rendbontások el­len, be kell látniok, hogy nálunk, ahol a rend­tartó csapatok a trianoni szerződés által sok­kal kisebb számra korlátoztattak, ez a szükség még sokkal inkább fennállhat. A sajtókampány utolsó stádiumában szóvá tétettek azok a népgyűlések, amelyek a határ mentén és az ország különféle pontjain tartat­tak. Tényleg voltak ilyen népgyűlések, de ezeket a népgyüléseket azon a címen jelentették be, hogy megbeszélés tárgyává kívánják tenni a ki­sebbségek helyzetét a tőlünk elcsatolt országok­ban és követelni akarják a trianoni szerződés kisérő levelében kilátásba helyezett igéret be­váltását. Tehát olyan határon belül mozgott a népgyűlések célja, amely a trianoni szerződéssel összhangban van — mint ahogy azt kifejtettem — és ennek folytán nemzetközi szempontból kifogás tárgyává nem volt tehető. Ez volt az oka, hogy a magyar kormány ezeket engedé­lyezte. Ennek dacára — hogy békés szándékunkat még ebben az esetben is bizonyítsuk — felszó­lítást intéztünk ezen népgyűlések rendezőihez, hogy tekintettel a feszült diplomáciai helyzetre, önként lépjenek vissza a népgyűlések megtartá­sától. Én azt hiszem, hogy amikor a magyar kormány mindent elkövet és el fog követni a jövőben is, hogy mindenkivel tiszteletben tar­tassa azokat a jogokat, amelyek minket meg­illetnek a trianoni szerződésből kifolyóan —­amint ezt tette a jelenben és meg fogja tenni a jövőben is — ugyanakkor azonban köteles­sége egy komoly intelmet intézni a magyar tár­sadalomhoz. (Halljuh! Halljuk!) Ez a komoly intelem pedig ugy szól, hogy a magyar társa­dalom az ilyen manifesztációknál, az ilyen demonstrációknál feltétlenül ragaszkodjék azok­hoz a keretekhez, amelyek a nemzetközi szoká­sok által el vannak ismerve. (Helyeslés.) Mert cri január hó 2.5-én, csütörtökön. 1Ő3 lehetnek eredményesek azok a tapsok, amelyeket egyik vagy másik szónok a maga részére arat a saját népszerűsége szempontjából, (Ugy van! Ugy van!) azonban nem volna helyes, ha ez­által a nemzet biztonsága tétetnék kockára. (Helyeslés.) Komoly intelmet intézek tehát a magyar társadalomhoz, hogy akkor, amikor a kormány el van szánva arra, hogy a társadalomnak, a magyar államnak, a magyar nemzetnek jogait ugy, ahogy azok törvényekben és szerződésekben biztosítva vannak, mindenkivel szemben respek­táltatja, tegye ezt a feladatot ránk nézve lehe­tővé azáltal, hogy saját maga azokon a kerete­ken belül marad, amelyeket ezek a szerződések kijelölnek. (Helyeslés.) Ezzel ennek az ügynek belpolitikai vonat­kozásait és tanulságait véltem elintézhetni. Van­nak azonban ennek az ügynek nemzetközi tanul­ságai is. Itt nyomatékosan kell hangsúlyoznom azt, hogy a magyar társadalom jogos felháboro­dása azon bánásmód miatt, amelyben kisebbsé­geink szomszédaink részéről részesülnek, most már nagy mérveket öltött ( Ugy van ! Ugy van !) Ezt a felháborodást lehet fenyegetésekkel el­némítani, de megszüntetni csak egy módon lehet : ha az a bánásmód szüntettetik meg, amelyben kisebbségeink részesülnek. (Élénk helyeslés és tapsa jobb- és abaloldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Farkas István : Itt benn is igy kell csinálni ! Pikler Emil: Mutassunk jó példát. (Zaj, Halljuk ! Halljuk !) Elnök: (csenget): Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök : Európa közvéleményének be kell látnia, hogy a nyuga­lom biztosításának érdeke, hogy az igazság fenye­getés nélkül juthasson érvényre; Európának be kell látnia, hogy a nyugalmat nem lehet azáltal biztosítani, hogy ha csak Magyarországtól köve­telik, hogy a trianoni és egyéb szerződésekben vállalt kötelezettségeit betartsa, (Igaz ! Ugy van!) hanem csak akkor, ha követelik és ezt keresztül is tudják vinni, hogy mindazok, akik velünk szemben kötelezettségeket vállaltak, szin­tén betartsák azokat (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mert a mi köte­lezettségeink sem nem előbbrevalók, sem nem erősebbek, mint bárki máséi, akik ebben a szer­ződésben kötelezettséget vállaltak. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Egyidejűleg !) Nem elegendő ebből a szempontból, ha azokat a panaszokat, amelyekkel most már évek óta fordulunk a ha­talmakhoz, a népszövetséghez utalják, hanem az is szükséges, hogy a népszövetségnek olyan ha­talma legyen, hogy a szerződésben vállalt, velünk szemben fennálló kötelezettségek teljesítését ki­erőszakolni tudja. (Ugy van! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Bizonyos külföldi körök szeretik néha a magyar kormányt, különösen olyan esetekben, mikor a magyar kormánytól valamit követelnek, erősnek deklarálni. Ünnepé­lyesen ki kell hogy jelentsem, hogy a magyar

Next

/
Thumbnails
Contents