Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. épiteni. E tekintetben is Oroszországra utalok. Oroszország volt a legnagyobb a háború előtt, a leghatalmasabb, kimeríthetetlen emberrezervoárral rendelkezett, de erőszakos kormánya volt, cárizmus, diktatúra és ezért ez volt az első a háborúban résztvett összes államok közt, amely kidőlt és felmondta a, szolgálatot. Farkas István : És amely összeomlott ! Szabó István (sokorópátkai) : Jött helyette egy gyönyörű! Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Most még arra kívánok reagálni, hogy amikor a mi oldalunkról a rendtörvényjavaslat ellen felszólalások hangzottak el, akkor itt ismételten és ismételten azzal méltóztattak velünk szemben operálni, hogy mi félünk, a rossz lelkiismeretünk fél, hogy tisztességes embernek, aki jól viseli magát, nem kell félni a rendtörvényjavaslattól. (Félkiáltások jobbfelöl : Az igaz !) Hát, én meggondolásul ajánlom önöknek a következőket. Annak az igazolására, hogy a szociáldemokrata pártnak a szociáldemokrata párt vezető tagjainak és a szociáldemokrata párt összes tagjainak milyen kevéssé lehet okuk ettől a rendjavaslattól, vagy ehhez hasonlótól a maguk személyét illetőleg félni. Utalok arra, hogy ez a szociáldemokrata párt átélte az ismeretes PerczelBánffy-féle korszakot, amikor tüzzel-vassal pusztítottak Magyarországon mindent, ami szociáldemokrata (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) és mindent, ami szociáldemokráciával kapcsolatos. Farkas István: Abban erősödtünk meg! Peidl Gyula : Működött a rendőr, a csendőr, a toloncház, a fényképezés, a kiutasítás, a megtorlás és elrettentés minden módja, amit csak el lehet képzelni. (Ugy van ! a szélsöbalóldálon.) A szociáldemokrata párt életben maradt és erősödött. Én ennél sokkal többet mondok, uraim. (Halljuh! bal felöl) Ezelőtt három és félesztendővel, a diktatúra bukása után, egy vérzivatar indult meg a szociáldemokrata párt és a hozzátartozó munkások feje felett, egy vérzivatar, amely elárasztással és elnyeléssel fenyegetett mindent. Ennek a vérzivatarnak volt is rettenetesen sok áldozata; (Mozgás jobbfelöl.) de kibírta a párt, itt van, erősebb mint valaha volt. (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Hát, t. uraim, ne higgyék egy pillanatig sem, hogy a szociáldemokrata párt a saját személyét illetőleg fél ettől a törvényjavaslattól. Okuk van ettől félni azoknak, akik nem éltek át ilyen üldöztetéseket, mert ez a törvény a legszélesebb területen lehetőséget nyújt minden közigazgatási tisztviselőnek arra, hogy akárkit akármiért rendőri felügyelet alá helyezzen és internálhasson, vagy dologházba küldhessen. Félnivalója van ettől, ha ez valóra válik, minden állampolgárnak Magyarországon (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) és inkább fokozottabb mórtékben, mint épen a munkásságnak, amely, ismétlem, még a keresztény kurzust is átszenvedte és kibirta. Hát ki fogja bírni kétségteleNAPLÖ is. évi január hó 25-én, csütörtökön. 159 nül ezt a rendtörvényt is, ha azzá válik. Ugy van ! a szélsöbalóldálon.) Szeder Ferenc : Fütyülünk az egészre ! Elnök: Csendet kérek, képviselő ur ! Ne tessék közbeszólni! Peidl Gyula : Mégis bevallom, hogy ennek ellenére is félünk ettől a rendtörvényjavaslattól ; de azzal a különbséggel, hogy nem a magunk személyét féltjük. Meskó Zoltán : Jobb félni, mint megijedni, az régi dolog ! Peidl Gyula : Féltjük az ország jó hirnevének további lerombolását. (Ugy van ! a szélsöbalóldálon.) Kószó István : Aki a rendet szereti, ne féljen tőle ! Sándor Pál : Maga odakerül. Szeder Ferenc : Kószónak nincs mit félni ! Peidl Gyula : Félünk attól, hogy az erőszak erőszakot szül. Félünk attól, hogy a kormány akkor, ha ezen az utón továbbhalad, mindenekelőtt azt bizonyítja be a dolgozó széles néprétegek előtt, hogy parlamentáris utón nem lehet boldogulni ebben az országban, (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) és ezzel eléri nem a bolsevizmus!, inert én azt Magyarországon egyszersmindenkorra végzettnek tekintem.. . Szeder Ferenc: Elintézettnek! Peidl Gyula : . . . mert a magyar nép megismerte, megtudta, hogy ez micsoda. De ha az a tudat kaphat erőre a dolgozó népben, hogy parlamentáris utón pedig itt nem lehet elérni a helyzet rendezését, nem lehet elérni a dolgozó nép helyzetének megjavítását, nem lehet elérni emberhez méltó életviszonyokat, akkor a végső elkeseredés anarchiába viszi az embereket. (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Szóval félünk attól, hogy a kormány erőszakos rendszabályai csak erőszakos hatásokat válthatnak ki. Mi abban a meggyőződésben élünk, hogy ebben az országban elég volt a forradalmakból és attól félünk, hogy a kormány erőszakos intézkedései a forradalom útjára viszik az országot. (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Az

r indemnitási javaslatot nem szavazom meg. (Élénk éljenzés és taps a szélsöbalóldálon.) Elnök: Szólásra következik? (Felkiáltások a szélsöbabóldalon: Szünetet!) Senki följegyezve nem lévén, kérdem, kiván-e valaki szólani ? (Felkiáltások : Nem !) Ha szólani senkisem kivan, az indemnitási javaslat általános vitáját bezárom, (Felkiáltások a szélsöbalóldálon : Szünetet kérünk!) Csendet kérek ! A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! (Halljak ! Halljuk !) Azt hiszem, messze vezetne, ha Peidl G-yula t. képviselőtársam feji tegetéseivel most részletesen és behatóan kívánnék foglalkozni, bár igen sok megjegyzésem volna, az általa kifejtettekre. ü beszédében a szocializmusnak bizonyos teoretikus kifejtésébői indult ki és, bizonyos 22